NFL 2017, RÁJÁTSZÁS
KONFERENCIADÖNTŐK
AFC
21.05: New England Patriots (1.)–Jacksonville Jaguars (3.) (Tv: Sport2) – ÉLŐBEN AZ NSO-n!
NFC
hétfő, 0.40: Philadelphia Eagles (1.)–Minnesota Vikings (2.) (Tv: Sport2) – ÉLŐBEN AZ NSO-n!

KEVÉS PONT BRADYÉK MECCSÉN SOK, A SASOKÉN? TIPPEK!

Ha valaki betéved Mike Zimmernek, a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokságban (NFL) szereplő Minnesota Vikings vezetőedzőjének irodájába, a sarkokban egy marék sót, az asztalon egy szüntelenül világító sólámpát, egy kristálygömböt és egy fából faragott viking jelképet talál.

Ugyan rengeteg melóval jár az edzősködés, de még nem kell attól tartani, hogy a 61 éves trénernek elmentek otthonról – legalábbis nem a klasszikus értelemben.Amikor a mindig is két lábbal a földön járó, saját trágár szavai mellett csak a játékosaiban bízó Zimmer megérkezett Minnesotába 2014-ben, még körberöhögte azokat a helyieket, akik a város futballcsapatát sújtó átokról hadováltak.

A szurkolók egy része ugyanis meg van arról győződve, hogy a négyszer is nagydöntőig jutó, de fennállása során egyetlen Super Bowlt sem nyerő Vikingsra egyszer bizony egy boszorkány, varázsló, vagy egyéb természetfeletti erőkkel rendelkező csodalény biztosan ráolvasott. A szakember eleinte szkeptikusan hallgatta a jajveszékelőket, de az elmúlt három évben olyan eseményeknek volt szemtanúja, mint amilyeneknek a pályafutása első 35 évében soha, így aztán semmit sem akar a véletlenre – vagy egy átokra – bízni.

NYOLC SZEMMŰTÉT

A csapat a 2015-ös szezonban parádés játékkal és tizenhat meccsen szerzett tizenegy győzelemmel eljutott a rájátszásig, ahol az egy évvel korábbi nagydöntőt drámai körülmények közt elbukó Seattle Seahawks várta az első körben. Ugyan az északnyugati brigád vezetett alig több mint 20 másodperccel a vége előtt, de a Vikings egy röhejesen közeli, hárompontos mezőnygóllal megfordíthatta és megnyerhette volna a titánok küzdelmét. Blair Walsh, az együttes addig oly megbízható rúgója azonban 30 méterről elvétette a hangvilla alakú kaput, a rájátszást nagy reményekkel kezdő Minnesota számára pedig véget ért a szezon.

De említhetnénk azt is, hogy a 2016-os idény előtt a csapat kezdő irányítója, Teddy Bridgewater a térdében található összes szalagot elszakította, vagy, hogy a helyére hozott Sam Bradfordot a parádés 2017-es szezonkezdete után már a második fordulót követően a betegszobába kényszerítette egy térdsérülés. Ja, és arról se feledkezzünk meg, hogy Zimmernek nyolc szemműtéten kellett átesnie az elmúlt két évben, amelyek egyike miatt ott sem lehetett az oldalvonal mellett az egyik összecsapáson.

NEM ROPPANT ÖSSZE

A só, a sólámpa, a kristálygömb, és a jelkép azonban úgy tűnik megtette a hatását. A Bradfordot helyettesítő, március legvégén szerződtetett Case Keenum olyan jó munkát végzett az elmúlt hónapok során, hogy hiába tért vissza mind Bridgewater, mind pedig Bradford, az edzői stáb – helyesen – úgy döntött, nem kockáztatja az alapszakaszban 13 győzelmet arató, csupán három vereséget benyaló gárda lendületét, s a tavaly még a Los Angeles Rams padját koptató játékosba helyezte a bizalmát.

Keenum pedig a vasárnapi, New Orleans Saints elleni 29–24-es győzelem utolsó másodperceiben ismét bizonyította, hogy nem roppan össze a súly alatt, a legfontosabb pillanatokban sem remeg meg a keze. Történt ugyanis, hogy a fantasztikus alapszakaszának köszönhetően a rájátszás első körében pihenő, a második felvonásban pedig a New Orleans Saintst fogadó csapat alig több mint fél perccel az összecsapás vége előtt óriási bajba keveredett. Az ellenfelet irányító legendás Drew Brees a szokásának megfelelően kihúzta a 17–0-s gödörből a csapatát, s az utolsó percben mezőnygólig kormányozta az egypontos, 24–23-as előnybe kerülő brigádját.

A Minnesotának alig maradt ideje, a szurkolók pedig már elkönyvelték a legújabb szívszorító kudarcot, s azon gondolkoztak, milyen frappáns módon átkozhatnák az átkot másnap az irodai konyhában egy langyosra hűlt kávé társaságában, hiszen ugye a tizenhét pontos előny leadásának csak valami természetfeletti oka lehetett. Ugyan eljutott a Minnesota az ellentámadásból a saját 39 yardos vonaláig, de már csak egy akcióra maradt idő és időkérés híján valahogy az oldalvonal mentén kellett volna annyit haladni, hogy a mezőnygólnak egyáltalán az esélye meglegyen, amikor az elkapó az oldalvonalon átlépve megállítja az órát.

„ATYA. ÚR. ISTEN!”

Keenum továbbadta az edzői ukázt a többieknek, felállt a támadófala mögé, s miután a labda a kezei közé került, hátrafelé táncolva megpróbálta kisakkozni, melyik elkapójának lehet majd egyáltalán sansza arra, hogy ne csak elkapja a lasztit, de még ki is rohanjon a pályáról. Tökéletes passzt hajított Stefon Diggs irányába, aki ugyan le is húzta a bogyót, de túl messze volt a pálya szélétől, s már érkeztek a Saints kíméletlen védői. Csakhogy az újonc Marcus Williams a nagy rohanásban elvétette a célpontját, és saját védőtársát kaszálta el, így Diggs az elkapás után megfordulhatott, s a kispadról üvöltő stáb és csapattagok tanácsára magasról téve nem azt leste, mikor kell majd kilépnie, hogy maradjon idő egy hárompontos kísérletre, hanem megiramodott a célterület felé. Diggs utolsó másodpercben szerzett touchdownjával eldőlt a mérkőzés, Keenum pedig hitetlenkedve, a fejét fogva ugrált, és azt hajtogatta: „Atya. Úr. Isten!”

 

 

S hogy a labda miként került ebben a kulcspillanatban Keenum kezébe? Nos, hősünk útja rendkívül rögös volt Minneapolisig, de utólag vélhetően egy másodpercet sem cserélne el belőle. A Houstoni Egyetem sztárja hiába döntött meg gyakorlatilag minden ligacsúcsot, mivel a 185 centit is csak alulról súrolja és a testfelépítése is inkább emlékeztet egy jól edzett gimnazistáéra, mint egy NFL-játékoséra, a profi liga csapatainak egyike sem halászta ki a 2012-es drafton. A Houston Texans végül befogadta a helyi gyereket, akit aztán a 2013-ban elveszített nyolc mérkőzést követően az ígéretes statisztikai mutatók és játék ellenére tüstént ki is paterolt. Az irányító végül St. Louisban kapott egy második esélyt a most már Los Angelesben székelő Ramstől, de egy rövid kaland után vissza is tért egykori texasi csapatához, s kezdőként meg is nyert két meccset.

Akármilyen meglepő, Keenum év végi sikereire a Rams figyelt fel, és egy hetedik körös draftlehetőségért cserébe visszahozta Houstonból a tékozló fiút. Az irányítónak hiába volt egy-két jó összecsapása, miután a Rams magához láncolta a 2016-os draft első választási jogával az irányító Jared Goffot, nyilvánvalóvá vált, hogy az egyetemi királynak, illetve a szintén a 2016-os szezon előtt Los Angelesbe költöző brigádnál állomásozó Nick Folesnak a padozáson kívül nem sok jut.

Végül a Minnesota mentette meg a Texans és a Rams közt pingponglabdaként pattogó hősünket, aki aztán a 2017-es szezon második fordulójában sérülést szenvedő Bradford helyét vette át – nem rossz eredménnyel. Tizenöt, kezdőként lejátszott meccsel és tizenkét győzelemmel később pedig már arról beszélhetünk, hogy Keenum magyar idő szerint hétfő hajnalban azzal a Nick Folesszal néz majd farkasszemet a Nemzeti főcsoport döntőjében, aki Philadelphiába menekült a Rams kispadjáról. Ha idegenben összejön a siker, Keenum lesz az első irányító az NFL történetében, aki hazai pályán játszhat majd Super Bowlt, hiszen a februári nagydöntőt az északi nagyvárosban rendezik.