Férfi vízi: Jó és rossz oldala is van annak, hogy ki az apám – Kemény K.

– Mondhatjuk, hogy Kemény Kristóf, a BVSC másodedzője és Vámos Márton felfedezője?
– Az előbbi száz százalékban igaz, a másodikat vegyük hatvanhat százaléknak – válaszolta Kemény Kristóf. – Vámos Mártont előtte is hívták már válogatott összetartásra Derekas Szilárd révén, de ha nem mentem volna vissza a KSI-be játszani, és nem szóltam volna édesapámnak, hogy van itt egy kétméteres balkezes, aki ötvenöt másodpercet úszik százon, és úgy lő, mint egy ágyú, akkor ő nem jött volna el a meccsemre – mert amúgy nem nagyon járt –, továbbá nem hívja meg egyből egy martfűi összetartásra. Előbb-utóbb előtérbe került volna, de ez felgyorsította az eseményeket.

– Említette az édesapját, aki nem más, mint a szövetségi kapitányként háromszoros olimpiai bajnok Kemény Dénes. Mekkora teher az ő fiaként élni az uszodában?
– Érzem a terhet, jó és rossz oldala is van. Rengeteg előnye van, kerülhettem előnyösebb helyzetbe a felmenőim miatt, de abban is biztos vagyok, hogy ha elérek valamit, nem mindenki gondolja úgy, hogy azt én értem el. Együtt kell élni ezzel a tudattal, és egyre jobban kezelem a helyzetet – különben nem is leszek sikeres.

– Otthon sokszor szóba kerül a vízilabda?
– Szokás mondani, hogy az okos ember más hibájából tanul, a buta meg a sajátjából sem. Fiatal edzőként én is követek el hibákat, ez teljesen normális, igyekszem tanulni és fejlődni. Ennek ellenére, ha van konkrét kérdésem, arra otthon egzakt választ kapok.

– Októberben lesz huszonhét éves, ilyen fiatalon kevesen edzősködnek első osztályú csapat mellett.
– Az előző szezonban a Vasas serdülőcsapatával dolgoztam, aztán jó barátom, a BVSC edzője, Szűcs Levente kért fel, illetve kérdezték a klubvezetők is, hogy van-e kedvem ifiedzőként és az ob I-es csapat másodedzőjeként dolgozni. Ez olyan szakmai előrelépés, amelyet nem lehetett visszautasítani. Másrészt bízom magamban, a játékosanyagban, a BVSC szakmai koncepciójában, és van mögöttem támogatás, hiszem, hogy meg tudom állni a helyem.

– Hogyan kötött ki egyébként a kispad mellett?
– Anno az IBS-re jártam, angol nyelven tanultam közgazdaságtant, ott is diplomáztam, és közben az egyik alapkezelőnél kezdtem el gyakornokként dolgozni. Aztán jött egy lehetőség Vári Attila révén, hogy dolgozzak a pécsi utánpótlásban. Mondtam, hogy be kell fejeznem az egyetemet, hétköznap a munkahelyemen is vagyok, maximum hétvégén érek rá. Akkor már az ob I B-ben sem játszottam, nem volt nagy játékoskarrierem, tudtam, ennyi mindenre nincs időm egyszerre. Aztán lediplomáztam, és már két éve dolgoztam, amikor rájöttem, a napi tíz-tizenkét órás irodai munka nem nekem való, bármennyire is szeretem a pénzügyet, alkalmatlan vagyok ilyen merev hivatásra. Ekkor döntöttem a pécsi munka mellett, 2013 nyarán kaptam meg az első csapatomat. Egyből megtetszett, élveztem, hogy emberekkel foglalkozom, csapatot építek, és vadul belevetettem magam az edzősködésbe.

– Képezi is magát, vagy a Kemény családnál ösztönösek az edzői képességek?
– Sok mérkőzést megnézek, szeretek jó szakemberekkel beszélgetni, például Lukács Gergővel, Szűcs Leventével, és minden cikket elolvasok a kapitányokkal, edzőkkel kapcsolatban, mert ezekből is tanulhatok. Folyamatosan keresem a megújulás lehetőségét, például Virth Balázzsal, Kapás Boglárka és Gyurta Dániel korábbi edzőjével is beszéltem arról, milyen úszóprogramot építsek be az edzésekbe, ami a vízilabda élettani hatásait szimulálja. Vagy említhetném Magyarország legjobb erőnléti edzőjét, Zala Györgyöt, vele is tartom a kapcsolatot.

– Milyen távlati célokat tűzött ki maga elé?
– A hosszú távú ambíciók még nem pontosak, most a BVSC ifjúsági csapata a legfontosabb, nagyon tetszik a klubnál kialakított koncepció. Szeretnék játékosokat nevelni, de emellett bajnoki címeket is szerezni az utánpótlásban, mert nem lehet csak a játékosok nevelését célként kitűzni. Az eredmény építi az önbizalmat, a győzelmek hatására fejlődnek a játékosok, s fejlődöm én is mint edző, és az utánpótlás-eredmények is igazolnak edzőként. Ezért is szeretnék nyerni, no meg évről évre játékosokat feladni az ob I-es csapathoz, s ezáltal a magyar vízilabdának.