Női válogatottunk edzésről ment - edzésre

Ha nem számítjuk a 22 éves Cseng Jinget, az ázsiai válogatott valamennyi játékosa húsz év alatti, sőt Kao Ao mindössze 15 esztendős - de nem csak fiatal koruk miatt lehetett biztosra menni ellenük.

Megengedtük, hogy az első babért learassák, az első ráúszást ugyanis megnyerték, de Stieber és Pelle jóvoltából rögvest mi vezettünk 2-0-ra. A 17 éves Teng Fej meglepően ügyes mozdulattal talált be centerből, hogy aztán a második negyed végéig sorozatban hat magyar találat szülessen. Támadójátékunk az elhalt ázsiai kísérleteket követő lefordulásokra épült, addig ötször találtunk be megúszásból.

Szünet után Valkay orrba rúgásának köszönhetően is szerzett pozícióelőnyt Teng Fej, szépítvén az álláson, megnyilvánulására négy újabb magyar válasz érkezett. A sok szép akció közül egyet ragadunk ki: a bal oldalon szaporázta Kisteleki, amikor felnézett, és bár bent már sűrűsödött a massza, ő a hosszú sarokhoz ahonnan Drávucz egyből továbbította a labdát a kapuba. A hangos tapsot kiváltó akciót robbanó bombák követték, a kitartóan szitáló esőben - előbb Tóth maradt egyedül a kapásoldalon, őt követte fórban Szun Jü-Csün, majd Drávucz irigyelte meg kolléganőitől a távoli bombák adta egészséges közérzetet.

A negyedik negyedhez 13-3-mal érkeztünk, és hamarosan Kisteleki szóló előadásán ámult a publikum. Triplája zárta le a mérkőzést, és bár Faragó Tamás kissé morózusan lépdelt a medence mentén, komolysága - ahogy ő fogalmazott - a bangladesi eső kontójára írandó.

Hogy értékeli a nyitányt?
Faragó Tamás:
Egyórás edzést követően jöttünk a meccsre, amely ugyancsak edzésjellegűnek bizonyult. Ma még egy tréninget tartok a lányoknak, hiszen az amerikaiak és a spanyolok ellen kell majd megmutatnunk, mit tudunk. A Kína ellen nyújtott teljesítmény megfelelt a kívánalmaknak, hiszen jó csapatjátékot láthattam, és szép akciógólokat szereztünk.

Hogy esett az első meccs?
Kisteleki Dóra:
Köszönöm, jól. A Világliga hosszú volt, a második tornára nagyon elfáradtam, így nekem kifejezetten jól jött az ötnapos pihenő. Regenerálódtam, a csapat is remek formát mutatott ma, amelyet szeretnénk megőrizni az egész világbajnokságra. Hat gólt még sosem dobtam a válogatottban, csak a bajnokságban. ---- Stieber Mercedes a csapat legrutinosabb tagja, aki már ott járt az 1991-es, perthi világbajnokságon. Akkor a negyedik helyen végzett a magyar válogatott, majd abban az esztendőben aranyérmet szerzett az athéni kontinensviadalon. A Fiorentina légiósa társaival ellentétben már állhatott a vb-dobogó tetején, mégpedig az 1994-es, Rómában megrendezett tornán. Tegnap újabb magaslatokba jutott, ugyanis elérte a háromszázas álomhatárt a válogatottbeli szereplések tekintetében. Mondani sem kell, ezzel csúcstartó a hölgyek között.

"Bevallom, nem is tudtam, hogy most jubilálok - így Stieber, akinek mindegy, hogy Kína vagy egy sztárcsapat ellen ünnepelheti a harmadik százast. - Annak is örülök, hogy ez már a hatodik világbajnokságom, és csak tovább javítaná a hangulatunkat, ha mindig a legjobbunkat tudnánk adni. Mindig csak a következő találkozónkra figyelünk, igaz, a kínaiak ellen nem készültünk külön, edzésről érkezve győztünk." ---- A címvédő magyar férfiválogatott szombaton érkezett meg New Yorkból Montrealba, és már aznap a meccsek színhelyén edzett. Nem is akármelyik csapattal, a legnagyobb riválisnak számító szerbekkel beosztva. Vasárnap éppen a magyar- kínai női meccs időpontjában tréningezett Kemény Dénes gárdája, amely ma mutatkozik be. Első ellenfele Románia, amellyel a legutóbbi vb-n, Barcelonában is összecsapott, és 9-5-re nyert. Érdekes, előtte csak 1975-ben (8-7) és 1973-ban a Belgrádban megrendezett első vb-n (9-4) vívtunk meg. A legrosszabb eredményünk Románia ellen a moszkvai olimpián elért 6-6-os döntetlen. ---- Talán érdemes a történet végével kezdenünk: mivel a Parc Jean-Drappeau-szigetet kizárólag metróval lehet elhagyni, a nyitó ünnepség után több mint tízezer ember indult el az állomáshoz és próbálta magát bepréselni a szerelvényekbe. Persze akadtak olyanok is, akik szívesen simultak a mellettük állókhoz, ugyanis nemcsak a nézők zsúfolódtak a metrókocsikba, hanem a sportolók is. "Ha most munkába kellene mennem, biztosan megütne a guta, hogy ennyi emberrel kell együtt utaznom - mondta mosolyogva egy piros-fehér juharleveles sapkát viselő hölgy. - Ám így, hogy mellettem áll egy ilyen daliás sportoló, azt sem bánnám, ha még ötven embert betuszkolnának a vonatba."

A helyi szurkoló mellett egyébként nemcsak egy úszó, hanem majdhogynem a teljes kanadai úszóválogatott tagjai ott feszengtek, ám őket valószínűleg az sem érdekelte volna, ha szardíniás dobozban kell elhagyniuk a nyitó ünnepség helyszínét, ugyanis a közönség hatalmas szeretettel, óriási tapsviharral köszöntötte a piros melegítős sportolókat. És akkor rá is térhetünk magára a ceremóniára: helyi idő szerint szombaton már jóval este nyolc óra előtt megteltek a sziget legnagyobb lelátóival rendelkező medence - itt rendezik majd meg az úszószámokat - ülőhelyei. Miután az illetékesek, Québec és Montreal elöljárói, valamint a FINA vezetői hivatalosan megnyitották a 2005-ös vizes-világbajnokságot, szenzációs két órának lehettek szemtanúi a jelenlévők: a szervezők nagyszerűen megtervezett, minden percében szórakoztató programot állítottak össze, amelyben fontos szerepet kapott az a kis fehér papírmadár, amit a stadion bejáratánál osztogattak a rendezők, s amelynek használatát a műsor előtt betanították a közönségnek: mindenki magasba emelte a papírállatkát, lebegtette, s ez valóban fantasztikus látványt nyújtott az arénában. Persze a sportok bemutatása sem maradhatott el, ám a vizes-világbajnokság öt különböző sportágát más megközelítésből ismertették a szervezők, mint azt megszokhattuk, a vízilabdát például pingvinnek és rozmárnak öltözött fiúk és lányok játszották. Azt nem tudni, hogy a magyar válogatott tagjai mennyire vették zokon, hogy pingvinekhez hasonlították őket, annak azonban biztosan nem örültek, hogy a magyar zászló meglobogtatásakor volt a legkisebb az üdvrivalgás. Természetesen nem is azt vártuk, hogy a nyitó ünnepségen lesz nagy sikere a magyar nemzeti lobogónak, megelégszünk azzal is, ha a záró ceremónián zúg majd a "Szép volt, fiúk!"

És akkor talán a magyar versenyzők sem bánják majd, hogy összepréselődve kell elmetrózniuk a szigetről…