A montenegrói vízilabda-mese aranyéremmel ért véget Málagában

Szerbia–Montenegró.

Néhány éve ez még egy állam neve volt, 2008-ban viszont már a málagai vízilabda Európa-bajnokság férfi döntőjének párosítása.

Vízilabdában kevésbé jártas emberek joggal tehették fel a kérdést: hogy jutott Európa-bajnokság döntőjébe olyan ország csapata, amelyik még csak két éve létezik mai formájában, és a népessége alig több mint 600 ezer fő?

Úgy, hogy ebben a csapatban öt olyan játékos is szerepel, aki 2004-ben még olimpiai döntőt játszott – Szerbia és Montenegró színeiben, épp ellenünk.

Ez az államszövetség azonban szétvált, így új ország, új vízilabda-nagyhatalom született.

A montenegróiak 1–0-s szerb vezetést követően átvették a vezetést a döntőben, jelezve, nem lesz egyszerű dolga volt csapattársaiknak.

Ezt követően azonban a „nagytestvér” megrázta magát, és 4–2-re ellépett. Ez volt az első félidő végeredménye is.

A harmadik negyedben sokáig nem találtak be a felek, a gólcsendet aztán a montenegrói Predrag Jokics (a 2004-es olimpiai döntő egyik résztvevője) törte meg, egy gólra felhozva ezzel csapatát.

Sőt! Egy lepattanó labda után Milan Titics is mattolta Denisz Sefiket, így az utolsó játékrész előtt 4–4 volt az állás.

Úgy tűnt, a montenegróiak jobb fizikai állapotban vannak, és jobban bírják a tempót. Talán ennek is köszönhetően a vezetést is megszerezték, zsinórban harmadik góljukat lőve.

A másik oldalon a szerbek továbbra is gólképtelenek voltak – Milos Scsepanovics három és fél perccel a vége előtt Vanja Udovicsics ziccerét is hárította –, így érett a meglepetés.

A vége előtt 76 másodperccel megszakadt a rossz szerb sorozat, Dusko Pijetlovics góljával egyenlítettek déli szomszédaink, 5–5-öt követően pedig a rendes játékidőben több gól már nem esett, így jöhetett a hosszabbítás.

A ráadás elején Nikola Vukcsevics centerből újra megszerezte a vezetést Montenegrónak. Ez volt az első gólja a döntőn, jobbkor nem is lőhette volna.
Talán ekkor még nem sejtette, de végül Európa-bajnoki aranyat ért ez a találat, hisz a szerbek nem voltak képesek válaszolni rá, így Petar Porobics legénysége befejezte remekművét, és aranyéremmel térhet haza.