Atlanta Hawks–Los Angeles Lakers 104–123
Kiegyensúlyozott volt a Lakers. Senki nem emelkedett ki a vendégeknél, de mindenki jól játszott, a tíz pályára lépő közül kilencen is elérték a tízpontos határt, egyedül az öt percet kapó Tyler Ennis nem – ez is jelzi, hogy mindenki hozzátett, járt a labda, megoszlottak a terhek. Összesen 28 gólpasszal, 50 százalék feletti mezőnymutatóval, 45.5 százalékos triplázással és 59–41-re megnyert lepattanózással zárta az összecsapást a Los Angeles és bár Ingramék eladtak 23 labdát, ennek ellenére sima győzelmet arattak. Az első negyed után hat, a nagyszünetben már tizennyolc ponttal vezettek Luke Walton fiai és a fordulás után sem történt különösebb változás, csak annyi, hogy nem erőltették meg magukat igazán Thomasék – sorozatban harmadszor is nyertek, következőleg Miamiba látogatnak.
Nem a győzelem a lényeg. Teljesen alárendelt szerepet játszott a Hawks és zsinórban negyedszer is kikapott, de az egyértelmű, hogy ligaszerte megindult az eszeveszett tankolás, amelyből az Atlanta sem akar kimaradni: Belinelli után Ilyasovától is megszabadultak, még inkább a fiatalokat akarják játszatni. Ezúttal viszont pocsékul dobtak (37.5 százalék mezőnyből, 22.2 százalék tripla), így nem lehetett esélyük, gyakorlatilag végig komoly hátrányban játszottak és sima vereséget szenvedtek – fél meccsel vannak a Suns előtt, jelenleg utóbbi együttesé a liga legrosszabb mérlege.
A Hawks legjobb dobói: Prince 24/12, Schröder 20/6, Taylor 16
A Lakers legjobb dobói: Ingram 21, Randle 19, Hart 14/9
Boston Celtics–Memphis Grizzlies 109–98
Pihentető győzelem. Hamar eldöntötte a találkozó sorsát a Boston, az első negyedet kilenc ponttal nyerte a társaság, a nagyszünetben pedig már huszonhat egység (!) volt a távolság, valósággal kiütötte ellenfelét Brad Stevens csapata. A második félidő így értelemszerűen már csak formalitás volt, mindenki megkapta a maga pihenőjét, csak a padról beszálló Markieff Morris játszott 26 percnél többet és csökkent is a különbség, de igazi veszélybe nem került a Celtics sorozatban harmadik sikere – könnyedén hozták a kötelezőt Irvingék és továbbra is fél meccs lemaradással üldözik a Torontót Kelet élén.
Ennyit tud a Memphis. A második negyedben dőlt el a találkozó, amikor a Grizzlies nyolc percen keresztül nem tudott mezőnykosarat szerezni és a Boston egy 22–6-os rohammal állva hagyta ellenfelét – a jelenlegi Memphisben nincs annyi tűzerő és energia, hogy egy ekkora pofonból fel tudjon állni. Teljesen esélytelennek bizonyult a gárda ezen az estén is, összességében sorozatban tizedik vereségét könyvelhette el, zsinórban tizedszer kapott ki idegenben is és 0–10-re áll idegenbeli keleti meccseken – J.B. Bickerstaff vezetőedző viszont azt mondta, hogy ő elégedett a negyedik negyeddel, mert nem adták fel és harcoltak...
A Celtics legjobb dobói: Irving 25/15, Rozier 15/6, Brown 13/6, Morris 13/3
A Grizzlies legjobb dobói: Green 21/6, Gasol 17/3, Harrison 14
Brooklyn Nets–Chicago Bulls 104–87
A második félidő a Netsé volt. Az első két negyed még fordulatosan alakult, hol a Brooklyn, hol a Chicago produkált futást, de a nagyszünetet követően kézbe vette az irányítást a hazai csapat: rögtön futott egy 9–0-t, meglépett ellenfele elől és a játékrész hajrájától kezdve már végig minimum tíz pontos előnyben volt. Ez a felpörgő támadójáték mellett elsősorban a kiváló védekezésnek volt köszönhető, remekül limitálták a Bulls fegyvereit Crabbe-ék és az egész második félidőben csak 36 pontot kaptak, amit ők gyakorlatilag a harmadik negyed során megdobtak, így sorozatban nyolc vereség után végre nyerni tudtak. Plusz öröm, hogy Hollis-Jefferson és LeVert is visszatérhetett, mindketten hozzá is tudtak tenni a meccshez, ráadásul ez már az idei 20. győzelmük volt, amellyel „utolérték" tavalyi önmagukat – mostantól számítva minden siker már javulásnak számít az előző szezonhoz képest.
Dunn kezd belerázódni. Hosszú kihagyása után most először mozgott igazán jól a korábban remeklő Bulls-irányító, végül 23 ponttal (9/15 mezőnyből), négy gólpasszal és aktív védekezéssel (2-2 labdaszerzés és blokk) zárta az összecsapást. Rajta kívül viszont maximum Lauri Markkanen jelentett érdemi veszélyt a brooklyni gyűrűre és bár a második negyedben volt egy remek periódusuk, összességében nagyon harmatos támadójátékot mutattak be – 35.5 százalékkal dobtak és csapatszinten csupán hat triplát tudtak a gyűrűbe küldeni. Ez nem volt elég a győzelemhez, így sorozatban negyedszer, az utóbbi tizenhat meccsből tizenharmadszor kaptak ki és már csak fél mérkőzéssel vannak a Nets előtt a tabellán.
A Nets legjobb dobói: Crabbe 21/12, Allen 18, Carroll 18/12
A Bulls legjobb dobói: Dunn 23/3, Markkanen 19/3, Portis 12
New York Knicks–Golden State Warriors 111–125
A harmadik negyedet nyomta meg a GSW. Az első félidőt még kevésbé vette komolyan a címvédő, főleg védekezésben, de a fordulás után feljebb tekerték az agresszivitást Duranték és egy 39–18-ra megnyert harmadik negyeddel dűlőre vitték a dolgot. Steph Curry egymaga 14 egységet rámolt be ekkor (összesen 21-ig jutott), beestek a hármasok, jöttek a labdaszerzések, blokkok és a gyorsan befejezett támadások, a Knicks pedig már az ötödik olyan csapat lett idén, amely legalább húsz ponttal bukta el a harmadik negyedet a Golden State-tel szemben. Steve Kerr a végén már adhatott némi pihenőt is játékosainak, Durant 28, Curry 30 percet játszott, hatan érték el a tíz pontot és külön öröm számukra, hogy 14 kihagyott meccs után visszatérhetett Jordan Bell is, teljessé vált a keret – sorozatban harmadszor nyertek és tovább üldözik a Houstont.
Pillanatok alatt elúszott a Knicks meccse. A kiegyensúlyozott és hatékony támadójátéknak köszönhetően a nagyszünetben még vezetett a hazai alakulat, a fordulás után azonban alig két és fél perc alatt kapott egy 0–11-es rohamot három triplával, amellyel azonnal a szakadék szélére került. Az itt megszerzett lendülettel aztán át is gázolt Kanteréken a GSW és a New York nem tudott mit reagálni, így hiába jutott el végül 111 pontig, a második félidőben nem volt esélye a bravúrra – örülhetnek Trey Burke újabb eredményes estéjének és Emmanuel Mudiay (20 pont, 8/15 mezőnyből, 3/5 tripla, 7 gólpassz) játékának, de nagyon azért Jeff Hornacek sem szakította meg a játékosait, tizenegyen is legalább tíz percet töltöttek a parketten.
A Knicks legjobb dobói: Mudiay 20/9, Burke 18/3, Hardaway Jr. 14/6, O'Quinn 14
A Warriors legjobb dobói: Thompson 26/12, Durant 22/6, Curry 21/12
Toronto Raptors–Detroit Pistons 123–94
Ez simán ment. A Detroit fáradtságát kihasználva szépen felőrölte ellenfelét és könnyedén, erőlködés nélkül aratott kiütéses győzelmet a Raptors – úgy jutott el 123 pontig a társaság, hogy egyénileg senki nem dobott húsznál többet és a tízes határt is csak négyen kerülték el. Ez jelzi, hogy mennyire kiegyensúlyozottan működött a gépezet, illetve azt is, hogy Dwane Casey nyugodtan pihentethette legjobbjait, 18–29 perc között játszottak a kezdők és 4–24 között a cserék, tizenhárman léptek pályára, így egy könnyed gálával próbálták meg feledtetni a legutóbbi hazai vereséget. Ezzel a sikerrel továbbra is őrzik keleti első helyüket, most pedig két idegenbeli találkozó következik számukra.
Nincs változás. Hamar komoly hátrányba került a back-to-backet játszó Pistons, aztán a nagyszünet előtt nagyot harcolt azért, hogy ismét látótávolságon belülre kerüljön, de a harmadik negyed elején pár perc alatt elúszott Bullockék számára a találkozó. A sorozatos vereségek miatt most már három meccsre vannak a keleti nyolcadik helytől és nem látszik a javulás a játékban, ezen az estén Blake Griffin is pocsék volt, mindent pedig a back-to-backre sem lehet fogni, főleg hogy tegnap is nagyon simán kaptak ki. Nem állnak jól Drummondék, még 22 meccsük van arra, hogy összeszedjék magukat és odaérjenek a keleti rájátszásba, de ehhez jelentősen javulniuk kell – jó hír, hogy Reggie Jackson egyre intenzívebben edz, közeledik a visszatérése.
A Raptors legjobb dobói: DeRozan 20, Lowry 20/18, Ibaka 19/9
A Pistons legjobb dobói: Drummond 18, Smith 16, Bullock 14/6
New Orleans Pelicans–Phoenix Suns 125–116
Anthony Davisre nincsenek szavak. Emberfeletti formában játszik most már meccsek óta a Pelicans szupersztárja és erre a teljesítményre ma tette fel a koronát: 53 pontos szezoncsúcsig (16/29 mezőnyből, 21/26 büntető), 18 lepattanóig és 5 blokkig jutott, ráadásul a Suns három legmagasabb játékosa is kipontozódott róla. Vezetésével sorozatban hatodik győzelmét könyvelhette el a New Orleans és AD a széria során egyetlen egyszer maradt 38 pont alatt, a maradék ötből négyszer pedig a negyvenet is elkerülte, egészen elképesztő teljesítményt nyújt most már egy ideje – ezúttal ráadásul egy hosszabbításos back-to-back második felén produkálta ezt, ami további adalék a „varázslathoz". Az ő félelmetes produkciója ellenére egyébként nem volt egyszerű dolga csapatának, mert a túloldalon is volt egy játékos, aki ihletett napot fogott ki, de hiába alakult szorosan az utolsó negyed, végül sikerült megőrizni a korábban kiharcolt előnyt és hozni az összecsapást – ezzel jelenleg a nyugati ötödik helyen áll a társaság.
Booker 40-ese most csak a második helyre volt jó. Parádésan játszott a Suns fiatal dobógépe is, kereken negyven pontot szórt tíz lepattanóval, valamint hét gólpasszal kiegészítve és vezérletével az első félidőt még uralta is csapata – 17 ponttal is vezetett már a Phoenix, érezhetően frissebb volt az együttes. A fordulás után azonban jöttek a kipontozódások és bedarálta őket a Davis-show, a harmadik negyed végén már hét ponttal a Pelicans vezetett és bár a záró etapban többször is csak egy labda volt a távolság a felek között, végül a New Orleans jött ki ebből jobban. A Suns ezzel sorozatban tizedik vereségét gyűjtötte be, de Booker szerint mostanában legalább küzdenek és játszanak, méghozzá sokkal jobban, mint korábban és ez jobb érzés...
A Pelicans legjobb dobói: Davis 53, Holiday 20/3, Okafor 14
A Suns legjobb dobói: Booker 40/9, Warren 23, Jackson 20
Oklahoma City Thunder–Orlando Magic 112–105
A sztárok betlije is belefért. Nem játszott igazán jól az OKC és főleg nem a megszokott módon nyerte meg ezt a mérkőzést: az még hagyján, hogy Carmelo Anthony 4/15-ös mezőnymutatóval erőlködött össze kilenc pontot, de hogy Russell Westbrook is csak 3/12-vel tüzeljen és megálljon nyolc egységnél, az már végképp borította a rendszert. Hozta viszont magát Paul George (26 pont, 8 lepattanó) és a kispad, ahonnan négyen is elérték a tízpontos határt és meglepően sokat tudtak hozzátenni: 48 ponttal, 7/13 triplával és harcos védekezéssel jelentkezett a cseresor, a hazai siker pedig főleg ennek volt köszönhető. A második félidőre leginkább hátul sikerült magasabb fokozatba kapcsolnia a Donovan-legénységnek és nagyjából húsz százalékkal dobott gyengébben a Magic, mint az első két negyed során, így fölénybe került az OKC, de eldönteni csak a hajrában sikerült a találkozót: bő egy perccel a vége előtt csak négy pont volt közte, amikor George bevágott egy clutch hármast. Az egyik kötelező tehát megvan, most jöhet a másik, csütörtök hajnalban Dallasba látogatnak Westbrookék.
Kifulladt az orlandói kezdő. Az első félidőben még remekül tartotta magát, sőt, nagyrészt vezetett is a Magic, mert kiválóan működött az első ötös: mindenki ponterősen és hatékonyan kosárlabdázott, összességében 56 százalékkal dobtak és 8/14 triplát süllyesztettek el. A fordulás után aztán visszaestek, kicsit el is fáradtak, a cserék pedig nem tudták megoldani a feladatot, így a harmadik negyedben hátrányba kerültek és a záró etapban már csak arra volt erejük, hogy még egyszer visszakapaszkodjanak négy pontnyira, többre ezúttal nem futotta. Frank Vogel ennek ellenére megvédte csapatát és megvédte a második sort is, szerinte szépen járatták a labdát és tették a dolgukat, de most jobb volt az OKC, ennyi a történet.
A Thunder legjobb dobói: George 26/6, Adams 16, Felton 13/9
A Magic legjobb dobói: Simmons 19, Fournier 19/15, Gordon 18/3
Dallas Mavericks–Indiana Pacers 109–103
Új vezető, régi nyerőember. A meccs előtt mutatták be Cynthia Marshallt, a Mavs új ügyvezetőjét, jelezve, hogy új szelek fújnak Dallasban – ennek örömére a csapat is összekapta magát és szép győzelmet aratott. Szokás szerint három negyeden keresztül jobban játszott ellenfelénél a Dallas, simán elbírták, hogy a kezdőötösben egyedül Powell (10 pont, 14 pattanó) érje el az ötven százalékos pontosságot, mert a padról McDermott, Ferrell és Barea is jól szállt be. A negyedik negyedben már 13 pontos előnyük is volt, köszönhetően elsősorban Barea extrájának, és bár a Pacers visszajött a meccsbe, a végjátékot most jól menedzselték.
Ez a vereség nem hiányzott. Talán nem annyira éles a verseny a keleti középmezőnyben, mint nyugaton, de ilyen vereségek ott sem nagyon férnek bele. A Pacers alapvető gondja volt, hogy Victor Oladipo az első három negyedben mindössze 14 percet lehetett pályán faultgondok miatt, első számú fegyverük nélkül mindössze 65 pontot hoztak össze ez idő alatt. A negyedik negyedben aztán Oladipo vezérletével felpörögtek, 38 pontot szórtak, viszont védekezésben komoly gondjaik voltak, így hiába Myles Turner remek meccse (24 pont, 11 pattanó, 3 blokk), a 25 százalékos triplázás és a hét kihagyott büntető a végén megbosszulta magát.
A Mavericks legjobb dobói: Barnes 21/3, Barea 19/9, McDermott 15/12.
A Pacers legjobb dobói: Turner 24/6, Oladipo 21, Bogdanovic 19/6.
Utah Jazz–Houston Rockets 85–96
Egy valakire nem készültek a védelmek. Ma nem volt ponteső, a Jazz előkapta ligaelit védekezését, a Capelát, Gordont és Andersont nélkülöző Houston az első félidőben mindössze 39 pontot szerzett, első 17 triplakísérletéből 15-öt elrontott, ugyanakkor a vendégek is kapartak hátul, így mindössze ötpontos volt a különbség a nagyszünetben. Fordulás után Trevor Ariza két nagyon fontos triplát vágott, a vendégek védekezése továbbra is jól zárt, így szép fokozatosan elhúzták a 3-4. negyed fordulóján, amikor egyébként Harden a padon pihent. A negyedik negyedben aztán hiába szívta fel magát a Jazz, a hibátlanul dobó Mbah a Moute 17 pontjából 15-öt ekkorra tartogatott, rendre megbüntette Rudy Gobert-t – az ő extrájával megvan a sorozatban 13. siker is.
Mentálisan fáradt a Jazz. Donovan Mitchell ma nem villogott, 1/9-cel triplázott, 4 gólpasszára 8 eladott labda jutott, el is mondta, hogy egyszerűen a támadójátékot tekintve fejben nem volt rendben – ugyanakkor ez nem csak rá volt igaz, az egész csapat borzasztóan dobott, támadásban nem volt ritmusuk, Ingles 1/6-tal, Rubio 4/10-zel, a padról jövő Crowder 4/15-tel célzott. Ezt egy bő félidőn keresztül ellensúlyozni tudták a „retesz" védekezéssel, amint azonban a Houston megtalálta azokat, akikben volt pont, úgy nőtt az olló. A Jazz nem szégyenkezhet, mert partiban voltak a Houstonnal, viszont az újabb buktával 2.5 meccsre nőtt a hátrányuk a playoffhelyen állókhoz képest.
A Jazz legjobb dobói: Gobert 17, Mitchell 16/3, Rubio 14/6.
A Rockets legjobb dobói: Harden 26/3, Mbah a Moute 17/6, Paul 15/3.
Sacramento Kings–Minnesota Timberwolves 100–118
Nagyon összeszedett volt a Wolves. Towns egyetlen mezőnydobást hibázva jutott 26 pontig (és 17 pattanóig), Wiggins 8/15-tel követte, mellettük a kezdőben Gibson és Bjelica is 50 százalék felett dobott, Teague pedig 12 büntetőt harcolt ki 7 gólpassz mellett – a kezdőötös intézte a meccs érdemi részét, ezúttal simán elbírták, hogy Jamal Crawford rossz napot fogjon ki. Az egál körüli első félidő után a harmadik negyedben 17 pontot tettek közé, utána pedig már gond nélkül tartották a különbséget. Wiggins szerint mindenki előlépett és egy kicsit jobban igyekezett megcsinálni a maga munkáját, Thibodeau pedig azt emelte ki, hogy védekezésben odafigyeltek, támadásban pedig járatták a labdát.
A tapasztalat hiányzott. Zach Randolph pihenőt kapott erre a meccsre, és bár a helyén Labissiere 20 pontot termelt, ismét bebizonyosodott, hogy a Kings fiataljainak még van mit tanulnia. Elég volt egyetlen negyednyi rossz játék, és Labissiere, Cauley-Stein, Hield, valamint Fox (13 pont, 5 gólpassz) jó játéka már ment is a levesbe. Védekezésben képtelenek voltak megállítani a Wolvest, ellenfelük 36 büntetőt harcolt ki összesen – nagy gond persze nincs, ez a szezon egyébként is a tapasztalatszerzésről szól Sacramentóban.
A Kings legjobb dobói: Labissiere 20/3, Cauley-Stein 17, Hield 16/6.
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 26, Wiggins 22/3, Teague 20/3.