AZ ELMÚLT TÍZ ÉVBEN nem végzett hasonlóan előkelő helyen a Szentes férfi vízilabdacsapata az élvonalban, mint a legutóbbi idényben. A 2012–2013-as kiírásban nyolcadik, a hátunk mögött hagyott évadban pedig kilencedik lett a Kis Gábor vezette együttes, sőt, az alapszakasz utolsó fordulójáig még a nyolc közé jutásra is volt esélye. A 2008-as pekingi olimpián aranyérmes Kis szerint még annál is jobb idényük volt, mint amiben reménykedett, ám az elmúlt másfél év fejlődési ívét tekintve az évad második felében már nem lepődött meg csapata teljesítményén.
„Az első pillanattól kezdve arra törekedtem, hogy ne csupán a bennmaradást tartsuk szem előtt, megfelelő csapatszellemet akartam teremteni – mondta Kis Gábor. – Az előző években még kiesőjelölt együttes majdnem a nyolc közé jutott, s bár nem sikerült, nem is baj, mert azt gondolom, fontos, hogy legyen még tér előttünk. A helytállást tartottam nagyon lényegesnek, nálam olyan nem történhetett, hogy miközben például az UVSE-re vagy az Egerre készülünk, elengedjük a Vasas, az FTC vagy a BVSC elleni meccseket. Ha ezek a csapatok jobbak nálunk, márpedig jobbak, akkor is próbáljuk meg minél tovább tartani magunkat ellenük. Persze többnyire nem bírtuk a végéig, de olyan is előfordult, hogy a harmadik negyedig csak egygólos volt a különbség a Ferencváros ellen, a kupa selejtezőjében pedig legyőztük az OSC-t és ikszeltünk a BVSC-vel a negyeddöntő első mérkőzésén. Ennek a mentalitásnak köszönhető, hogy idáig jutottunk az elmúlt idényben.”
Kis Gábor a Miskolc elleni utolsó találkozót érzelmesen élte meg, utána arról beszélt, hogy a folytatásban nem ő lesz a vezetőedző. A szakember szerint a váltás oka prózai.
„Eredetileg nem is volt tervben, hogy valaha edző leszek, aztán idővel úgy alakult, hogy voltam utánpótlás-válogatott edző, voltam edző az ob I/B-ben, valahogy »odafújt a szél« ezekre a posztokra. A Szenteshez is szakmai igazgatóként érkeztem két éve, viszont ha elkezdek valamit, mindig úgy vagyok vele, hogy csináljam rendesen – az edzőséget is úgy végeztem, mint ha életem célja lenne Magyarország egyik legjobb trénerévé válni. Alapvetően azért jöttem, hogy a szentesi vízilabdát jobbá tegyem, a nagy múltú szentesi vízilabdaközegből a legtöbbet kihozzam, és amikor felkértek edzőnek, úgy éreztem, megvan ehhez a múltam.”
Ősztől helyet cserél Somogyi Balázzsal, aki Szentesen kezdett játszani, és a Szegeddel nyert négy bajnoki bronzérmet és két Magyar Kupát, három éve edzősködik, az elmúlt idényben másodedző volt Kis Gábor mellett.
„Balázs eredményes játékos volt, nagyon ambiciózus, nekem pedig sok energiámat elvette, hogy több pozícióban is helyt kellett állnom, nem akartunk tovább várni, ha ő már készen áll a feladatra. De éppen azért dolgoztunk együtt az elmúlt idényben, hogy a lehető legtöbbet tanulja az én hibáimból, vagy lássa, az én módszereimből mit vihet tovább – azért is maradok másodedző, hogy elérhető legyek, ha szüksége van a támogatásomra.”
Kis Gábor a következő évad céljairól annyit mondott, azok a Szentes és a közvetlen riválisok keretének alakulásától is függnek – szeretné továbbra is fenntartani a motiváló közeget, és idővel minél több szentesi kötődésű játékost visszahozni a csapatba.