Madaras Norbert: Jó volt látni, ahogy biztatták egymást a játékosok

– Lehetetlen néhány mondatban összegezni a világbajnokságot, mégis, mi jut eszébe először Fukuokáról?
– Természetesen a férfiválogatott világbajnoki címe és olimpiai kvótája – vágta rá Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke. – Úgy látszik, tízévente sikerül vébét nyernünk, nagyon örülünk az aranyéremnek, a kvóta pedig megnyugvást ad a következő egy évre. Szó sincs arról, hogy hátradőlnénk, de kisebb lesz a nyomás rajtunk, mint azokon a riválisokon, amelyek még nem harcolták ki a párizsi indulást.

– Minek köszönhető, hogy az egyenes kieséses szakaszban mindig a magyar válogatott felé billent a mérleg nyelve?
– A befektetett munkát nem lehet megúszni, de a sikerhez kellett az is, hogy csapatként működjenek a srácok, régen volt már ilyen egységes válogatottunk. Minden meccsen hittek a győzelemben a játékosok, és akkor sem álltak meg, amikor két-három góllal vezetett az ellenfél – jó volt látni, ahogy biztatták egymást a vízben. Tudtam, hogy jó csapatunk van, várható volt, hogy szoros mérkőzések lesznek az egyenes kieséses szakaszban, viszont így is meglepett, hogy a nüanszok mindig a mi javunkra döntöttek. Talán egy fokkal még jobbak vagyunk, mint gondoltam… Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól minden világversenyt megnyerünk, de biztosan a legjobb négy együttes közé tartozunk a világon.

– Mit jelent a férfiválogatott negyedik világbajnoki címe a magyar pólónak?
– Megerősítést, hogy még mindig nemzeti büszkeségünk a sportág, jó érzés, ha néha ténylegesen is a világ tetején vagyunk. A Magyar Vízilabda-szövetség feladata, hogy megteremtse a feltételeket, támogassa a csapatokat, de a szakembereknek és a játékosoknak kell élniük a lehetőséggel – Fukuokában megtették.

– Játékosként két vébén is felért a csúcsra, de ezúttal már elnökként örült a csapat sikerének. Milyen volt kívülről nézni a döntő szétlövését?
– Egyáltalán nem volt könnyű. Már az elődöntő végjátéka is sokkolt, de a döntőben rátettek még egy lapáttal a fiúk, kissé meg is hatódtam, miután megnyerték a szétlövést. Ha nem dolgoznék a szövetségben, és csak nézőként követem az eseményeket, akkor is különleges lett volna a fukuokai világbajnokság, de így, hogy ott voltam a srácokkal a helyszínen, még nagyobb élmény volt. A csapattal laktam, láttam az edzéseket, a mérkőzéseket, együtt utaztunk és étkeztünk. Ugyan nem játszottam, mégsem voltam kívülálló, ami keveseknek adatik meg.

– A torna előtt még ön volt az egyetlen kétszeres világbajnok férfi vízilabdázónk, Fukuokában Varga Dénes és Vámos Márton is beérte – gyanítom, hogy cseppet sem bánja.
– Dehogy bánom, ez a világ rendje! Sőt, azt mondtam a fiúknak, jó lenne, ha nem kellene újabb tíz évet várni a következő világbajnoki aranyra… Nagyon bízom benne, hogy a közeljövőben még több kétszeres világbajnoka lesz a magyar vízilabdának.

– Mi kell ahhoz, hogy Varga Zsolt együttese tovább haladjon azon az úton, amelyen elindult?
– Alázatosan kell dolgozniuk tovább a srácoknak, ahogy eddig is. Nézze, minden negyeddöntős meccs egy góllal dőlt el, vagyis hiába voltunk ebben a két hétben mi a legjobbak, nem vagyunk nagy előnyben. Nem hiszek benne, hogy bármelyik válogatott el tudna lépni a mezőnytől, sajnos valószínűleg mi sem, bizonyára egy év múlva is hat-nyolc hasonló képességű csapat lesz a férfiaknál. Nehezen elképzelhető, hogy hirtelen négy góllal jobbak leszünk a legnagyobb riválisainknál, de ha továbbra is egységes marad a válogatott, a következő világversenyeken is sikeresen szerepelhetünk. Úgy mentünk ki a világbajnokságra, hogy a spanyolok és az olaszok a legjobbak, viszont lőtávolban voltunk hozzájuk képest. Talán annyi változott, hogy most már a spanyolokkal együtt emlegetnek minket, és a többiek az üldözők, de nagyon közel vannak.

– Beszéljünk a női válogatottról is, amely a negyeddöntőben kikapott a spanyoloktól, végül hatodik lett. Hogyan értékeli a szereplést?
– A hatodik hely bizonyos szempontból csalódás, ráadásul úgy láttam, hogy az előttünk végző öt csapat jobb volt nálunk. A tavalyi budapesti világbajnokságon szerzett ezüstérem után visszalépés az idei szereplés, de ne feledjük, csaknem egy év van még az olimpiáig, folytatni kell a munkát. Más kérdés, hogy egyelőre nem harcolták ki a kvalifikációt a lányok, ráadásul nehezíti a dolgukat, hogy míg a férfiaknál tizenkettő, a nőknél csak tíz válogatott indulhat Párizsban.

– Hogy látja, már a jövő januári Európa-bajnokságon megszerezhetik a kvótát a mieink?
– Természetesen igen.