Férfi vízilabda: Varga Zsolt marad és új piramist építene

– Az olimpia óta eltelt csaknem három hónapban bizonyára gondolatban többször is visszatekerte az idő kerekét. Milyen következtetéseket, tanulságokat vont le a párizsi szereplésből?
– A mérkőzéseket visszanézve ritkán éreztem elégedettséget – kezdte az olimpián negyedik helyen végző férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Varga Zsolt, aki a következő ciklusra is bizalmat kapott az elnökségtől. – Az elveszített elődöntőben működött a stratégiánk: kifárasztottuk a horvátokat, különösen a két kulcsemberüket, Loren Fatovicot és Konsztantyin Harkovot, amikor pedig védekezést váltottunk, másfél negyedig nem kaptunk gólt. Mégsem tudtuk a magunk javára fordítani a mérkőzést, kimaradtak az ötmétereseink, pedig reggel direkt megnéztük, hova érdemes lőni őket. Persze hogy fájt a vereség, mert volt esélyünk a döntőbe jutásra, aztán ki tudja, mi történt volna.

– Ahogy a szövetség kétszeres olimpiai bajnok elnöke mondta, apróságok döntöttek, amelyek ezúttal nem a mieink felé billentették el a mérleg nyelvét.
– Nem csupán az olimpián, az elmúlt két évben szinte mindig nüanszok jelentették a különbséget a kiélezett mérkőzéseken. Érdemes hangsúlyozni, hogy az említett megállapítás még az előző ciklus magyar válogatottjára vonatkozott, most ismét fel kell építenünk a csapatot fizikailag, mentálisan és taktikailag, el kell jutnunk arra a szintre, hogy újra egy gól vagy szétlövés döntsön a legjobbak ellen. Nagyot tévednénk, ha csak a nüanszokkal foglalkoznánk, klasszisokat kell nevelnünk és szervezett csapatot építenünk. Mintha piramist építenénk, alulról kezdjük a munkát.

A NEHÉZSÉGEKBŐL IS ERŐT KELL MERÍTENI

– Hogyan képzeli el a jövő csapatát?
– Mondok egy példát: olyan buszon utazunk, amelyen nincs klíma, patakokban folyik a víz a játékosokról. Leszállhatnak úgy, hogy azt mondják, borzalmasak a körülmények és vége a világnak, de úgy is, hogy emiatt vért isznak az esti mérkőzés előtt. Nekünk az utóbbi hozzáállásra van szükségünk, erőt kell merítenünk a nehézségekből. Olyan légkört szeretnénk teremteni, hogy még azt is kihozzák magukból a játékosok, amire egyébként nem lennének képesek – ez kell ahhoz, hogy világversenyeket nyerjünk. Sokan mondták, hogy a zágrábi Európa-bajnokságra utazó fiatal csapat nagyon szerethető volt, valóban a bajtársiasság jellemezte a társaságot. Ideje lebontanunk a mítoszt, hogy vízilabdában csak az olimpiai bajnokok számítanak, szerintem azt is értékelni kell, ha úgy küzd a válogatott, mint azon a tornán.

– Posztokra lebontva hogy látja az utánpótlás helyzetét?
– A kapásoldalon évről évre rengeteg tehetséges játékos tűnik fel, a másik szélen, centerben és a kapuban már jóval kevesebb. Hogy mást ne mondjak, az említett zágrábi keretbe két idősebb center került be, teljesítményük meghatározta a csapat játékát. A bekkek szerepe is nagyon fontos, elég csak megnézni, hogy a ferencvárosi Edoardo Di Somma hogyan védekezik, amiből aztán lefordul és gólokat szerez a Fradi. El kell jutni arra a szintre, hogy legyen olyan védőnk, aki ezt meg tudja valósítani.

A FORMÁLÓDÓ CSAPATHOZ IGAZÍTJÁK A JÁTÉKSTÍLUST

– Hogyan lehet áthidalni az említett hiányosságokat?
– Csakis munkával, amihez idő kell. Egyik pillanatról a másikra én sem tudok huszonnégy éves centert varázsolni, aki négy év múlva lesz a legjobb korban. A fiataljainkra tudunk építeni, illetve azokra a rutinos klasszisokra, akik még játszanak. Az adottságokat ismerve bekket valamivel könnyebben lehet képezni, mint centert, a kapusoknál is vannak tehetségeink, de a poszt sajátosságaiból adódóan ők később érnek be. Vo­gel Soma szempontjából is fontos, hogy hosszú távon legyen alternatíva, úgy ideális, ha jobban elosztjuk a terhelést. A szabályok is változnak, rövidebb lesz a pálya és kevesebb a támadóidő, alkalmazkodnunk kell az újításokhoz. Előfordulhat, hogy még statikusabb lesz a játék, ahogyan az is, hogy csökken a klasszikus, masszív centerek jelentősége, ami talán kedvezne nekünk.

– Az előző idényben úgy nyert Bajnokok Ligáját az FTC, hogy rendszerint klasszikus center nélkül, sok mozgással játszott. Követheti ezt a példát a válogatott?
– Valóban működött a Fradi játéka a sok beúszással, de ehhez szükség van öt-hat olyan játékosra, akivel lehet ezt játszani. Nagy különbség, hogy míg a klubok egy héten legfeljebb két meccset játszanak és könnyebben rotálhatnak, a világversenyeken kevés a pihenő, egymást érik a mérkőzések. Figyelembe kell vennünk, hogy szélsőink könnyebb fizikumúak, a következő időszakban igyekszünk megtalálni azt a játékstruktúrát, ami optimális a formálódó csapatnak.

– Mi lesz még a feladata az előttünk álló hetekben, hónapokban?
– Közhelyesnek tűnik, de nyilván a szakmai stáb és a programunk kialakítása. Az elmúlt hetekben még nem tudtunk lefoglalni pályákat, pedig ilyenkor már szoktam tudni, kivel, hol és mikor készülünk. A legfontosabb, hogy mihamarabb összeálljon a menetrend, és természetesen a stáb összetétele is körvonalazódik.

BIZTOSAN LESZNEK VÁLTOZÁSOK A STÁBBAN

– Igaz, hogy a Ferencváros vezetőedzője, Nyéki Balázs a továbbiakban nem segíti a munkáját?
– Igen, már az olimpia előtt jelezte, hogy sok neki a kettős szerepvállalás, ami érhető, hiszen óriási felelősséggel jár a Fradi irányítása. Nagyon fontos szerepkör az övé, ahogy a csapatmenedzseré, Katona Norberté is, őt sem lesz könnyű pótolni. Szeretném, hogy a kapus­edzőnk, Gárdonyi András a válogatott mellett maradjon, szinte pótolhatatlan az a tudás, amit a nemzetközi mezőnyről összegyűjtött.

– Mit visz magával az elmúlt két évből a következő négyre?
– Több szempontból is speciális volt ez az időszak, rengeteget tanultam belőle. Előfordult, hogy a tűzoltás került előtérbe, de mégiscsak elindultunk egy úton – meg kell néznünk, mi működött jól, mi kevésbé. A legfontosabb, hogy olyan csapatot építsünk, amelyikre büszkék lehetünk.

Madaras Norbert: A sportág hagyományai köteleznek

A férfiválogatottat továbbra is Varga Zsolt irányítja, a nőknél viszont Cseh Sándor Mihók Attila nélkül folytatja a munkát. Mindkét szövetségi kapitány megbízatása 2+2 évre, tehát jó esetben a teljes olimpiai ciklusra szól, viszont érvényben marad a záradék, amely szerint felbontható a szerződésük, ha valamelyik világversenyen nem jutnak be a négy közé a válogatottal.   „A magyar vízilabda hagyományai köteleznek minket, hogy a csúcsot célozzuk meg – hangsúlyozta a honi szövetség elnöke, Madaras Norbert, aki az olimpiáról is beszélt. – Párizsban megmutatkozott, hogy a legjobb csapatok között gyakorlatilag nincs különbség, a negyeddöntő mérkőzései egy-egy góllal vagy szétlövéssel dőltek el. Azon kell dolgozni, hogy felénk billenjen a mérleg nyelve, egyre fontosabb a formaidőzítés, és az is, hogy a játékosokat milyen szempontok alapján választják ki a kapitányok.” (Cseh Sándorral készült interjúnkat hétfői lapszámunkban olvashatják.)