Harden MVP-teljesítményével nyert rangadót a Rockets Portlandben

Orlando Magic–Toronto Raptors 86–93

Csak a végén rázta meg magát a Toronto. Az OKC elleni vereség után nem volt túl éles most a keleti listavezető, a gyakorlatilag egálra hozott első félidő után a harmadik negyedben hátrányba került a gárda, támadásban egyszerűen nem működött a gépezet a sérülés miatt hiányzó DeMar DeRozan nélkül. Az utolsó játékrészben aztán „megijedtek" a vendégek, feljebb kapcsolt Kyle Lowry (25 pont, 7/13 tripla, 5 lepattanó, 8 gólpassz), előlépett a kispad és védekezésben gyakorlatilag leradírozták a pályáról az Orlandót: összesen tíz pontot kaptak, 15.8 százalékot engedtek mezőnyből a Magicnek, szereztek négy labdát és kiosztottak három blokkot. Húsz másodpercet leszámítva végig pályán volt ebben a negyedben Siakam, Wright, Brown és Nogueira, az ő akaratuk és harcosságuk pedig döntött, így végül hozta a kötelezőt Dwane Casey legénysége, amely most Clevelandbe látogat egy back-to-backre.

A döntéshozatal. Frank Vogel szerint a hazaiak képtelenek voltak reagálni a negyedik negyedben a felkeményedő torontói védekezésre és lefagytak a hirtelen több fokozattal fizikálisabbá váló ellenféllel szemben. Nem járatták a labdát, a betöréseik végén folyamatosan rossz döntéseket hoztak, kapkodtak, ezek pedig nem fértek bele, hamar elillant az önbizalmuk, míg a Raptors ebből erőt merítve átrohant rajtuk – a 93 kapott pontra büszkék lehetnek, ahogy az első három negyed játékára is, a záró etapban viszont így is vereséget szenvedtek.

A Magic legjobb dobói: Mack 17/9, Gordon 16/6, Vucsevics 15/3
A Raptors legjobb dobói: Lowry 25/21, Ibaka 13/6, Powell 10/6, Wright 10

Boston Celtics–Oklahoma City Thunder 100–99

Morris triplája döntött. Kyrie Irving, Jaylen Brown és Marcus Smart sem léphetett még pályára a Celticsnél, de a gyengébb kezdés után így is tartotta a lépést ellenfelével a hazai csapat – nagyrészt az OKC járt előrébb, de maximum pár ponttal, sőt, a Boston a vezetést is át tudta venni egyszer-egyszer. A hajrá aztán borzasztó izgalmasan alakult, az utolsó három percben záporoztak a pontok oda-vissza, de úgy tűnt, hogy eldönti a meccset a Thunder, öt pontos előnyben volt 13 másodperccel a vége előtt. Itt azonban Terry Rozier bevágott egy nagy hármast, majd a fault után Carmelo Anthony mindkét büntetőjét elrontotta, Marcus Morris pedig szűk két másodperccel az órán még egy hármast bepörkölt, amivel megfordította a találkozót. Az OKC nem tudott már válaszolni, így egy félig már megnyert mérkőzést veszítettek el a vendégek az utolsó percben elrontott négy büntetőnek és az eredménytelen védekezésnek köszönhetően, míg a Boston óriási győzelmet aratott tartalékos összeállításban.

Tatum élvezi a nagyobb szerepkört. A Boston újonca gyakorlatilag vezérként funkcionál Irving hiányában és Brad Stevens szerint keresik is azokat a helyzeteket, ahol bedobhatják a mély vízbe, a fiatal pedig meg is állja a helyét: most 23 ponttal (8/12 mezőnyből, 3/6 tripla), 11 lepattanóval és 4 gólpasszal jelentkezett, jól védekezett és a hajrában is jó döntéseket hozott. A győztes kosarat eredményező játék is az „övé” volt, ő találta meg Morrist, illetve készítette elő a dobást és nagyon elégedetten beszéltek róla Stevensék, sőt, a tréner azt is hozzátette, hogy ha visszatér az Irving-Brown páros, Tatumra akkor is számít ebben a szerepben. Mellette egyébként főleg az említett Morris dicsérhető, Al Horford dobásait nagyon elvette a Thunder (5 pont), míg a túloldalon Russell Westbrook (27 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz) és Paul George (24 pont, 13 lepattanó, 5/8 tripla) emelhető ki leginkább - azonban az elvesztett lepattanózás ritkán jelent jót a Thundernél, a tíz kihagyott büntető pedig most különösen sokba került.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 23/9, Morris 21/9, Monroe 17
A Thunder legjobb dobói: Westbrook 27/6, George 24/15, Adams 14

Minnesota Timberwolves–Los Angeles Clippers 123–109

A Wolvesé a kulcsmeccs. Nemes egyszerűséggel túldobta ellenfelét a Minnesota, sokkal inkább egyben voltak a hazaiak fejben, játékban, mindenben – agresszívebbek, gyorsabbak, pontosabbak voltak az első negyedet követően, így kiemelten fontos győzelmet arattak. Ebben óriási szerepe volt az idén már 60. dupla-dupláját szállító Karl-Anthony Townsnak (30 pont, 10 lepattanó), a kiváló napot kifogó Andrew Wigginsnek (27 pont, 4/5 tripla, 3 blokk), valamint a szintén dupla-duplázó (20 pont, 12 gólpassz) Jeff Teague-nek, hármójuk mellé pedig még húsz pontot felpakolt a táblára a kispadról beszálló Jamal Crawford is. Csapatszinten 50 százalék felett dobtak mezőnyből, 40 százalékkal tripláztak és a Clippers nem tudta tartani velük a lépést, így fokozatosan nyílt az olló, a negyedik negyedben már végig tíz pont felett mozgott a különbség, sőt, néha a húszat is elkerülte – ezzel a sikerrel 2.5 meccsre növelte előnyét a társaság a kilencedik Denverrel szemben, ami így tíz mérkőzéssel az alapszakasz vége előtt már azért értékelhető távolság.

Bajban a Clippers. Fáradtnak, leharcoltnak tűnt ezen a mérkőzésen is a Los Angeles, Lou Williams szerint pedig úgy nem lehet nyerni, hogy a csapatnak csak a fele érzi át, hogy mi is a tét - konkrétan az, hogy életben maradnak-e az esélyeik a rájátszásra. Védekezésben nem tudtak mit kezdeni a Minnesota kulcsembereivel, míg náluk Tobias Harris betegen vállalta a játékot és csak 5/16-ot dobott mezőnyből, de a többiek sem villogtak, maga Williams sem tudta megtolni a gárda szekerét. Sorozatban negyedik vereségükkel most már azért mérhető hátrányban vannak a playoff-helyekhez képest, ráadásul egy komoly idegenbeli túrán vannak, úgy fest, hogy a legrosszabbkor kerültek gödörbe.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 30/9, Wiggins 27/12, Teague 20/3, Crawford 20/6
A Clippers legjobb dobói: Jordan 18, Williams 15, Kilpatrick 15/9

New Orleans Pelicans–Dallas Mavericks 115–105

Megszenvedett érte a Pelicans. Nem jött könnyen ez a papíron kötelező győzelem a New Orleans számára, három negyeden keresztül szorosan alakult a mérkőzés, a negyedik játékrészt teljesen egálról kezdték meg a felek és csak kilenc perccel a vége előtt kezdett ellépni a hazai alakulat. Ekkor egy 12–4-es futással került előnybe a társaság és bár az utolsó percekben még visszajött három pontra a Mavs, a Rondo, Davis páros lerendezte a kérdést - a magasember 37 ponttal, 8 lepattanóval és 2 blokkal, az irányító 19 ponttal, 9 lepattanóval és 14 gólpasszal jelentkezett, egymást pedig különösen jól érezték most. A végjáték is róluk szólt, így az is belefért, hogy Jrue Holiday betegség miatt kiülje a találkozót, ezzel a sikerrel pedig nyugati ötödikként fogadhatják az Indianát a back-to-back második felén.

Rick Carlisle nem volt elégedetlen. A vendégek trénere szerint voltak ugyan megingásaik védekezésben, de ez a Pelicans extra csapat támadásban, sőt, az utóbbi időben Nyugat egyik legjobbja, ezért nagy szó, hogy ők gyakorlatilag végig partiban voltak idegenben. A kicsit magasabb szerkezet (Barea mellett Finney-Smith volt a kettes, Barnes a hármas, Nowitzki és Powell pedig a két magas) nem nézett ki rosszul és különösebben nem hiányzott a sérült Dennis Smith Jr., de a végén azért csak érvényesült a papírforma – szégyenkezésre viszont abszolút nincs okuk a texasiaknak és nem csak ezzel a meccsel, hanem úgy összességében az utóbbi hetekkel kapcsolatban.

A Pelicans legjobb dobói: Davis 37/6, Rondo 19/3, Clark 19/3
A Mavericks legjobb dobói: Barnes 19/3, Nowitzki 19/12, Ferrell 15/3

Utah Jazz–Atlanta Hawks 94–99

Dennis Schröder megőrült – mindkét oldalon. A keleti utolsó Hawks a szezon talán legvalószínűtlenebb győzelmét aratta, hiszen a Jazz utóbbi 23 meccséből 21-et megnyert, éppen zsinórban kilenc sikernél tartottak, és még csak fáradtak sem lehettek. Az Atlanta irányítója azonban fittyet hányt az esélyekre, egyrészt bevert 41 pontot, ebből 17-et a kritikus negyedik negyedben, kiosztott 7 gólpasszt és lekapott 5 pattanót, másrészt a statisztika nem mutatja, de extrát védekezett Donovan Mitchellen. A meccs előtt arra kérte edzőjét, hogy ő foghassa a remeklő újoncot, aminek Mitchell részéről egy 9/28-as mezőnymutató, a Jazz részéről pedig egy szétesett támadójáték lett az eredménye. A Jazz az utolsó 2 és fél percben nem szerzett mezőnykosarat, öt rontott dobásukból négyet Mitchell „jegyzett"... A Hawksben kiválóan játszott Dewayne Dedmon is (15 pont, 15 pattanó), ellensúlyozni tudta Rudy Gobert-t, a Hawks pedig 40 százalékos mezőnymutatóval, 27 százalékos triplázással is győzni tudott a liga egyik oroszlánbarlangjában.

Ez a végén nagyon hiányozhat. Bár a Jazz sorsolása tűnik talán a legkönnyebbnek a rájátszásért hajtó csapatok között, de a kötelezőket be is kell húzni, és ez most nem ment. Mitchellt rendesen bevitte az erdőbe Schröder, rá nem jellemző, de egyébként tipikus újonchibákat vétett, túlvállalta magát. Így hiába dobott jól Rubio és Gobert (15 pont, 16 pattanó), nagyon nem volt ritmusa a támadásoknak. A szintén borzasztóan célzó Joe Ingles kiosztott ugyan hét gólpasszt, de ezzel együtt is megálltak 16-nál, ez még egy gyengécske keleti gárda ellen sem fér bele. A Clippers, Nuggets duó bukdácsolásának hála két vereségnyi előnyük még mindig van, de annyira szoros a táblázat, hogy simán benne van az, hogy a végén ezen múlik egy jobb helyezés. A meccs érdekessége, hogy a John Stockton, Karl Malone duó is ott volt a nézőtéren, ezzel is támogatva David Stocktont, aki 10 napos szerződést kapott a Jazztől.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 24/3, Rubio 23/9, Ingles 16/3.
A Hawks legjobb dobói: Schröder 41/9, Dedmon 15/3, Prince 11.

Phoenix Suns–Detroit Pistons 88–115

Mintha a Suns játszott volna back-to-backet. A Pistons 24 órával korábban győzött Sacramentóban, de a fásultság a Phoenixen érződött, az első félidőben 38 pontot raktak a táblára, de itt még valamennyire működött a védekezésük a fáradtan mozgó Detroittal szemben – fordulás után viszont 71 pontot kaptak, teljesen esélytelenül bukták el ezt a meccset is. Devin Booker továbbra sem játszik, de vele sem lennének sokkal előrébb, mert nem a pontszerzés a legfőbb gond, hanem a védekezésben tapasztalható tudásbeli és akaratbeli hiányosságok. A Suns most már két vereséggel „előzi" a Grizzliest, jó úton halad, hogy meglegyen az első kiemelés a lotteryn.

Kozmetikázik a Pistons. Január 10-e után legközelebb a fent említett Kings elleni meccset hozták idegenben, majd rögtön rá is dupláztak, de ahogy említettük, nem volt nehéz dolguk. Az első félidőben tompán mozogtak, de felmérhették, hogy ha kicsit megpörgetik a tempót, győzhetnek, a második félidőben így is tettek. Griffin ismét remekül játszott, majdnem tripla-duplázott (26 pont, 9 pattanó, 10 gólpassz), Drummond 26 perc alatt jutott el 10-10 pontig és lepattanóig, valamint 5 blokkig, a padról pedig hárman (Kennard, Smith, Ennis) dobtak legalább 10 pontot, összességében 55 egység jött a második sortól. A playoffra semmi esélyük, de legalább emelt fővel zárhatják az évadot...

A Suns legjobb dobói: Len 19, Daniels 18/12, Jackson 15.
A Pistons legjobb dobói: Griffin 26/9, Kennard 16/9, Smith 13/3.

Portland Trail Blazers–Houston Rockets 111–115

James Hardentől ezek után nehéz lesz elvenni az MVP-t. A Portland 13 győzelmes sorozatát szakította meg idegenben a Houston, ebből vállalt oroszlánrészt Harden, aki 42 pontot szerzett 13/25-ös mezőnnyel, 5/7-es triplázással, ráadásul 6 pattanót és 7 gólpasszt is jegyzett – a végjátékban is végig lehetett rá számítani. Ahogyan Chris Paulra is, akinek ugyan közelebbről meggyűlt a baja a dobásokkal, kintről viszont ő is bevert 5 triplát, a végén pedig higgadtan büntetőzött. Fontos még kiemelni a padról jövő Gordont és Mbah a Moute-t, akik 31 pontot tettek a közösbe, nélkülük gondban lehetett volna a Rockets, mert Clint Capela ma nem igazán állt a helyzet magaslatán a palánkok környékén. A Houston végül 19 triplát triplát szórt 50 százalék feletti hatékonysággal, kiválóan védte le a Lillard, McCollum párost, és bár a végén kicsit rezgett a léc, üzenetértékű győzelmet aratott.

A liga legjobbjától kapott ki a Trail Blazers. Ezt Damian Lillard, a hazaiak vezére mondta a meccs után, és ő testközelből érezhette, hogy mit jelent a Rockets ellen játszani: 5/17-es mezőnymutatóval zárt, mind a hét triplakísérlete kimaradt, ráadásul most hű társa, McCollum is gyengén játszott (4/15 mezőnyből, 0/5 tripla). Ilyenkor történik az, hogy a két hátvéd elkezdi osztani a gólpasszokat, de ma ez sem működött, ketten együtt 9-et szortíroztak. A többiek viszont megmutatták, hogy már messze nem kétemberes a Portland, és nem véletlen a nyugati dobogó: Jusuf Nurkic faultgondokba kergette Capelát és extra meccset hozott (21 pont, 9/10 mezőnyből, 11 pattanó, 4 blokk), és megtette ugyanezt a hat triplát beszóró Al-Farouq Aminu és a mindössze két büntetőt hibázó, 17 pontot termelő Mo Harkless is. A padról Ed Davis 10 pattanóval, Evan Turner 10 ponttal jelentkezett, így nem szakadt le a Portland, és a negyedik negyed végén, 102–113-nál egy 9–0-s futást csináltak – a pontot viszont már nem tudták rátenni az i-re. Különösebb okuk nincs a bánkódásra, a látottak alapján szombat hajnalban nem a vendég Bostonnak lesz félnivalója.

A Trail Blazers legjobb dobói: Aminu 22/18, Nurkic 21, Lillard 20.
A Rockets legjobb dobói: Harden 42/15, Paul 22/15, Gordon 18/9.