Vízipóló: Mezei Tamás trombózis miatt hagyott ki három hónapot

– Három hónap kihagyás után tért vissza az Eger elleni elődöntőben. Nyilvánosan sosem esett szó a problémáról: mi volt a baj?
– Trombózis alakult ki a jobb vállamban – adta meg a választ hosszú ideje tartó hiányzására Mezei Tamás, az FTC-Telekom 28 éves centere, aki a válogatott csapatkapitánya volt a mieink sikerével végződő tavalyi világkupán. – Nálam lassúbb lefolyású volt, egy-másfél hét után vált egyértelművé, mi a baj, amit senki, én magam sem akartam elhinni, hiszen semmiféle előjele nem volt a betegségnek a családban sem. Az elején nem is alakult ki duzzanat, inkább csak kisebb izomlázhoz hasonlót éreztem.

– Ez nagyon komoly betegség...
– Nem akarok nagy szavakat használni, de nyilván lepereg az ember előtt az élete, hiszen a vérömleny leszakadása akár tüdőembóliához, halálhoz is vezethet. Elgondolkodtam a pályafutásomon, hogy egyáltalán képes leszek-e folytatni azt. Azért ez nem olyan baj, mint amikor eltörik a kéz vagy leszakad a porc, és tudod, van visszaút. Az első kérdésem az volt, képes leszek-e még egyáltalán sportolni. Két kisgyermekem van, a korom szerint a pályám csúcsán járok, olimpia és hazai Európa-bajnokság előtti évben, ráadásul új klubban kezdtem meg az idényt... Az első félévem nagyjából úgy alakult, ahogyan szerettem volna, de januártól nem tudtam segíteni a csapatnak.

– Hogyan viselte a kényszerkihagyást?
Nyilván az első sokk rossz volt, és utána sem könnyű... Azt sem lehetett pontosan tudni, mennyit kell kihagynom, hiszen nincsenek sztenderdek erre a betegségre. Most úgy látszik, összesen hat hónapot vesz igénybe a felépülés, amíg teljesen visszatér a keringés a jobb vállamban. Tanulási folyamat volt az elmúlt néhány hónap: meg kellett tanulnom elviselni, hogy nem bírok annyit fizikailag és mentálisan. Az első egy hónapban szinte semmit sem csinálhattam, csak laza séta vagy kocogás fért bele. Aztán fokozatosan elkezdtem dolgozni, és két-három hete már rendes terhelés mellett edzek. Sokkal jobban érzem magam, így remélem, néhány hónap múlva ugyanazt mondhatom mint most: jobban vagyok és sokat erősödtem.

– Mit mondanak az orvosok?
– Engedték, hogy játsszak, és nem is készülnék, ha nem gondolnám azt, minden jól alakulhat. Számomra megoldandó feladat a felépülésem. Sok sportolónak van trombózisa, még ha nem is beszélnek róla, idehaza is akad olyan, aki azóta is gond nélkül vízilabdázik. Persze ez nem csak rajtam múlik, a jó példák mellett vannak rosszak is, de én a pozitív példák sorát akarom erősíteni, és mindent megteszek ezért.
– Milyen volt visszatérni az Eger ellen?

– Szükségem volt erre a mérkőzésre, nagyon sokat segít, hogy tudok játszani, és az érzés is, hogy a csapat segítségére tudok lenni. Nagyon szeretek vízilabdázni, imádom ezt a sportot és magát a küzdést is, ez jellemezte a pályafutásomat is. Nyilván három hónap kihagyás egy ilyen probléma nélkül is sok lenne, a reakciókban, az elindulásokban, félmásodperceken is érződik, hogy sokáig nem vízilabdáztam, hiányzik a meccsrutin.

– Mire lehet képes Mezei Tamás és az FTC az OSC elleni bajnoki fináléban?
– Magamról nehéz nyilatkoznom, hiszen tényleg nem vagyok százszázalékos állapotban, de úgy érzem, képes leszek normális szintet hozni. Óriási bennem a bizonyítási vágy, ez pedig sok hiányosságot elfedhet. A csapat nagyon jól szervezett, ám tiszteljük az OSC-t, hiszen remek együttes, egyszer nyert a mi uszodánkban, egyszer mi az övében, azaz megmutatta, jó játékkal mire képes. Az egység, továbbá a Bajnokok Ligájában szerzett meccsrutin és tapasztalat azonban a mi malmunkra hajthatja a vizet. Persze csak az első meccsre készülünk, meg kell mászni a lépcsőfokokat. Azt érzem magunkon, hogy nagyon akarjuk a győzelmet – én mindennél jobban.