Ha az ódon Mladost-uszoda mesélni tudna, órákig hallgathatnánk a legendás horvát–magyar ütközetek anekdotáit. Legutóbb fél éve, június végén járt Zágrábban férfi vízilabda-válogatottunk, akkor az olimpiai felkészülés jegyében teljes arzenállal feszültek egymásnak a felek a kültéri ötvenesben.
Ezúttal azért más volt a harci helyzet, elvégre a januári világkupa-selejtező rangja nem mérhető az ötkarikás játékokéhoz (sokatmondó, hogy a horvátok kétcsapatos csoportba kerültek…), így bátrabban kísérletezhettek a kapitányok, Varga Zsolt a BVSC-s Ekler Zsombor személyében avatott újoncot. Péntek este még sátortető alatt, szombat délelőtt már a fedettben találkozott a két csapat, mindkét edzőmeccsen a mieink bizonyultak jobbnak, de az igazi erőfelmérő mégiscsak az esti hivatalos mérkőzés volt, a horvátok ugyanis hagyományosan a közönségüknek tartogatják a puskaporukat.
El is lőtték az első negyedben: a bekkek csíptek, rúgtak, haraptak, két rutinos centerünk, Kovács Péter és Bedő Krisztián nehezen tudott érvényesülni a szorításukban. A túloldalon „természetesen” futószalagon jöttek a kiállítások, de akcióból is feltalálták magukat vendéglátóink: Franko Lazic mesteri szabaddobása után Konsztantin Harkov verte meg védőjét, máris ellépett két góllal a rivális.
Klasszismegoldásból éppenséggel nálunk is akadt, Burián Gergely például blokkolt, megúszott és kiharcolt egy ötméterest – mindezt néhány másodperc leforgása alatt. Vigvári Vendel belőtte a büntetőt, 4–4-nél utolértük a horvátokat, és ha már utolértük, nem is engedtük el őket. S hogy mi változott? Hátul összeállt a védekezés, elöl a bejátszások mellett egyre több átlövéssel próbálkoztunk, Ekler Zsombor elhajlásból riogatta a Mladost uszoda pókjait.
A kapuban Csoma Kristóf is hozzátette a magáét, reflexmozdulatait átmentette a Honvédból a válogatottba, a rendezetlen védelem ellen pedig jól érvényesültünk, a nagyszünetben 7–6-ra vezettünk. A második félidőben Manhercz Krisztián lépett elő vezérré, megnyerte az úszóversenyt Harkovval szemben, ráadásul gólt is lőtt belőle, így lépéselőnyben maradtunk. Ivica Tucak hiába kért időt, mire visszarendeződtek a horvátok, általában már ünnepeltek a mieink, fokozatosan kiütközött a sebességbeli különbség.
Burián mesteri ejtésével már négy volt közte, a játék képe alapján nem is kellett aggódnunk a fordítás miatt, de a játékvezetők azért továbbra is gondoskodtak róla, hogy gyakoroljuk az emberhátrányos védekezést… Viktor Toncinic húzásával megfelezte hátrányát a horvát válogatott, de a végére visszaállt a különbség, 14–10-re legyőztük a világbajnokot.
FÉRFI VÍZILABDA FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
HORVÁTORSZÁG–MAGYARORSZÁG10–14 (4–3, 2–4, 1–4, 3–3)
Zágráb, 400 néző. V: Gavrilovic, Bura (horvátok)
HORVÁTORSZÁG: Popadic – Krzic, Pavlic, Marinic-Kragic, Herceg 1, ZUVELA 3, HARKOV 2. Csere: Buric 1, Lazic 1, Basic, Pejkovic, TONCINIC 2, Susic. Szövetségi kapitány: Ivica Tucak
MAGYARORSZÁG: CSOMA – VIGVÁRI VENDEL 3, MANHERCZ K. 4, Angyal 1, Kovács P., Tátrai D., BURIÁN 2. Csere: Bedő, Molnár E., Nagy Ádám 1, EKLER ZS. 3, Nagy Ákos, Varga V. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
Emberelőny-kihasználás: 19/5, ill. 7/3
Gól – kettős emberelőnyből: 1/1, ill. –
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. 2/2
Kipontozódott: Nagy Ákos (26. p.), Molnár E. (27. p.), Nagy Ádám (31. p.)
MESTERMÉRLEG
Varga Zsolt: – Ez a mérkőzés megfelelő visszaigazolása annak a munkának, amit eddig elvégeztünk, fontos megerősítés a játékosok számára is. Jó látni, érzékelni, hogy a 2023 őszén elkezdett munka jó alapként szolgál, akik részt vettek az akkori, fiataloknak tartott edzéseken, aztán itt voltak a januári Európa-bajnokságon, azokkal gond nélkül tovább tudtunk lépni. Emberhátrányban kifejezetten jól működtünk ma, illetve ezen a sebességi fokozaton a horvátok érezhetően elfáradtak a végére. Az alapok jók, de sokat kell dolgoznunk, hogy még stabilabbak legyünk – egy spanyol csapat ellen a világkupa-selejtezőben például nyilván sokkal nehezebb dolgunk lesz.