– Hogyan tudta meg, hogy utazik Szingapúrba?
– A keddi hivatalos sajtótájékoztató előtt összeültünk, akkor olvasta fel a neveket Varga Zsolt szövetségi kapitány – válaszolta férfi vízilabda-válogatottunk 33 éves kapusa, Csoma Kristóf, aki pályafutása első világbajnokságára készül. – Mondanom sem kell, mekkora örömmel fogadtam a hírt, már csak azért is, mert először védhetek nagy világversenyen. A családban is nagy volt a boldogság a kerethirdetés után.
– Hatéves kihagyás után játszik ismét a válogatottban, időközben megjárta Litvániát is. Milyennek élte meg ezt az időszakot?
– Viszontagságosnak. Három éve még a Kaposvár játékosaként kaptam meghívót a budapesti világbajnokságra készülő bő keretbe, de a tornára nevezett csapatba már nem tudtam beverekedni magam. Aztán elkerültem Litvániába, ahol nem vetődött fel a válogatottság gondolata, de az igen, hogy szeretnék hazatérni és itthon játszani. A Honvédtól kaptam lehetőséget, amit igyekeztem meghálálni – utána már jól alakultak a dolgok.
– Kellett változtatnia annak érdekében, hogy növelje a védési hatékonyságát?
– Bármilyen furcsán hangzik, éppen az egyéves külföldi kitérő segített a legtöbbet. Ha nem is a vízilabdázás csúcsa a litván bajnokság, ott is a légiósoktól várják a kimagasló teljesítményt – kellett a felelősség ahhoz, hogy még jobb mentalitással álljak a versenysporthoz. A Honvédban nagyon profi a szemlélet, ez is szerepet játszott abban, hogy visszakerültem a válogatottba.
– Rutinos játékosként hogy érzi magát a fiatalos öltözői közegben?
– Harminchárom évesen a második legidősebb vagyok a keretben, ami jár egyfajta megbecsüléssel. Élmény nézni a srácokat, jó látni, hogy mennyi energia van bennük és milyen elszántak, minden apró részletre odafigyelnek. Nekem is pluszmotivációt ad, hogy nagy tempót diktálnak az edzéseken, igyekszem felnőni a feladathoz.
– A Szingapúrba vezető út fontos állomása volt a podgoricai világkupadöntő, amelyen nagyszerűen védett. A bronzérem mellett milyen tapasztalatokat vitt onnan magával?
– Nagyon hasznos torna volt, kapusként sokat jelent, ha kiismered az ellenfelek lövőit. Persze láttam már őket játszani, de teljesen más ellenük védeni, amire eddig nem volt alkalmam. A görögök és a horvátok ellen is értékes tapasztalatot szereztem, ráadásul a csapattársakkal is jobban összecsiszolódtunk. Jó érzés visszagondolni a podgoricai túrára, szép emlék marad.
– A felkészülési időszakban sem tétlenkedtek, három hét leforgása alatt nyolc hivatalos mérkőzést játszottak.
– Egyáltalán nem volt egysíkú a felkészülésünk, a margitszigeti edzések mellett Olaszországban és Horvátországban is jártunk, erős riválisokkal gyakoroltunk. Rengeteget utaztunk, alaposan elfáradtunk, ám nem bántuk, mert tényleg mindent alárendelünk a vébének. Biztos vagyok benne, hogy a hasznunkra válik az elvégzett munka.
– A bő keret kihirdetése után is tudvalevő volt, hogy kapusposzton kimondottan nehéz lesz döntenie a szövetségi kapitánynak. Hogyan kezelték a rivalizálást?
– Mindenben segítettük egymást. Nyilván tudtuk, éreztük, hogy egymással versenyzünk a keretbe kerülésért, de ez a mindennapokban egyáltalán nem volt beszédtéma. Humorral kezeltük a helyzetet, az edzéseken mindent beleadtunk, a felkészülési meccseken pedig egymást hajtottuk, hogy kihozzuk magunkból a maximumot.
– Vogel Soma sérülése miatt nem lesz ott a világbajnokságon, de biztosra veszem, hogy adott útravalót önnek és poszttársának, Mizsei Mártonnak.
– Persze, nagyon bátorító volt, még az utolsó itthoni edzésen is kedves szavakkal látott el minket. Somának gyors felépülést kívánok a műtét után, ami pedig minket illet, azon leszünk, hogy a legjobb formánkat hozzuk Szingapúrban.
– Már a csoportkörben is nehéz mérkőzéseik lesznek: az ausztrálokkal kezdenek, a spanyolokkal zárnak, és Japánt sem szabad lebecsülni. Mennyire tekintenek előre?
– Tudjuk, hogy a lényegi kérdések a világbajnokság második hetében dőlnek el, de aki az utunkba kerül, megpróbáljuk legyőzni. Megcélozzuk a csoport első helyét, aztán meglátjuk, melyik csapattal kerülünk össze az egyenes kieséses szakaszban.
TÖBB LÖVÉS, NAGYOBB FELELŐSSÉG |
A szingapúri világbajnokságot már az új szabályok szerint, 25 méteres pályán és 28 másodperces támadóidővel rendezik meg. Ebből adódóan a kapusokra is nagyobb szerep hárul – kíváncsiak voltunk, hogy Csoma Kristóf mit gondol a változtatásokról. „Ha jól tudom, harminc százalékkal több lövés érkezik, vagyis nyilván fárasztóbbak a meccsek, emiatt a kapuscsere is gyakoribb, mint korábban – hangsúlyozta Csoma. – Szerintem nekünk fekszik ez a játék, mert jó lövőink vannak, szóval minél többször tudunk próbálkozni, annál nagyobb az esély, hogy győztesen jövünk ki a mérkőzésből.” |
VÍZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG, FÉRFIAK (JÚLIUS 12–24., SZINGAPÚR)
A MAGYAR KERET
Kapusok: Csoma Kristóf (Endo Plus Service-Honvéd), Mizsei Márton (VasasPlaket)
Mezőnyjátékosok: Angyal Dániel (Marseille, francia), Burián Gergely, Vigvári Vince (mindkettő Barceloneta, spanyol), Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Manhercz Krisztián, Molnár Erik, Nagy Ádám, Nagy Ákos, Vámos Márton, Vigvári Vendel, Vismeg Zsombor (mind FTC-Telekom), Kovács Péter (BVSC-Manna ABC). Szövetségi kapitány: Varga Zsolt. (A játékosok neve mellett azt a klubot tüntettük fel, amelyből kiharcolták a válogatottságot.)
A CSOPORTKÖR PROGRAMJA
Július 12., 11.35: MAGYARORSZÁG–Ausztrália
Július 14., 7.45: MAGYARORSZÁG–Japán
Július 16., 14.45: MAGYARORSZÁG–Spanyolország