Egy pecázás mentette meg NFL-karrierjét, a Super Bowl sztárja lett

 

NFL 2017, RÁJÁTSZÁS
SUPER BOWL LII
New England Patriots (1.)–Philadelphia Eagles (1.) 33–41 (3–9, 9–13, 14–7, 7–12)
Legtöbb passzolt yard: Tom Brady 505 (New England Patriots)
Legtöbb futott yard: LeGarrette Blount 90 (Philadelphia Eagles)
Legtöbb elkapott yard: Danny Amendola 152 (New England Patriots)
MVP: Nick Foles (Philadelphia Eagles)

KÖZÉPISKOLÁSKÉNT DREW BREES CSÚCSAIT DÖNTÖGETTE – MEG KOSARAZGATOTT IS KICSIT

Nick Foles 1989. január 20-án látta meg a napvilágot a texasi Austinban egy vendéglős házaspár, Larry és Melissa Foles gyermekeként.

A Westlake középiskola padjait koptatta, akárcsak a 10 évvel és 5 nappal idősebb Drew Brees – aki eddig 70445 yardot passzolt az NFL-ben, és a következő idényben minden bizonnyal megelőzi a Peyton Manning (71940), Brett Favre (71838) kettőst az örökranglista élére ugorva –, akinek megdöntötte korábbi sulirekordjait (a legtöbb TD egy idényben: 33, a legtöbb TD összesen: 56, a legtöbb passzolt yard összesen: 5658).

Amúgy csak viszonyításképpen. A középiskola csapatának meccseire 10–15000 szurkoló látogat ki – a szintén NFL-játékos (és talán a liga legjobb rúgója), az akkori csapattárs Justin Tucker elmondása szerint...

Mint a legtöbb tehetséges fiatal sportoló, Foles sem csupán egy játékban jeleskedett, kosárlabdában kétszer is a legjobbnak választották meg a csapaton belül a három éve alatt, és szívesen vitte volna a Georgetown, a Baylor és Texas egyetem is. Végül előbb az Arizona State egyetemhez ígérkezett el, majd úgy döntött mégis a Michigan State-re megy, hogy aztán végül az Arizona egyetemre kerüljön.

EGY MECCS UTÁN VÁLTOTT EGYETEMET – MAJD ÚJRA REKORDOKAT DÖNTÖTT

A Michigan State-nél ugyanis csak egy évet töltött el, ahol egy meccsen kapott lehetőséget, az Alabama-Birmingham ellen nyolc passzkísérlete volt, öt lett pontot érő, 57 yardot haladt ezekből a csapat. Ezután Arizonába ment, ahol a 2008-as újoncszezonját kiülni kényszerült.

 

A kezdő irányító lediplomázását követően a 2009-es idényre megnyílt hősünk előtt a lehetőség, hogy kiharcolja magának a posztot, de az edzői stáb úgy érezte, hogy a lábon – értsd futásokkal – is veszélyes Matt Scott-tal jobb játékra lehet képe az együttes. A Central Michigan és a Northern Arizona elleni sikereket követően az Iowa ellen már nem ment Scottnak a játék, a következő héten, az Oregon State ellen pedig már Foles vezette sikerre a Wildcatset.

A szezon hátralévő részében már nem is adta ki a kezéből a karmesteri pálcát, 2486 yarddal és 19/9-es TD/interception-mutatóval zárt, a 2010-es idény előtt pedig már egyértelműen ő számított a kezdőnek. Vezetésével a csapat 7–1-es mérleggel kezdett, közte az ország akkor kilencedik legjobb csapatának rangsorolt Iowa elleni sikerrel, amelyet a nemzeti televízió nézőinek szeme láttára fordított meg egy győztes támadással. A Washington State ellen térdsérülést szenvedett, emiatt két hétre kidőlt, de így is 3191 yarddal, 20 TD-vel és 10 interceptionnel zárt.

A 2011-es bajnokságban pedig igazi passzgyárrá vált, 560-szor repítette el a tojást, kísérleteinek 69.1 százaléka (387) pedig saját társnál landolt. A csapat 4334 yardot és 28 TD-t nyert ezekből, viszont az eladott labdák száma is nőtt, 14 interceptiont dobott. Ahogyan a középiskolában, itt is megdöntötte a sulirekordok zömét, igaz, a touchdownok számában 67-tel „csak” társrekorder lett.

MEGÉRKEZÉS AZ NFL-BE

A diplomáját kommunikációból megszerző Foles jelentkezett a 2012-es játékosbörzére, de a nem túl gyors, nem túl atletikus játékost volt olyan draftra szakosodó oldal, amely csak a 200. helyre várta – a liga hivatalos oldalán adott jellemzésében is azt rótták fel neki, hogy a lábmunkája nem a legtökéletesebb, kicsit darabosan mozog a támadófal kialakította „zsebben”, de kiemelve, hogy ennek javításával azért megtalálhatja számításait az NFL-ben, a karereje és a mélységi passzai pedig kifejezetten erősségének számítanak.

Elérkezett a 2012-es draft, amely finoman szólva sem tűnt gyengének irányítófronton, hiszen ott volt az előző 15 év legnagyobb tehetsége, Andrew Luck, a tarthatatlannak tűnő, súlyos sérülése miatt sajnos a neki remélt karriert be nem futó Robert Griffin III, Ryan Tannehill, Russell Wilson vagy éppen Kirk Cousins is. Folesra végül a 3. kör végéhez közeledve, a 88. választási joggal a Philadelphia Eagles csapott le, amely korábban Fletcher Coxot, Mychal Kendrickset és Vinny Curryt is kivitte ezen a drafton, megadva a mostani védelem vázát.

DÖCÖGŐS RAJT – SÉRÜLÉSSEL

A 2010-es idényben még remeklő Michael Vick és a csapat folyamatosan esett vissza – a 2012-es kiírásbeli 4–12-es zárást követően pedig az 1999 óta vezetőedző Andy Reidnek megköszönték a munkáját. Foles nagy lehetősége ebben a szezonban a 10. fordulóban, a Dallas ellen jött el, amikor Vick agyrázkódásgyanúval kidőlt, innentől kezdve pedig már az övé volt a staféta.

Az első idényének legszebb jelenete kétségtelenül az volt, amikor a Tampa Bay ellen a Buccaneers 21–16-os vezetésénél, két másodperccel a vége előtt győztes TD-t passzolt Jeremy Maclinnek. Viszont ez volt az egyetlen győzelme, a Redskins ellen eltört a kézfeje, és sérültlistára helyezték, így az idény utolsó meccsén újra Vick irányított – kevés sikerrel.

BEROBBANÁS, REKORDDÖNTÉS, PRO BOWL-MVP

Ha a 2017-es idény hajrája előtt megkérdezik, alighanem biztosra mondta volna, hogy a 2013-as szezon volt karrierje csúcspontja – pedig ez sem indult zökkenőmentesen. Az újonnan kinevezett Chip Kelly bejelentése szerint nyílt volt a verseny a kezdő posztért Vick, Foles és a frissen draftolt Matt Barkley között az edzőtáborban, aztán ahogyan haladt előre az idő, egyre inkább látszott, ismét előbbi kettő versenyfutása lesz ez igazából.

Az előszezonban jobban teljesítő Vické lett végül a poszt, Folesnak először a negyedik héten kellett beugrania – ezt mondjuk ügyesen tette – , majd a következőn is beállt, miután Vick combsérülést szenvedett. A következő, Tampa Bay elleni meccsen már kezdőként játszott, 296 yardja és 3 TD-passza pedig a hét legjobbjának járó teljesítményt eredményezte a Nemzeti főcsoportban. A Dallas elleni szenvedést (11/29, 80 yard) egy fejsérülés tetézte, így Barkleynak is csatasorba kellett állnia – rögvest dobott is három interceptiont...

Az agyrázkódással kezelt Folesnak a következő meccset ki kellett hagynia, Vick pedig rásérült a korábban fájó testrészére, így ezt a meccset is Barkley fejezte be, az együttes pedig 3–5-ös mérleggel állt csupán.

Nos, ami ezután történt, arra nehéz értelmes magyarázatokat találni. Az Oakland védelme gyengének számított, de a 406 yard, a 7 (hét!) touchdown és a tökéletes, 158.3-as irányítómutató így is szenzációs. A hét TD amúgy szintén csúcsbeállítás a ligában.

Az együttes pedig szárnyra kapott, a 15. fordulóban becsúszott egy zakó Minnesotában – 428 yardot és 3 TD-passzt így is összehozott –, de így is 10–6-tal zárt, és bejutott a rájátszásba. Foles pedig 2891 yardja mellé akkori rekordot jelentő 27/2-es TD/interception-mutatót ért el, a korábbi csúcsot Tom Brady 36/4-es számai jelentették. Ezt az első helyet amúgy épp Brady vette el tőle, a 2016-os idényben 28/2-vel zárt. A 119-es irányítómutatójánál csak Aaron Rodgers (122.5) és Peyton Manning (121.1) tudott valaha jobbat felmutatni.

A rájátszásban épp a Brees vezette New Orleanst fogadta az Eagles, és bár Foles nem játszott rosszul (195 yard, 2 TD, interception nélkül), az együttes egy utolsó másodpercekben kapott mezőnygóllal alulmaradt végül (24–26).

Teljesítményével kivívta a helyét a sportág gálameccsére, a Pro Bowlra, amelyen a vereség ellenére a legjobb támadó játékosnak választották meg, ő lett a támadók MVP-je.

TÖRÖTT KULCSCSONT ÉS A CSERE

A 2014-es idénynyitón az első félidőben majdnem annyiszor adta el a labdát (3), mint az egész 2013-as szezonban – az más kérdés, hogy a Jaguars ellen 0–17-ről így is sima győzelemre vezette végül csapatát (34–17), ahogyan a Colts ellen 6–20-ról is hatalmas fordítást mutatott be együttesével (30–27). Bár játéka időnként döcögött, az Eagles így is jól haladt, a Houston elleni sikerrel már 6–2-vel állt.

Csakhogy ezen a meccsen eltört a kulcscsontja, ezzel pedig véget is ért az idénye. A 13/10-es TD/interception-mutató már kevésbé festett fényesen, Kelly pedig úgy érezte, hogy vele már nem képes előrébb lépni az együttes, így az akkor még St. Louisban játszó Ramshez cserélte néhány draftjog társaságában, hogy megkaparintsa onnan Sam Bradfordot.

A JÓ RAJT ELLENÉRE VILLÁMGYORSAN VÉGET ÉRT A KALAND A KOSOKNÁL

Az új csapatánál kétéves, 24.5 millió dolláros szerződéshosszabbítást végrehajtó irányító nehezebb feladattal aligha kezdhetett volna: az előző két év legjobb védelmével bíró Seattle Seahawks elleni rajton viszont 297 yardig jutott, hosszabbításra mentette a meccset, és a Kosok legyőzték a 2013-as idény bajnokát!

A folytatás már nem alakult ilyen szépen, az Arizona elleni remeklés (66.7 százalékos passzpontosság, 3 TD/0 interception) után a Green Bay ellen pályafutása talán legpocsékabb teljesítményét nyújtotta a rá következő fordulóban: 30 passzából csak 11 lett jó, egy TD-passzt adott ugyan, de emellett volt 4(!) interceptionje is! November 16-án bejelentették, hogy a következő meccsen Case Keenum (jegyezzük meg ezt a nevet!) váltja, de utóbbi sérülése miatt kapott még két meccset, amelyen csapata összesen tíz pontot szerzett, ő pedig négy interceptiont dobott – ezzel neki lefőtt a kávé a csapatnál.

A 2015-ös idényben hét meccs után 4–3-mal állt a csapat, ezt követően viszont ötször is alulmaradt, így a 13. forduló után már nem lépett pályára. Az együttes ezután 3–1-gyel fejezte be az idényt, majd a Los Angelesbe visszaköltöző Rams az „életét” is odaadta azért, hogy felmenjen 1/1-re Jared Goffért. Utána Foles azt kérte a csapattól, hogy engedjék el, és az együttes nem is ragaszkodott a továbbiakban hozzá.

KISPADMELEGÍTÉS KANSAS CITYBEN

Főszereplőnk a Chiefshez kötelezte el magát, csupán egy évre írt alá, alig 1.75 millió dollárért – igaz, volt opció a második szezonra, amelynek a bérezése a 2016-os szereplésétől függően 6.75 és 16 millió dollár között alakult volna. Alex Smith mögött viszont egyértelműen csak csereként számoltak vele ebben az idényben, először a nyolcadik fordulóban jutott játéklehetőséghez, amikor az Indianapolis ellen a kezdőirányító agyrázkódást szenvedett. Foles parádésan szállt be, 22 passzából 16 jó volt, 223 yardot és két TD-t passzolt, a következő fordulóban a Jaguars ellen újra győzelemre vezette csapatát, 20/33-mal, 187 yarddal és egy TD-vel zárt. Másnap viszont jelezték, hogy Smith újra hadra fogható, így Folesnak újra csak a kispad jutott.

Az innentől kezdve már természetes is volt, hogy a Chiefs nem élt az opciós jogával, és 2017 márciusában Foles szabadügynökké vált.

 

VISSZATÉRÉS PHILADELPHIÁBA – ÉS A CSÚCSRA

Néhány nappal később Nick Foles kétéves, 11 millió dolláros szerződést kötött korábbi csapatával, az Eaglesszel. Érdekesség, hogy itt épp a Goff mögött a draft második helyén kihúzott Carson Wentz mögé érkezett a padra. Az első 12 meccsen nem is sok szerepe volt: egy meccs végi térdelés a 49ers ellen, a Denver elleni sima sikerben egy pici játék, meg ugyanez a Chicago ellen. Mondjuk négy passzkísérletből négy jó átadással, más kérdés, hogy két fumble-t is összehozott.

A nagy esély a 14. héten jött el, amikor a Los Angeles Rams ellen Wentznek elszakadt az elülső keresztszalagja a térdében. Foles beállva 6/10-zel és 42 yarddal zárt, az Eagles pedig nagy csatában 43–35-re legyűrte az irányító korábbi csapatát. A Giants ellen kifejezetten parádésan szerepelt, 237 yardja mellett 4 TD-passza is volt, az együttes pedig 34–29-re győzött. A Raiders ellen már lényegesen szenvedősebb volt a történet, de a győzelem itt is meglett, ezzel pedig az NFC első kiemelése, így az is belefért, hogy a Dallas elleni kevés játéklehetőség során borzalmas számokat produkált – a csapat pedig kikapott.

Az első kiemelés pihenő héttel járt a rájátszásban, a konferencia elődöntőjében a tavalyi nagydöntős Atlanta Falcons jött ellenfélül. Még nem volt arra példa, hogy egy 1. kiemelt, hazai pályán szereplő csapat ebben a stádiumban esélytelenebbnek számított volna a fogadóirodáknál a meccs előtt, de látva a Sasok szenvedését támadó oldalon – nyilván Wentz kidőlése után –, kombinálva a lényegesen nagyobb rájátszásbeli rutinnal, a Falconst várták győztesnek. De nem csak ők, az NSO tippjátékában a megkérdezett 12 résztvevő egyaránt az Atlantára rakott. A védelem viszont 15–10-nél a végén az Eagles kétyardos vonalánál megállította az ellentámadást, így továbbjutott a Philadelphia.

Jó, jó, de a Vikings védelme lényegesen erősebb, mint a Falconsé, ráadásul a Case Keenum(!) vezette támadók is jól szerepeltek. Jött az újabb 0–12 nálunk is. Az angolban az underdog kifejezést használják az esélytelenebbre. Ezt meglovagolva egyre több játékos kezdett kutyamaszk alá „bújni” a meccseket követően vagy a sajtótájékoztatókon, egy cseppet sem bánva, hogy alulértékelik folyamatosan a csapatot. Foles pedig remekelt: passzainak 78.8 százaléka volt pontos, 352 yardig és 3 touchdownig jutott, a Minnesota pedig 7–0-s vezetése után 38–7-re kikapott...

Jó, jó, de jön a Super Bowl, a nyolcadszor döntőző Bill Belichick, Tom Brady kettős vezette, címvédő New England ellen. És megint mindenhol az Eagles volt az esélytelenebb – nálunk is 1–11 lett a tippelés. De a Philadelphiát nem érdekelte ezúttal sem. Foles pedig megint káprázatosan játszott. Volt ugyan egy interceptionje, de ahhoz kevesebb köze aligha lehetett volna, tekintve, hogy elkapója addig próbált ügyeskedni, míg pont egy védő kezébe játszotta a tojást. Volt viszont 373 yardja, 3 passzolt touchdownja, köztük a meccset végül megfordítóval – ja, és egy elkapott(!) hatpontosa is negyedik kísérletre. A Patriotsnak egyszerűen nem volt rá ellenszere, és hiába játszotta talán pályafutása legjobb meccsét a túloldalon Tom Brady (ami azért egy ötszörös bajnok, rekordok tömkelegét tartó irányítónál nem kis szó), ez is kevés volt a New Englandnek.

A philadelphiai átkot végre megtörő győzelmet követően pedig nem lehetett kérdéses, hogy Nick Folest kell a döntő legjobbjának kihirdetni.

Az viszont lényegesen érdekesebb kérdés már, hogy mi lesz Folesszal az új idényben. Ugyanis sérüléséig Wentz nagyjából MVP-szintű szezont hozott, és alighanem továbbra is vele képzelik el a hosszú távú jövőt az Eaglesnél. Így az is meglehet, hogy a Super Bowl legértékesebb játékosának megválasztott Foles új csapathoz kerül egy csere során, vagy Wentz mögött újra csere lesz.

Persze, Doug Pederson vezetőedzőnek alighanem ennél kellemesebb gondja még nem volt. Mindenesetre a szavaiból az azért egyértelműnek tűnik, hogy a következő idényben Wentz lesz az Eagles első számú irányítója, így pedig az irányítóhiányos csapatok alighanem hamarosan kopogtatnak a Philadelphiánál...