Ami a vb-n ezüstöt ért, az olimpián kevés volt az éremhez

„Az előző olimpia bronzérmese nem maradhat távol a játékoktól” – írtuk egy évvel ezelőtt, női vízilabda-válogatottunk ugyanis úgy vágott neki 2024-nek, hogy még nem volt kvótája. Az első lehetőséggel nem élt Mihók Attila és Cseh Sándor együttese, a januári Európa-bajnokságon ötödik lett, de maradt még egy esélye, februárban világbajnokságot rendeztek Dohában.

A két nagy torna között a társkapitányok nagy hangsúlyt fektettek a mentális felkészítésre, az edzések mellett közös programokat szerveztek a csapatnak – az összetartás a vízben is érződött, vb-ezüst lett az eredménye. A csapat erejét mutatja, hogy az egyenes kieséses szakaszban két mérkőzést is ötméteresekkel nyert meg, a negyeddöntőben a hollandokat, az elődöntőben a görögöket búcsúztatta, és az Egyesült Államok elleni fináléban sem adta olcsón a bőrét. Az elmúlt tíz évben egyeduralkodó amerikaiakkal az olimpia előtt San Franciscóban edzőtáboroztunk, a két hivatalos mérkőzésből a másodikat megnyertük.

Aztán az olimpiai nyitányon kikaptunk Hollandiától, a csoportkör zárásaként pedig alulmaradtunk az ausztrálok elleni szétlövésben – a kanadaiak és a kínaiak elleni győzelem „csak” a harmadik helyre volt elegendő. Így aztán a negyeddöntőben az Egyesült Államok következett, és bár női válogatottunk óriási energiákat mozgósított védekezésben, a nagy csatában elszenvedett 5–4-es vereséggel le kellett mondania az éremről. Akkor még sírtak a lányok, a helyosztók után már mosolyogni is tudtak: ha minden nem is, a vége jó volt, két győzelemmel és olimpiai ötödik hellyel zártuk le a ciklust.

A fiatalok már nemcsak dörömbölnek az ajtón, hanem be is léptek rajta, az immár egyedüli kapitányként irányító Cseh Sándor bizalmat szavazott a korosztályos világversenyeken sikert sikerre halmozó tehetségeknek. A legtöbb játékost az UVSE adja, amelyben évről évre újabb gyémántok tűnnek fel, Benczur Márton együttese 2024-ben a bajnokságot és a Magyar Kupát is megnyerte a nagy rivális FTC legyőzésével.