Cseh Sándor: Egyelőre nem csapatot, hanem keretet szeretnék építeni

– Az idén egymást érték a világversenyek, így nehéz volt tervezni, a következő ciklusban viszont lesz rá lehetőség, mert helyreáll a menetrend. Melyek a legfontosabb teendői?
– Elsőként meg kell találnom a segítőimet, hogy kialakítsam a szakmai stábot – kezdte Cseh Sándor, a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Követem a mérkőzéseket, figyelem a játékosokat, emellett átgondolom, hogy tudunk-e már a decemberi kerethirdetés előtt valamennyit dolgozni a lányokkal. Fontos feladatom, hogy élénkítsem a kommunikációt és tartsam a kapcsolatot a klubokkal, már csak azért is, mert sokat tanulhatok az edzőktől a női szakágról. Igyekszem kikövezni a 2027-es budapesti világbajnoksághoz vezető utat, ehhez több szempontot kell összehangolni. A tétmérkőzéseken, az edzőmeccseken, sőt, az egymás elleni játékban is mindenki nyerni szeretne, de nem lehet csupán a győzelem a célunk. Folyamatosan tesztelnünk kell a játékosokat a különböző szituációkban, hogy elősegítsük a fejlődésüket.

– Az elmúlt évben Mihók Attilával közösen vezették a válogatottat. Mi változik azzal, hogy immár egyedül fogja a kormányrudat?
– Nem a személyi változás miatt lesz más a következő időszak, hanem mert új olimpiai ciklus kezdődött. Párizs előtt nem a különböző taktikai variációkon és az egyéni fejlesztésen volt a hangsúly, hanem hogy minden napból kihozzuk a maximumot, mert fél év alatt három nagy tornát rendeztek. Boldog vagyok, hogy részese lehettem annak az időszaknak, és izgatottan várom az új kihívásokat.

– Ezek szerint eddig az eredményesség volt az elsődleges, mostantól viszont már türelmesebben építkezhetnek?
– Bizonyos értelemben igen, de a magyar válogatott szövetségi kapitányaként minden világversenyen bizonyítani kell, úgyhogy az eredményesség továbbra is fontos szempont. Egyelőre nem csapatot, hanem keretet szeretnék építeni, ez lényeges különbség. Elkezdem összerakni a kirakóst, beszélgetek a játékosokkal, edzőkkel – az összhang megteremtése szinte napi munkát igényel, de éppen ez az izgalmas a feladatban.

– Milyen stratégiával dolgozik? Továbbra is bizalmat szavaz a rutinnak, vagy jelentős fiatalítást tervez?
– Ez az egyik legfontosabb kérdés, ezért sem szeretnék rá elhamarkodott választ adni, hiszen a minap kaptam felhatalmazást. Nem egy, nem két játékost tudnék mondani, akik az elmúlt időszakban oszlopos tagjai voltak a csapatnak, és a következő években is fontos szerepük lehet, ugyanakkor azt is látjuk, hogy tehetséges pólósok pallérozódnak az utánpótlásban. A fiatalok közül jó néhányan megmutathatták már magukat a keretedzéseken, a mérkőzéseken viszont eddig kevesebb lehetőséget kaptak. Úgy kell kialakítani a keretet, hogy három-négy év múlva a topon legyünk, szerintem a rutinos játékosok többsége a következő olimpiát még elérhetőnek látja, de mindenképpen lesz fiatalítás. A mértékét az határozza meg, ki hogyan vízilabdázik.

– Ezüstérem a vébén, ötödik hely az olimpián és az Eb-n: saját bevallása szerint tömény volt az első éve a női szakágban. Sokat tanult ez idő alatt?
– Nagyon sokat. Jóformán mindent arra tudok alapozni, amit az elmúlt egy évben megéltem, ez a kiindulópont. Összeállt egy stáb, amelynek tagjai száz százalékot tettek bele a közösbe, és bár az olimpiai éremszerzés nem sikerült, az elnökségi ülésen jó fogadtatása volt a munkánknak. Mindig határozott elképzeléseim vannak, de pontosan tudom, hogy nem mindig úgy valósulnak meg, ahogy tervezem. Ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, havonta, akár hetente is át kell gondolnunk, milyen irányba haladjunk tovább.

– A férfiszakágban már letette a névjegyét, most viszont női csapatot irányít. Milyenek a tapasztalatai?
– Nagyon jók, külön kiemelném a lányok tűrőképességét a hétköznapokon. A munkát mindenhol el kell végezni, de a női mezőnyben még nagyobb a jelentősége a csapategységnek és a harmóniának, mint a férfiaknál. Igyekszem figyelni rá, hogy a játékosok biztonságban érezzék magukat, elengedhetetlen, hogy megbízzunk egymásban, és mindenki segítsen a másiknak, amikor szüksége van rá.