Gödöllőn is fölényesen győzte le Kanadát a női pólóválogatott

Megadták a módját a gödöllőiek a magyar női vízilabda-válogatott fogadásának. A szombat esti Kanada elleni felkészülési mérkőzés előtt a felső sorokba piros, középre fehér, alulra zöld kartonokat helyeztek ki, amelyek a Himnusz alatt egyszerre emelkedtek a magasba. A hatalmas és impozáns kupolájával a magyar építészet egyik ékkövének számító uszoda lelátói szinte teljesen megteltek, sokan kíváncsiak voltak rá, hogy alig egy hónappal a párizsi olimpia előtt hol tart Cseh Sándor és Mihók Attila együttese.

Mivel a két csapat a héten együtt készült, kérdés volt, tudnak-e még újat mutatni egymásnak – az első percekben nem tudtak. Ha el is csúsztak a blokkok, a kapusok résen voltak, a centerek pedig nehezen érvényesültek a bekkek szorításában. A védekezésre egyik oldalon sem lehetett panasz, az első fórunkban például háromszor is próbálkoztunk, de egyikből sem született gól.

Aztán megérkeztek a váratlan villanások is. Serena Browne ejtése sem volt csúnya, de Keszthelyi Rita klasszismegoldása érthető módon jobban tetszett a szurkolóknak. Támadásban akadtak pontatlanságok, eleinte nehezen találtunk ellenszert a kanadaiak emberfogására, ám Keszthelyi a második negyed végén is tolt egyet a szekerünkön.

A rivális legjobbja, a center Emma Wright aligha érezte barátságosnak a találkozót, amikor labdához jutott, három irányból három magyar érkezett, hogy elválassza tőle. A kemény védekezés gyakran kiállítást ért, de annyi baj legyen, elvégre emberhátrányban is fegyelmezettek maradtunk, a nagyszünetig három gólt kaptunk, amivel elégedett lehetett a szakmai stáb.

Azzal már kevésbé, hogy négyet lőttünk, a harmadik negyedben viszont elöl is beindult a gépezet. Kevesebb mint öt perc alatt annyi gólt szerzett a magyar válogatott, mint az első félidőben összesen, méghozzá szebbnél szebb támadások végén, 8–3-nál időt is kért David Paradelo. Hiába úszott be a kanadai kapus mellé egy-egy védő, egyre többször csúszott el az ellenfél védekezése, amit könyörtelenül kihasználtak a mieink – az utolsó negyedben már csak a különbség volt a kérdés.

A szervezőkhöz hasonlóan a magyar válogatott is megadta a módját a találkozónak, mindent megtett, hogy kiszolgálja a lelkes és hangos közönséget. A vége 14–7 lett, az első félidőből tanulni kell, a másodikra építeni – mindkettőre lesz lehetőség a következő hetekben.

NŐI VÍZILABDA FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–KANADA 14–7 (3–2, 1–1, 6–0, 4–4)
Gödöllő, 600 néző. V: Panchaud (kanadai), Debreceni
MAGYARORSZÁG: MAGYARI A. – Hajdú K. 1, KESZTHELYI 3, Rybanska, Mahieu, GARDA 3, Vályi V. Csere: Neszmély (kapus), Faragó K. 2, Horváth B., Parkes, SZILÁGYI D. 4, Leimeter 1, Peresztegi-Nagy. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor, Mihók Attila
KANADA: Gaudreault – Crevier, Paul 1, LaRoche 1, WRIGHT 1, Bakoc, McKelvey. Csere: Vulpisi (kapus), Lekness 1, BROWNE 3, McDowell, Mimidis, Carroll. Szövetségi kapitány: David Paradelo
Emberelőny-kihasználás: 8/4, ill. 12/3
Kettős emberelőny-kihasználás: 3/3, ill. –
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. –
Kipontozódott: Hajdú K. (27. p.), Faragó K. (31. p.), McDowell (31. p.), Wright (31. p.), Bakoc (32. p.)
MESTERMÉRLEG
Mihók Attila: – A kanadaiak csúcsra járatták a szoros emberfogást, a felkészülés ezen szakaszában jól jött, hogy minden passzért, lövésért meg kellett dolgoznunk. Tudtuk, hogy fizikailag kell megtörnünk az ellenállásukat, ami a harmadik negyedben sikerült is, összességében úgy alakult a mérkőzés, ahogy elterveztük.
David Paradelo: – Jó mérkőzést játszottunk a magyarokkal. Az első félidőben fegyelmezetten védekeztünk, de az emberelőnyeinkkel bőkezűen bántunk, ami megbosszulta magát. A harmadik negyedben az ellenfelünk ritmust váltott, nekünk viszont nem sikerült, bosszantó, hogy sorozatban hét gólt kaptunk.