Vízilabda: Gyapjas Brendon a világ legjobbja akar lenni

„Nagyon izgatott vagyok, alig várom, hogy nemzetközi szinten is megmutassam, mire vagyok képes – mondta a Nemzeti Sportnak a fiatal kapus. – Gyermekként arról álmodtam, hogy egyszer én is a Bajnokok Ligájában védhetek, Tbilisziben pedig valóra válhat az álmom. Ehhez persze ki kell vívnom a szakmai stáb bizalmát, de hiszek magamban, tudom, hogy megállom a helyem. A leendő játékostársaim közül csak Borisz Vapenszkit ismerem, ám a szerb edzővel, Dejan Sztanojeviccsel már beszéltem, komoly, felkészült szakembernek tartom. Szeretnék alapemberré válni, meg is fogok tenni mindent ennek érdekében. Tisztában vagyok vele, hogy a grúz bajnokság nem olyan erős, mint a magyar, de kapusként bármilyen képességű ellenféllel szemben lehet motivációt találni, például azt, hogy egyáltalán ne kapjak gólt.”

Gyapjas Brendon a legutóbbi idényben az ob I-es Szegedet erősítette, majd sokáig úgy tűnt, Debrecenben folytathatja pályafutását – csakhogy a DVSE nem tudta kiharcolni a bennmaradást az élvonalban.

„Ezzel az átigazolásom is meghiúsult, így hirtelen csapat nélkül maradtam – folytatta Gyapjas. – Aztán váratlanul felhívott Nyéki Balázs, a Fradi másodedzője, hogy a grúzoknál felmerült a nevem, én pedig rábólintottam az ajánlatukra. Hivatalosan továbbra is a zöld-fehérek játékosa maradok, tehát ahogy Szegeden, Tbilisziben is kölcsönben játszom majd. Nyolc éve tanulok angolul, szóval nyelvi problémám nem lesz, és bízom benne, hogy a medencében is hamar meglesz az összhang a csapattársakkal. Szeptemberben utazom, addig napi rendszerességgel a Népligetben edzek, igyekszem formában maradni. Szegeden elsősorban mentálisan lettem erősebb, türelmesebbé és magabiztosabbá váltam, így egyre nagyobb elvárásokat támasztok magammal szemben.”

Az elvárásokat jól tükrözi, hogy amikor egy évvel ezelőtt céljairól kérdeztük Gyapjast, azt felelte, olimpiai bajnok szeretne lenni.

„Van, ami nem változik – reagált egy félmosoly kíséretében a fiatal kapus. – Szeretek nagyot álmodni, ugyanakkor lépésről lépésre haladok, először jó lenne bekerülni a felnőttválogatottba. Ehhez nemzetközi rutinra van szükségem, amit a Dinamo játékosaként megszerezhetek, a magyar csapatok elleni meccseken pedig felhívhatom magamra a figyelmet. Sokan mondták már nekem, hogy a kapusok huszonöt éves kor felett érnek be igazán, de szeretném bebizonyítani, hogy ez nem igaz. Unai Aguirre még nem volt húszéves, amikor világbajnok lett a spanyol válogatottal, ő a követendő példa arra, hogy fiatalon is lehet klasszisteljesítményt nyújtani. A világ legjobb kapusa akarok lenni, hiszek benne, hogy képes vagyok megvalósítani az álmaimat.”