Tokió 2020: Nehéz megmondani, jó-e nekünk az egyéves halasztás – Märcz

A sportban nem érvényes Sztálin cinikus aforizmájának átirata – az olimpia egyéves csúszása tragédia, teljes elmaradása statisztika –, ellenkezőleg: a játékok törlése lenne a sorscsapás. Az egyéves halasztás pólósainknak ha nem is áldás, de nem is katasztrófa, hiszen emberi számítás szerint a hölgyek és az urak is a jelenleginél jobb eséllyel vághatnak neki a hivatalosan jövőre is 2020-as játékoknak. Amelyek az eredeti tervek szerint tegnap fejeződtek volna be – olimpiai sorozatunk utolsó része következik.

A 2020-as tokiói olimpia egyik esélyese Magyarország volt férfi vízilabdában. És ha minden jól megy, a 2020-asnak legalább akkora favoritja lesz, vagy még nagyobb. Nem, nem elírás, a jövő augusztusban esedékes játékoknak is Tokyo 2020 a hivatalos elnevezése, a NOB-nál megállt az idő, vagy talán a járvány zökkentette ki azt? „Kizökkent az idő; – oh, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt” – mondja Hamlet, de pólóban nekünk, magyaroknak jutott ez osztályrészül, nem a dán királyfinak, mármint a helyretolás, hiszen az eddigi kilenc olimpiai aranyérmünk és legfőképpen a kétezres évek első évtizedének páratlan olimpiai triplázása feljogosít minket arra, hogy hungarikumnak tituláljuk a vízilabdát.

Szóval, amíg ki nem dőlt két meghatározó játékos, addig csapatunk a favoritok közé tartozott, igaz, Varga Dénes, illetve Zalánki Gergő térd­sérülése már azután következett be, hogy Lausanne-ból lefújták az idei olimpiát. Úgyhogy most készülünk még egyszer a – papíron – 2020-asra. Január óta, amikor a Duna Arénában a spanyolokat ötméterespárbajban legyőzve Európa-bajnok lett válogatottunk, mit sem változott a helyzet, hiszen a világban sehol sem játszottak mérkőzéseket, sőt, sokáig edzésre sem volt lehetőség. Most kezd beindulni az élet a sportágban, nálunk a Magyar Kupa mérkőzéseivel, árgus szemekkel figyeljük azokat a fiatalokat, akik már az előttünk álló hónapokban is felhívhatják magukra a figyelmet – ha már eddig nem tették meg.

„Nehéz megmondani, hogy jó-e nekünk az egyéves halasztás, ráadásul bármit is mondok, a próbáját nem tudjuk elvégezni  – magyarázta Märcz Tamás szövetségi kapitány. – Az elmúlt időszakban felszálló ágban volt a csapat, folyamatosan fejlődött, januárban megnyertük az Európa-bajnokságot, reális éremeséllyel tudtunk volna elutazni Tokióba. Stabil volt a csapatszerkezet, az összetétel. Bizakodva vártam Tokiót. 2021-ig sok minden változhat, de én mindig pozitívan szemlélem a jövőt. Azok a játékosaink, akik most vannak a csúcson, egy évig még feltétlenül tudják tartani a formájukat, a húszas éveik elején járó játékosaink – van belőlük jó néhány, Zalánki, Manhercz, Vogel Soma – jövő ilyenkorra még jobbak lehetnek, a még fiatalabbak, a tizenkilenc-húsz évesek közül pedig van egy-két tehetség, aki be is robbanhat egy év alatt. Elődeim és jómagam is követtük azt a gyakorlatot az elmúlt években, évtizedekben, hogy mindig behívtunk a felkészülési keretbe olyan reményteljes tizenéveseket, akik később a válogatott erősségei lettek. Most is vannak feltörekvő fiatalok, akik még éppen csak beléptek a felnőttkategóriába, de már most topcsapatokban játszanak, és egyre inkább meghatározóvá válnak klubjukban. Ezeknek a játékosoknak vízválasztó lesz, hogy nemzetközi mérkőzéseken mit produkálnak, illetve mennyire tudnak majd fizikailag beleerősödni a nemzetközi mezőnybe.”

Sokan úgy vélik, az öt-hat tokiói esélyes – a mieinken kívül Szerbia, Horvátország, Montenegró, Olaszország, Spanyolország – közül a mi csapatunk fejlődhet a legtöbbet az előttünk álló egy évben.

„Azért a spanyolok és a mon­tenegróiak korösszetétele is nagyon jó, fiatalok, erősek, ezt a Duna Arénában is bizonyították, az olaszok okosan, fokozatosan fiatalítanak, a szerbeket, horvátokat pedig sohasem szabad leírni, bár az ő válogatottjuk átlagos életkora kissé magas  – latolgatott a kapitány. – Láttam a világligadöntőt, amelyet az év meccsén húztak be a szerbek hazai közönség előtt a borzasztó erős horvátok ellen, szóval, a délszlávok még mindig nagyon ott vannak. De én úgy látom, ha volt előnyük a szerbeknek, mert tényleg volt, a konkurensek nagyon keményen törekedtek arra, hogy ledolgozzák. Köztük mi is. Akárhogy is nézzük, Magyarország benne van abban a szűk körben, ahonnan majdan kikerül a tokiói olimpia bajnoka.”