Férfi pólóválogatott: a védekezés magasiskolája a Szigeten

A bringóhintó menetre kész, a járgány a nyári turistaszezonban különösen népszerű a Margitszigeten. A Széchy uszoda melletti árnyas sétányon tekerők közül néhányan felkapták a fejüket a kiszűrődő csatakiáltásokra, az egyik lánycsoport kis híján fel is borult a hintóval. A kerítés túloldalán a szingapúri világbajnokságra készülő férfi vízilabda-válogatott edzett kedd délelőtt, ami mostanában tényleg kuriózumnak számít. Na, nem az edzés, hanem az itthoni gyakorlás, merthogy a múlt héten bejárták Tolnát, Baranyát (értsd: Nápolyt, Rijekát) a mieink, péntektől pedig rangos szicíliai tornán folytatják a finomhangolást.

Így aztán kihasználtuk a lehetőséget, hogy megnézzük, hol tart a csapat a munkában: jelentjük, az út elején, időarányosan mégis előrehaladott állapotban. Varga Zsolt egyelőre a védekezés csiszolására helyezi a hangsúlyt, a szoros emberfogás ezúttal is visszatérő kulcsfogalom volt a mágnestáblás eligazítások során, a gyakorlati kivitelezésből pedig ízelítőt kaptunk a horvátok ellen – a csaknem nyolcvan százalékos emberhátrányos mutatót már nemigen lehet feljebb srófolni.

Nos, előny-hátrány játékot a keddi edzésen is láthattunk, a különböző figurákból és eltérő megvalósításukból arra következtettünk, hogy már most is változatos a taktikai repertoár, amely a következő hetekben csak tovább bővül. A sikeresen kivédekezett emberhátrányok és a góllal befejezett fórok után kis túlzással úgy örültek az érintett kerettagok, mintha máris a világbajnoki döntőben játszanának.

S hogy mi idézte elő az említett harci kiáltásokat? Természetesen a jutalom: sampon és tusfürdő!

„Vannak olyan fázisai az edzéseknek, amikor feldobunk valamilyen tétet, hogy éles legyen a küzdelem a két csapat között – mondta érdeklődésünkre Varga Zsolt szövetségi kapitány. – A tétmeccsek hőfokát persze nem lehet reprodukálni, de igyekszünk hasonló légkört teremteni. Arra törekszünk, hogy ugyanolyan gyorsan kelljen döntést hozniuk a játékosoknak, mint élesben, így tudjuk a legjobban modellezni azt, ami Szingapúrban vár ránk. A vesztes csapat tagjai olykor kávéra vagy süteményre hívják meg a többieket, most sampon és tusfürdő volt a tét bizonyos összegben.”

Az egyébként is kiváló hangulatot fokozta, hogy az edzés végére tervezett úszásadagot elengedte (pontosabban elnapolta…) a szakmai stáb, ugyanis ezúttal az intenzitás és a hatékonyság volt az elsődleges szempont. Varga Zsolt elégedetten figyelhette a gyakorlást, futószalagon jöttek a blokkok és a kapusbravúrok, de a centerek és a bekkek is alaposan megdolgoztatták egymással. 

„Amikor megvan a frissesség és a csapatszellem, amelyre szeretnénk építeni, olyan jó energiánk és tartásunk van, amivel az esetleges hiányosságokat is tudjuk pótolni – hangsúlyozta Varga Zsolt. – A küzdőszellem a legnagyobb erősségünk, emellett építjük a taktikai hátteret, foglalkozunk a szoros emberfogással és a létszámhátrányos védekezéssel. Először ezt a részét szeretném lezárni a felkészülésünknek, utána fokozatosan haladunk a támadásépítéssel és az emberelőnyök kihasználásával.”

„Még egyre vagy, Gyapi?” – kérdezte Burián Gergely, miután a csapattársak már próbára tették Gyapjas Viktort. Az utolsó utáni ötméterest is követte még egy az edzés végén, de hát így van ez, ha jól érzik magukat a játékosok a vízben… Tudjuk, hogy ez a kifejezés minden létező közhelyszótárban szerepel, de most tényleg nagyon egyben van a csapat, ami a felkészülési időszak első két hivatalos mérkőzésén, Olaszország (12–13) és Horvátország (14–11) ellen is érződött. Szicíliában repetázunk az olaszokkal, majd a spanyolokkal és a görögökkel találkozunk, hogy aztán a jövő héten visszatérjen a Margitszigetre a keret – a Benu-kupán már a nagyközönség is láthatja a férfiválogatottat.