Gyomros a szerbektől - hibáztunk, de tanulni kell belőle!

Jól sikerült ez az Európa-bajnokság. Igaz, a vége elég fájó volt. A magyar férfiválogatott az egész tornán kiválóan játszott, hittük, tényleg mi vagyunk a királyok (a császárok már olyan elcsépelt), aztán a döntőben szembe jött a gyorsvonat. Nagyjából így lehet összefoglalni a margitszigeti Eb-t a mi szempontunkból.

Itt most nem üres, tartalom nélküli mondat, hogy van mire építenünk a következő években. A válogatott a két hét alatt ismét bizonyította, hogy a világ egyik legjobb csapata – már, ha ezt a vb-győzelem nem egyértelműsítette volna egy évvel ezelőtt. Az is világosan látszik azonban, hogy kell is tovább építkezni, egyelőre ugyanis van olyan vihar, amely el tudja söpörni a Benedek-csapatot. Nevezzük ezt a vihart az egyszerűség kedvéért szerb válogatottnak.

A magyar csapat teljesítményét tehát két részre kell bontani. A zseniális első tizenhárom napra és a sokakban csalódást keltő utolsó négy negyedre. Nem is a vereség fájó igazán, hanem hogy esélyünk sem volt hazai környezetben.

A vízilabdának alfája és omegája az emberelőnyös játék és az emberhátrányos védekezés. Ebben pedig – nincs mit szépíteni – csődöt mondtunk ezen a találkozón, ami különösen azért fájó, mert a döntőig vezető úton pont ez volt az (egyik) erősségünk.

Az emberhátrányos védekezésünk gyakorlatilag összeomlott a döntőre, vagy inkább mondjuk úgy, hogy a szerbek összeroppantották. Persze emögött hihetetlen precíz felkészülés, elemzés volt szerb részről. Nemhiába ölelte át szeretettel, de egyben tisztelettel Benedek Tibor a mérkőzés után az egykori harcostársat, de többször játékosként nagy ellenfelet, Dejan Szavicsot. A szerb szövetségi kapitány ugyanis ezen a találkozón, ha úgy tetszik (dehogy tetszik), lemeccselt minket.

Szerbia az elején emberelőnyben rendre megtalálta az üres embert a kapufánál, a két méterről érkező lövéseknél pedig nem sok esélye volt Nagy Viktornak. Ezeket a falba „becsempészett" passzokat később természetesen ki tudtuk küszöbölni azzal, hogy a kétméteren helyezkedő szerbekre jobban ráálltunk. Ekkor viszont sokszor a kapunkig betolták a védelmünket, így az átlövőik már nem öt-hat, hanem négy-öt méteren voltak, onnan lőhettek. Gyakorlatilag büntetőt végezhettek el a szerb játékosok – csak még lóbálhattak is előtte. De belőtték a helyzeteket akár a szélről is, hiszen annyira egyedül maradtak Gocicsék, hogy simán megvárhatták, amíg a magyar védők és a kapus alól kicsúszik a sámli, a blokk fölött pedig simán kilőhették a hosszú sarkot.

De elöl sem ment nekünk, képtelenek voltunk a kapuba találni, a szerb védekezés emberhátrányban is piszok jó volt. Varga Dénesék jóval távolabbi és/vagy rosszabb szögben lévő játékosra tudták csak kijátszani a fórokat. Az első négy emberelőny elpuskázásának pedig végzetes következménye lett. Hatszor játszottunk fórban az első félidőben, és mindössze egy gólt szereztünk, a szerbek ez idő alatt 6-ból 4-et belőttek. Ez a különbség gyakorlatilag a nagyszünetre eldöntötte a finálét.

Sajnos ezúttal a váratlant sem sikerült meghúznunk. Jópár éve a póló elment egy amolyan gladiátorharc felé, a technikás játék kisebb szerepet kapott. Ez utóbbit tudta visszacsempészni a sportágba a magyar válogatott. A barcelonai vb-n például pont azzal az egy vagy két fineszes találattal nőtt minden komolyabb ellenfele fölé, amit mások nem tudnak, vagy legalábbis korlátozottan képesek rá. Sajnos, most ezek a művészgólok sem segítettek ki minket, ugyanis nem voltak. Bár Varga Dani ütemtelen szabaddobása a harmadik negyedben megérne egy misét, de akkor már mínusz öttel álltunk.

Azzal pedig, hogy a mérkőzés elején semmi sem sikerült, a szerbek pedig szépen fokozatosan elléptek, a talaj is kicsúszott a lábunk alól – már, ha ezt vízilabdában nem tekintik óriási képzavarnak a kedves olvasók. A magyar játékosok elveszítették az önbizalmukat, váratlan technikai hibák és gyámoltalan megoldások is jellemezték a csapatot – a fejekbe sajnos belekúszott a gondolat, hogy „ajjaj, ők ma jobbak nálunk".

Gojko Pijetlovics ezalatt úgy védte a szerb kaput, mint tette azt Nagy Viktor a magyarral a tavalyi világbajnokságon. A szerb kapus így még magabiztosabb lett, a mieink pedig még jobban elbizonytalanodtak – ördögi kör. Ördögi kör, amelyből ezúttal nem volt kiút.

Na de akkor mit hozhat a jövő? A magyar játékosok és Benedek Tibor is a mérkőzés után érthetően próbálta a pozitívumokat megragadni, mivel a döntőben nem sok volt, ezért az egész torna, valamint a kétéves, hátunk mögött hagyott ciklus került terítékre. Egy vb-arany és egy Eb-ezüst tökéletes bizonyítéka annak, hogy jó úton halad a csapat, a londoni olimpia után pillanatok alatt sikerült visszakerülni a közvetlen élvonalba. Sőt, a már említett kreatív póló miatt talán több nagy csapatnál is jobbak vagyunk.

Viszont tovább fejlődni csak akkor lehet, ha beismerjük a saját hibáinkat is. Nem szabad elhallgatni, hogy óriási gyomrost kaptunk vasárnap a szerbektől, ennyire talán nem szabadna kikapnia egy elitválogatottnak – és mindenképp intő jel, hogy mennyire bizonytalanná váltunk azután, hogy a mérkőzés elején nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy elterveztük. Erre figyelni kell, hisz ez később más csapat ellen is problémát jelenthet. Pont a szerbek mutatták meg a Montenegró elleni elődöntőben, hogy négygólos hátrányban is képesek nagyon magas szinten pólózni.

Komolyan kell vennünk ezt az ütést. Ha magunkba nézve tisztában vagyunk azzal, hogy mi is hibáztunk, akkor biztos a fejlődés. Ellenkező esetben lehetetlen.

Nagyon rossz lehet most a srácoknak. A sportban az a legnehezebb időszak, amikor ilyen vereséget szenvedsz, és tudod, hogy csak hosszú idő múlva (értsd a következő világversenyen) javíthatsz. Dühös vagy, forrongsz, százszor újrajátszod magadban a különböző meccsszituációkat, mindent megadnál azért, hogy újrajátszhasd a mérkőzést. De ez nem lehetséges.

Marad viszont a düh által felszabadított plusz energia, a plusz motivációs faktor a következő időszakra, hogy a legközelebbi világversenyen, mondjuk a 2015-ös világbajnokságon jól beledöngöld a szerbeket a földbe. Vagy legalábbis egy utolsó másodperces góllal legyőzd – az is nagy élmény.

Biztos, hogy képes lesz továbbfejlődni a Benedek-csapat és képes lesz tanulni a hibáiból is. A jövőre nézve talán jót is tett, hogy ilyen sima volt ez a döntő – ha már egyszer nem nyertük meg. Így ugyanis semmiképpen sem lehet bírózni (nem is fújtak rosszul egyébként), nem lehet kifogásokat keresni, „nüanszozni, Fortunázni", nem lehet másra fogni a vereséget. Egész egyszerűen jobban kell játszani, úgy, ahogy egyébként valójában tudunk, és még az sem biztos, hogy elég lesz. Ellenben még sokat fejlődhetünk, mégjobbak lehetünk, hisz óriási potenciál van még ebben a csapatban.

Én már látom is a jövőt:

„Óriási dolog, hogy megvédtük a világbajnoki címünket. Fejben nagyon rendben voltak a játékosaim a szerbek elleni döntő első percétől kezdve. Látványos, gólokat szereztünk, az emberelőnyeinket pedig kíméletlenül kihasználtuk. Akkor sem jöttünk zavarba, amikor a szerbek a mérkőzés közepén átvették a vezetést. Nagyon sokat tanultunk a tavalyi, margitszigeti elveszített döntőből" – mondta a 2015 nyarán Kazanyban a világbajnoki döntőt követően Benedek Tibor...

A BUDAPESTI EB VÉGEREDMÉNYE
1. Szerbia (Milan Alekszics, Milos Csuk, Filip Filipovics, Zsivko Gocics, Dusan Mandics, Braniszlav Mitrovics, Sztefan Mitrovics, Szlobodan Nikics, Dusko Pijetlovics, Gojko Pijetlovics, Andrija Prlainovics, Nikola Radjen, Szava Randjelovics. Szövetségi kapitány: Dejan Szavics)
2. MAGYARORSZÁG (Decker Attila, Decker Ádám, Erdélyi Balázs, Gór-Nagy Miklós, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Madaras Norbert, Nagy Viktor, Szivós Márton, Tóth Márton, Varga Dániel, Varga Dénes, Vámos Márton. Szövetségi kapitány: Benedek Tibor)
3. Olaszország (Fabio Baraldi, Niccolo Figari, Pietro Figlioli, Andrea Fondelli, Marco Del Lungo, Francesco Di Fulvio, Valentino Gallo, Massimo Giacoppo, Alex Giorgetti, Stefano Luongo, Stefano Tempesti, Alessandro Velotto. Szövetségi kapitány: Sandro Campagna)
4. Montenegró
5. Horvátország
6. Görögország
7. Spanyolország
8. Románia
9. Németország
10. Franciaország
11. Oroszország
12. Grúzia

AZ NSO AJÁNLJA:
MENETREND, EREDMÉNYEK
A FÉRFI VÍZILABDA-VÁLOGATOTT EB-KERETE, PORTRÉK
A NŐI VÍZILABDA-VÁLOGATOTT EB-KERETE, PORTRÉK
AZ EURÓPA-BAJNOKSÁG HIVATALOS HONLAPJA