Kemény: Nem hagyhatom cserben a mellém álló klubokat

– Vállalja?
– Köszönettel elfogadom majd a jelölést.

– Sokat vacillált?
– Hosszú történet ez...

– Régóta rebesgetik, hogy elnök szeretne lenni, de eddig hallgatott. Miért?
– Nézze, sok mindent rebesgetnek, ha én ennek csak a negyedével foglalkoznék, valószínűleg idegbajt kapnék.

– Azt akarja mondani, most hozta meg a döntését?
– Kezdjük az elején. A londoni olimpiát követő elnökségi ülés előtt néhány elnökségi taggal beszélgettünk a jövőképről. Többen is kérdezték, nem akarok-e elnök lenni. Azt válaszoltam nekik, hogy nem, de szívesen tennék a magyar pólóért. Idővel egyre többen kerestek meg ugyanezzel a felvetéssel, nem tagadom, bogarat ültettek a fülembe. Ekkor jelentettem ki, ha az összes klub támogatását élvezném, elgondolkodnék a válaszon, lobbiharchoz viszont nincs kedvem. Szép lassan kiderült, finoman fogalmazva sem mindenki fogadná örömmel az elnökségemet.

– Mégis vállalná. Mi változott?
– Kilenc klub képviselője fejezte ki meggyőződését, hogy rám van szükség, kilenc klub elöljárói kerestek voltaképpen mindennap, hogy ugye igent mondok majd a felkérésére. Ezek a momentumok vastagbetűvel beírták a vízilabda-elnöki posztot a lehetőségeim közé, amelyek között a gyógyítás, az állatorvosi munka, az oktatás és a külföldi munkalehetőségek sorjáztak. Nem mondom, hogy az utóbbi időszak eseményei oly boldoggá tettek, végül mégis úgy döntöttem, belevágok.

– Mit ért az utóbbi időszak eseményein?
– Hagyjuk...

– Mi történt?
– Jobb, ha bizonyos dolgok a sportág berkein belül maradnak. Maradjunk annyiban, bármi is történik vasárnap, rendkívül tanulságos volt számomra az elmúlt hat-nyolc hét, nem gondoltam volna, hogy ötvennyolc évesen még bölcsebb lehetek. Márpedig így történt.

– Kell ez az egész önnek?
– Napi szinten fluktuált bennem a szándék, magamnak is feltettem többször ezt a kérdést, de másoktól is sűrűn megkaptam. Mindazonáltal a harcias vénám is felszínre tört, és megerősített benne, egyrészt képes vagyok jól ellátni a feladatot, másrészt a saját meggyőződésükből mellém álló klubokat nem hagyhatom cserben.

– Önt ismerve tragédiaként élné meg, ha a választáson alulmaradna. Belegondolt ebbe?
– Hiszi vagy sem, nem élném meg ilyen súlyosan. Tudja, miért? Hatalmas a feladat, rengeteg a tennivaló, ha úgy látja a közgyűlés, hogy ezt nem az én vezetésemmel kell megoldani, szó nélkül elfogadom.

– Kemény Dénes, a győztes alkat? Nem ámítja ezzel önmagát?
– Higgye el, tényleg nem lenne tragédia, ha mást választanak.

– Nem érezné becsapva magát?
– A klubok java része azt jelezte, mellettem van, bízom bennük.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, MILYEN TERVEI VANNAK KEMÉNY DÉNESNEK AZ UTÁNPÓTLÁSBAN ÉS A NŐI SZAKÁGBAN, OLVASSA EL AMLER ZOLTÁN TELJES INTERJÚJÁT A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN!