Vízilabda: az első vizsgájára készül az újjáalakuló magyar női válogatott

Fehérbe borult a Margitsziget csütörtökön, a női vízilabda-válogatott játékosai szállingózó hóesésben érkeztek meg a délelőtti edzésre. A sátras medencébe lépve a télből már-már trópusi éghajlatba csöppentek a kerettagok, akik annak ellenére jó hangulatban ugrottak vízbe, hogy bizonyára tudták, mi vár rájuk... Miközben a kapusok labdát is láttak, a szélső sávban a lábmunkájukon és az egyensúlyérzékükön igyekeztek csiszolni, a mezőnyjátékosok rótták a hosszokat, az úszóedzést vezénylő Mihók Attila alaposan megdolgoztatta őket.

A szakember megosztotta figyelmét az adatokat szolgáltató táblagép és a másik kezében lévő stopper között, s bár a grafikonokat csak az esti edzés előtt elemezték a stábtagok, jó állóképességről árulkodott, hogy az idő előrehaladtával nem csökkent az intenzitás. A gyors után amolyan felüdülésként hatott a két hossz hát, hogy aztán ismét visszatérjenek a lányok gyorsúszáshoz – csak a levezetésnél szakadt szét a mezőny, akkor már mosolyogva integettek az egymással szembe úszók. Izomláz ide vagy oda, az uszodából a konditerem felé vették az irányt a játékosok, de nem panaszkodtak a fokozott terhelésre, elvégre nagy céljai vannak a válogatottnak.

„Sok meccset játszottunk mostanában, de nem foglalkozunk a fáradtsággal, pluszmotivációt adott a válogatott meghívó – hangsúlyozta Peresztegi-Nagy Kinga, aki a közelmúltban posztot váltott, és bekként is megállja a helyét. – Hozzá kellett szoknom a bekkeléshez, még mindig van miben fejlődnöm, de előnyömre válhat, hogy több poszton is tudok játszani. A tavalyi spliti Európa-bajnokság volt az első felnőttvilágversenyem, de nem úgy szerepeltünk, ahogy elterveztük, szóval maradt bennem hiányérzet. Ahhoz, hogy csapatként eredményesek legyünk, egyénileg is javulnunk kell, ehhez pedig muszáj mindent beleadnunk. Egyelőre a fizikai terhelésen van a hangsúly, az úszás mellett a kondiban is edzünk, mellette bizonyos játékelemeket gyakorolunk, hogy az alapok meglegyenek, amelyekre építkezhetünk.”

Szeptember óta ketten keverik a maltert, ráadásul láthatóan egyre nagyobb összhangban. Cseh Sándor és Mihók Attila társkapitány az őszi foglalkozások és felmérők alapján állította össze a 23 tagú keretet, és a felkészülés során is igyekszik versenyhelyzetet teremteni az egyes posztokon.

„Közösen alakítottuk ki az elképzelésünket azzal kapcsolatban, milyen típusú csapatot szeretnénk látni a közelgő világversenyeken – hangsúlyozta Mihók Attila. – Olyan játékosokat hívtunk be, akik a stratégiánk szempontjából a legjobb alanyok, és bár objektív alapokra helyeztük a kiválasztást, mégiscsak szubjektív rendszerről van szó, mert két edző fejében áll össze a keret. Sanyival mindkettőnknek konkrét elképzeléseink vannak bizonyos dolgokról, mégis zökkenőmentes a közös munka, kevés időt kell egyeztetéssel töltenünk. Nem azt mondom, hogy telepatikus a kapcsolatunk, de egy hullámhosszra kerültem a gondolataival – remélem, ő is így érzi.”

A rendhagyó felkészülési időszakban mérkőzéseket is játszik a magyar válogatott, elsőként december 17-én Kínával találkozik. Addigra már olyan csapatot szeretnének látni a vízben a társkapitányok, amely a januári eindhoveni Európa-bajnokságon is felveszi a versenyt a riválisokkal – mivel rövid az idő a finomhangolásra, a hatékonyság különösen sokat számít.

„ Úgy megyünk neki a januári Európa-bajnokságnak, hogy »Gyere, buci, hamm, bekaplak!«, aztán ha mégsem sikerül a kvótaszerzés, a dohai világbajnokság második esélyt jelent. Olyan ez, mint amikor az első vizsgán puskázol, lebuksz, de még van néhány heted, hogy megtanuld a tételeket... – mondta mosolyogva Mihók Attila.   – A felkészülés elején járunk, négy hetünk van arra, hogy összerakjuk magunkat. Mivel nem olimpiai kvalifikációs tornára készülünk, nem biztos, hogy a görögöket vagy az olaszokat kell legyőznünk a kvótaszerzéshez, az is lehet, hogy a spanyolok vagy a hollandok, esetleg a vb-n az amerikaiak jönnek szembe velünk. Úgy készülünk, hogy mindenkit legyőzünk, lehet kifogásokat keresni, de arra senki sem lesz kíváncsi. Így, úgy vagy amúgy, de kvóta kell.”

Ahhoz pedig dolgozni kell – nem véletlenül mondta a játékosoknak Mihók Attila a csütörtöki úszóedzés után, hogy már „csak” száz hasonló foglalkozásra érdemes számítaniuk...