Női vízilabda: második meccsén ötgólos győzelmet aratott a magyar válogatott az Egyesült Államok ellen

Az olimpiai negyeddöntő óta a görögországi világkupa-selejtezőn találkozott először női vízilabda-válogatottunk az Egyesült Államokkal, de barokkos túlzás lenne állítani, hogy revansvágy fűtötte a mieinket. Nem mintha fél év alatt a feledés homályába vesztek volna a párizsi emlékek, csakhogy a két csapatból összesen heten játszottak a nagy csatában 5–4-re elveszített találkozón, azóta ugyanis mindkét csapat jelentősen megfiatalította a keretét. Az elmúlt tíz évben egyeduralkodó riválist irányító Adam Krikorian tizenöt-tizenhat éves tehetségeket is magával vitt Alexandrupoliba, de az amerikai válogatott mégiscsak az amerikai válogatott, vagyis biztosra vettük, hogy semmit sem adnak ingyen nekünk.

Nem is adtak, megdolgoztunk érte.

Ha kitempóztunk szorosra, nagyon megnehezítettük az amerikaiak dolgát, de az M-zónával is elbizonytalanítottuk őket, emiatt sokszor túljátszották a támadásukat, előfordult, hogy fórból sem jutottak el lövőhelyzetig. Az első negyed egyébként előny-hátrány gyakorlásra hajazott, de a befejezésekkel mi is hadilábon álltunk, Isabel Williams ziccereket védett, így nem tudtuk kihasználni az ellenfél megingásait.

A torna nyitó mérkőzéséhez képest jobban működtek a besegítések, ami már bizonyos mértékű összeszokottságra utal – persze ezen a téren még sokat lehet és kell is javulni. Kevés területet hagytunk az amerikaiaknak, Hajdú Kata például hat méteren szerzett labdát, s ha már megszerezte, el is úszott vele a kapuig, higgadt megoldásával lépéselőnyben maradtunk. Az olykor rendezetlen védekezéssel szemben eleinte hiányoztak a pontos átlövések, de Tiba Panna vágott egyet, majd nem sokkal később a saját kipattanóját pofozta be, előtte ugyanis ötméterest hibázott.

Ha már ötméteresek: az amerikaiak első három gólja kivétel nélkül büntetőből született, ráadásul mindhármat Torma Luca jobb kezéhez lőtték. Az első akciógóljukat a második negyed derekán szerezték, válaszul Keszthelyi Rita átlőtte a zónát – rutinos klasszisunk kihasználta, hogy nem figyeltek rá eléggé, mintha elfelejtették volna, ki viseli a 8-as sapkát…

A hangosbemondó biztosan nem felejthette el, elvégre négyszer kellett felolvasnia Keszthelyi nevét, aki ezúttal a megszokottnál nagyobb szórással lőtt, de így is vezére volt a fiatal magyar válogatottnak. Aubéli Tekla elsőrangú centergólja után a nagyszünetben úgy vezettünk három góllal, hogy nem játszottunk tökéletesen, de amikor kellett, mindenki beletett valamit a közösbe.

Torma Luca például akkor is résen volt, ha előtte két-három támadásból a kapuja felé sem néztek az amerikaiak, és az indításokat is gyakorolhatta, mert lefordulásból tudtunk igazán érvényesülni. A helyzetkihasználásunkat érhette kritika, a kapufa többször is kibabrált a mieinkkel, de a játék képe egyre biztatóbb volt, a győzelem pedig egy pillanatig sem forgott veszélyben.

A vége 12–7 lett, folytatás csütörtökön a spanyolok ellen.

NŐI VÍZILABDA VILÁGKUPA, SELEJTEZŐ (ALEXANDRUPOLI) 
A-CSOPORT, 2. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–EGYESÜLT ÁLLAMOK 12–7 (2–1, 5–3, 1–1, 4–2)
Alexandrupoli, 50 néző. V: Ohme (német), Johnson (ausztrál)
MAGYARORSZÁG: TORMA – Rybanska, HAJDÚ K. 2, KESZTHELYI 4, AUBÉLI 1, Faragó K., Leimeter. Csere: Maczkó (kapus), TIBA 3, Pogonyi, Dobi 1, Varró E., Baksa V. 1, Peresztegi-Nagy. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor
EGYESÜLT ÁLLAMOK: I. WILLIAMS – C. FLYNN 2, DEMPSEY 2, Raisin 1, Prentice, Cohen, Szczerba. Csere: Ryan 1, Robinson, Palma, Sekulic, Haaland-Ford, Allen 1. Szövetségi kapitány: Adam Krikorian
Emberelőny-kihasználás: 7/3, ill. 10/3
Kettős emberelőny-kihasználás: 1/0, ill. –
Gól – ötméteresből: 3/0, ill. 3/3
Kipontozódott: Allen (21. p.), Peresztegi-Nagy (25. p.)

MESTERMÉRLEG
Cseh Sándor, szövetségi kapitány: – Függetlenül az eredmény alakulásától, nekem az első negyed tetszett a leginkább, amikor végig próbáltunk a szorosból és az M-zónából labdát szerezni. Ettől függetlenül jó volt látni, hogy stabilak maradtunk hátul, bár azt is tudjuk, hogy azért az első nap a görögök sokkal összeszokottabb csapatot alkottak, mint most az amerikaiak. Tény, sok Több játékosnak kell megszoknia, hogy folyamatosan úsznia kell és meccsenként akár négyszer-ötször-hatszor kapura lőnie. Az úszás részével nem volt gond, örülök, hogy meg tudtuk tartani a sebességet, emellett abban kell előrelépni, hogy még bátrabban játsszuk meg a helyzeteket. Fontos, hogy ne csak hárman-négyen keressék a lövőhelyzetet, és ne legyen az az alapállás, hogy a többiek csak akkor vállalkoznak, ha rájuk jön ki a figura – nekik is figyelni kell a lehetőséget. Persze, még nagyon az út elején járunk, azaz van időnk dolgozni ezen – így a mai győzelmet sem értékeljük túl, ettől függetlenül jól esik, hogy megvan az első siker. Megyünk tovább, és nincs változás, a saját játékunkkal kell foglalkozunk a következő huszonnégy órában, fejlődni egyénileg és csapatjátékban is – bár ettől még a holnapi is ugyanolyan tesztnap lesz, mint a mai és a tegnapi volt.