Cseh Sándor: Bíznunk kell magunkban és abban, amit tudunk
– Nézte a spanyol–holland negyeddöntőt?
– Élőben nem, de felvételről még aznap este visszanéztem – mondta a Nemzeti Sportnak Cseh Sándor, a női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Úgy voltam vele, hogy mindegy, melyik csapattal találkozunk az elődöntőben, nem is tudtam volna választani közülük, mert mindkettő hasonlóan erős. A spanyolok hamar elléptek, de csak szétlövésben győztek – abból a szempontból örültem ennek a forgatókönyvnek, hogy a legnagyobb erősségeiket és a hibáikat is láthattuk. Megnyerték az olimpiát, a Bajnokok Ligájában pedig két spanyol csapat döntőzött, egyik sem a véletlen műve. Minden poszton kiemelkedő játékosaik vannak, nagy tempót diktálnak, és kimondottan eredményes a centerjátékuk.
– Hogyan telt a szünnap, mire használták fel a vasárnap délutáni edzést?
– Délután kettőtől négyig edzettünk, ami nem a legjobb idősáv, de nem foglalkoztunk ezzel, örültünk, hogy kaptunk pályát. Vegyes edzést tartottunk, volt benne egy kis lazítás, gyorsítás és taktikai gyakorlás, emellett játékosabb feladattal is készültünk. A csoportkörben még arra helyeztük a hangsúlyt, hogy a különböző elemeket alaposabban átvegyük, de immár a világbajnokság másik fázisában járunk, ezért a frissítés került előtérbe.
– Mit lehet, mit érdemes átmenteni hétfőre abból, amit az olaszok ellen mutattak?
– A gyorsaságunkat mindenképpen: ha nem is lőttünk sok lefordulásgólt, egy-egy percet leszámítva kamatoztattuk a sebességünket. A rendezetlen védekezéssel szemben centerpasszokkal próbálkoztunk, ezekből jöttek a kiállítások. Elégedett voltam a zónánkkal és a blokkokkal is, ugyanakkor a spanyolok ellen hatványozottan nehéz lesz visszazárnunk, mert minden posztról hozzák a lefordulásokat. Az előny-hátrány játék mindig meghatározó: ami a fórokat illeti, a labda nélküli mozgásokban még fejlődnünk kell, emberhátrányban pedig az a legfontosabb, hogy ne bizonytalanodjunk el. Ha az elején kapunk is gólokat, bármikor összeállhat a védekezésünk, úgyhogy egy pillanatra sem szabad feladni.
– Olyannyira éretten és magabiztosan játszottak a negyeddöntőben, hogy valójában izgulnunk sem kellett. Mikor érezte, hogy megvan a meccs?
– Nem kerültünk nagyobb hullámvölgybe, úgyhogy én sem voltam különösebben feszült. Amikor a negyedik negyed elején nem tudtak felzárkózni az olaszok, már éreztem, hogy közel kerültünk a győzelemhez, aztán ha gólt is lőttek, reagáltunk rá.
– Mosolyogva érkezett a vegyes zónába, elvégre vízválasztó mérkőzést nyertek meg, éremért küzdhetnek a világbajnokságon. Lelkileg mit jelent a csapatnak a négy közé jutás?
– Nyilván mindenki örül, de ne feledjük, hogy a spanyolok is hasonló lelkiállapotban vannak. A negyeddöntő minden világversenyen vízválasztó, a továbbjutással elértük, hogy az utolsó napon éremért, akár aranyért játszhassunk. Gyakran hangoztatom, de komolyan is gondolom, hogy figyelem a játékosokat – azokat is, akik ezúttal nem kerültek be a csapatba. Sok munka vár rájuk, a következő években egyénileg és csapatszinten is építkezni kell, ezen az úton jó visszaigazolást jelent, hogy a világkupa után a vébén is ott vagyunk a legjobbak között.
– Mi kell ahhoz, hogy az elődöntő után is elégedetten értékeljen?
– Ugyanúgy kell játszanunk, ahogy eddig – és ezt nemcsak a tornára értem, hanem az elmúlt fél évre is. Az elődöntőben persze benne van a kiszámíthatatlanság, a feszültség bármit kihozhat a csapatból, de bíznunk kell magunkban és abban, amit tudunk. Fontos, hogy a fegyelmezettség mellett szárnyaljon a fantáziánk, mert anélkül nem lehet nagy tetteket véghez vinni.
Az akciógólok jelentették a különbséget a világbajnoki negyeddöntőben: a mieink ötöt, az olaszok kettőt lőttek, 12–9 lett a vége. A labdaszerzésekből többször is létszámfölényes helyzetben harcolt ki kiállítást női válogatottunk, amely nem hagyta, hogy kizökkentse a rivális, a lehetséges fordulópontok ezúttal egyáltalán nem eredményeztek fordulatot. „Jó csapat az olasz, mindig brusztolós meccset játszunk vele, nagyon örülünk, hogy túljutottunk rajta – értékelt Garda Krisztina, aki ezúttal is sokat vállalt, a két gólja mellett gólpasszokkal is jelentkezett. – Nem csupán azzal lehet meccset nyerni, ha gólokat lövünk… A védekezés legalább annyira fontos, minden blokknak és védésnek nagyon örültünk, és küzdöttünk egymásért a vízben. Nem fogott meg minket, amikor videózás után kaptak ötméterest az olaszok, mert nem az eredménnyel foglalkoztunk, hanem azzal, hogy kivédekezzük a támadásaikat.” Amikor arról érdeklődtünk Gardától, hogy miben nőttek az olaszok fölé, mosolyogva annyit mondott, hogy kevesebb gólt kaptak – ezzel speciel nem is tudunk vitatkozni. Ahogy azzal sem, hogy nagyon egyben van a magyar csapat, a szombati győzelem ráadásul újabb gátakat szakított át, tehát felszabadult játékot remélhetünk a mieinktől a spanyolok ellen. „A legjobb négy között már nem kaphattunk volna könnyű ellenfelet – világított rá az örök igazságra a klasszis átlövő. – Az edzőink már a csoportmeccsek után is mindent megtettek azért, hogy élesek maradjunk, kétkapuzással hangoltunk az olaszokra. A negyeddöntő estéjén pihentünk, vasárnap edzettünk, készen állunk az elődöntőre.” |
Július 21., hétfő
ELŐDÖNTŐ
11.35: Görögország–Egyesült Államok (Tv: M4 Sport)
15.35: MAGYARORSZÁG–Spanyolország (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
