A Vigvári testvérek szerint egyre jobban összeér a férfi vízilabda-válogatott

– Nagyon hosszú klubidényt zártak. Hogyan tudtak kicsit kilépni a mókuskerékből és feltöltődni, mielőtt csatlakoztak a válogatott kerethez?
– Vigvári Vendel: Két és fél napom volt regenerálódni, ami nem sok, de a fiatal koromból adódóan elegendő – ha fáradt is vagyok, könnyen visszanyerem az erőmet. Mentálisan tényleg megterhelő volt az idény, ezért igyekeztem olyan tevékenységeket végezni, amelyeket élvezek, viszont nem a vízilabdázáshoz kötődnek.

– Éspedig?
– V. Vendel: Az aktív kikapcsolódást választottam: imádok padelezni, most volt rá alkalmam, és a teniszt is egyre jobban élvezem.
 – Vigvári Vince: Ami a kikapcsolódást illeti, hasonló a hozzáállásom, mint Vendelé, de nehezítette a helyzetemet, hogy a Bajnokok Ligája máltai négyes döntője után még vissza kellett mennem Barcelonába összepakolni. Mire hazaértem Budapestre, egyetlen pihenőnapom maradt, amit a családommal és a barátaimmal töltöttem. A felkészülés miatt most rövid volt a szünet, de remélhetőleg a világbajnokság után több idő jut a feltöltődésre.

– Más-más közegből érkeztek, de a válogatottban összeértek a szálak. Milyennek érzik a csapategységet?
– V. Vendel: Nagyon jónak, egy irányba toljuk a szekeret, és ez a legfontosabb. Persze a fizikai munka és a taktikai fegyelem is elengedhetetlen, de sokszor apróságok döntenek, az összhangon múlhat a végső siker. Ezen már nem is kell annyit dolgoznunk, olyannyira magától értetődő.
– V. Vince: Tényleg így van, azt látom, hogy szépen fejlődik és egyre jobban összeérik a csapat.

– Mi is ezt láttuk a sajtónyilvános edzésen: egyszerű előny-hátrány gyakorlás volt, mégis már-már eksztázisban örültek a góloknak és a blokkoknak.
– V. Vendel: Ez csak a jutalomsamponok miatt volt! A viccet félretéve, akkor is megvan ez a morál az edzéseken és kétkapuzásokon, ha nincs tét, egyéni szinten is nagyon sokat ad hozzá a teljesítményünkhöz, hogy motiváljuk, lelkesítjük egymást.
– V. Vince: Akkor igazán jó a hangulat, ha győztesként távozol a medencéből… Az említett edzés végén annak is örültünk, hogy a tervezett úszóadagot elengedték, ehelyett tizenöt előny-hátrányos szituációt gyakoroltunk, ami egyébként jól sikerült.

– Hogyan élték meg a felkészülés külföldi állomásait, az olaszok és a horvátok elleni gyakorlást?
 – V. Vince: Ismét a csapatszellemet tudom kiemelni: miután kikaptunk az olaszoktól a hivatalos meccsen, eléggé megvertük őket az utolsó kétkapuzás során. Minden gólnak nagyon örültünk, tapsoltunk egymásnak, jó élmény volt. Ezt kell magunkkal vinnünk, mert nehéz időszak előtt állunk – biztosan előjön a fáradtság, és az is meghatározó lesz, hogy miként reagálunk az esetleges kudarcokra.

– A szingapúri világbajnokságot már az új szabályok szerint rendezik meg: a pálya rövidebb, míg a támadóidőben köztes megoldást alkalmaznak. Mekkora jelentősége lehet a változtatásnak?
– V. Vendel: Amikor tizenöt másodpercre csökkentették a kiállítások idejét, jelentősen megváltozott az emberelőnyös játék, a mostani tizennyolc másodperc már nem nagy különbség a korábbi húszhoz képest. A kisebb pálya gyorsítja a játékot, hamarabb felérnek a csapatok a kapu elé – nekem tetszik a pörgős játék, Szingapúrban meglátjuk, hogy a csapatunknak is fekszik-e.
– V. Vince: Bizonyos elemek fárasztóbbak, de mivel nem kell annyit úszni, talán jobb minőségű a játék, valamivel frissebbek vagyunk a vízben. Több a gól, ami jót tesz a vízilabdának, növeli a sportág élvezeti értékét.

Mediterrán napok Szicília szigetén

A megméretések sora folytatódik, három nap alatt három mérkőzést játszik férfiválogatottunk a világbajnoki felkészülés jegyében. Varga Zsolt együttese a Trinacria-kupán vesz részt Szicília szigetén, Trapaniban, ahol kimondottan erős riválisokkal gyakorol. A pénteki nyitó napon 18.30-as kezdettel Olaszország lesz az ellenfél, amellyel másfél hete Nápolyban már találkoztunk, 13–12-es vereséget szenvedtünk. Szombaton sem lesz könnyebb dolga a csapatnak, a vk-győztes spanyolok elleni összecsapás 20 órakor kezdődik, míg a sort a magyar–görög zárja vasárnap 18 órától.