Koch Róbert nem a pénzt hajkurássza, szakmai kihívást keres

– Mit rontottak el a fináléban?
– Egyszerűen nem játszottunk jól. Az ötjátszmás elődöntő sokat kivett belőlünk, a meccs után nem sok időnk maradt a pihenésre. Észrevettem egy érdekességet: idén mintha nem nagyon érdekelné az olasz csapatokat a nemzetközi kupaszereplés, nem hajtanak annyira, semlegesen játszanak! Tavaly a Bajnokok Ligáját a Sisley Treviso, az Élcsapatok Kupáját éppen a Copra Berni Piacenza, a CEV-kupát pedig a Lube Banca Marche Macerata nyerte, idén azonban nem sikerült megismételni ezt az eredményes szereplést. A Cimone Modena az Élcsapatok Kupájában, a Piacenza a CEV-kupában lett második, a Macerata pedig Nagy Petiékkel, a német Friedrichshafennel játszik a Bajnokok Ligája elődöntőjében, de a Treviso már kiesett.

– A helyzet azért így sem olyan borzasztó…
– Nem, de szerdán például újra bajnoki meccsen kell pályára lépnünk, Veres Peti csapata, a Marmi Lanza Verona látogat hozzánk, fogadni mernék, hogy sokkal jobban fognak hajtani a mieink, mint a Fakel Novij Urengoi elleni kupadöntőben.

– Mi okozza a legkomolyabb hátrányt önnek Piacenzában?
– Gyakran nem azokkal edzek, akikkel a meccsen együtt játszom. A tréningeken a kezdőcsapat áll a háló egyik oldalán, a cserék – köztük én is – a másikon. Amikor egy mérkőzés közben be kell állnom, meglátszik az összeszokottság hiánya. Az edzéseken éppen ezért önképzést végzek, hogy formában tartsam magamat. Amikor az elsőszámú feladónk, Nikola Grbic a világbajnokságon szerepelt, illetve utána, amikor sérült volt, megkaptam a lehetőséget, de eleinte nem találtam a ritmust, fokozatosan lendültem játékba, egyre jobban ment. Egy idő után az ember hajlamos elveszteni a motivációt. Én csak addig akarok röplabdázni, amíg élvezem a játékot. Egy perccel sem tovább!

– Szeptember végén csábította önt a kiesés ellen küzdő Marmi Lanza Verona, amely később leigazolta Veres Pétert. Nem bánta meg, hogy nem szerződött oda?
– Jobb lenne rendszeresen kezdőként játszani, de nem bántam meg, hogy maradtam Piacenzában. Jól érzem itt magamat, és örülök, hogy ilyen csapat tagja lehetek.