Jobb hat órát edzeni

Nem lepődnénk meg, ha a nyáron lejátszott 13 hivatalos mérkőzés ellenére még most is sokan keresnék az összeállításban Benedek Tibor nevét. Nem könnyű megszokni, hogy az excsapatkapitány végérvényesen lemondta a válogatottságot, és az 1991-ben Perthben kezdődő világbajnoki karrierje nem folytatódik tovább - pedig Montrealban már hatodszor vihetné harcba társait. Döntése leginkább Kiss Csaba életében hozott változást, az egri - nem mellékesen Európa-bajnok - jobbszélső ugyanis az utóbbi három évben nem tudta beverekedni magát az aktuális világversenyen részt vevő gárdába. Úgy általában csak pechesnek nevezték, hogy széles e hazánkban négy klasszis balkezes űzi művészi fokon a pólót, és ő az utóbbi időben mindig negyediknek maradt.

- Nem hiszem, hogy peches lenne Csaba, hiszen nyert már Európa-bajnoki aranyat, nem igaz, hogy még nem jutott neki semmi. Neki is ki kellett várnia az idejét, de amúgy sem maradt le semmiről, még lehet belőle is világ- és olimpiai bajnok.
- Az athéni olimpiához képest Kiss Csaba, valamint Szívós Márton és Varga Dániel került újonnan a csapatba. Mit gondol, miben hozhatnak mást a játékban?
- Amikor a meghatározó játékosoknak nem megy igazán, akkor ők előrukkolhatnak valami plusszal. Mint például Madaras Norbert Barcelonában vagy Biros Peti a kilencvenkilences Európa-bajnokságon. Abban azonban biztos vagyok, hogy a magot képező játékosok mindig képesek nyolcvan százalékot nyújtani, a kilencven-kilencvenöt százalékra viszont nincs garancia. De visszatérve a lehetséges változásra… Athénhoz képest nem erősödött a védelmünk, hiszen Varga Tamás és Steinmetz Barna sem lesz ott Montrealban, támadásban pedig nem kell mást csinálnunk. Az előbbiből következik, hogy a támadóknak jobban be kell majd segíteniük. Nem lesz könnyű dolga Varga Daninak a bekkeléssel, hiszen meg kell ismerniük őt a bíróknak, és neki is be kell osztani a munkát, nehogy túl gyorsan kipontozzák.

- Találkozott a többiekkel, mielőtt Észak-Amerika felé vették volna az irányt?
- Igen, az utolsó edzésre lementem a Szigetre. Nem irigylem őket, mert Sydney óta ez az első alkalom, hogy ilyen hosszú időre elutaztak. Az egy hónapos távollét nagyon sok, önmagában már ez is fárasztja a társaságot. De valahogy kezelni kell ezt a problémát is. A Világligában hála istennek szépen muzsikáltak, a budapesti meccsek ráadásul kifejezetten jó hangulatban zajlottak.
- Miképpen ítéli meg az erőviszonyokat a vébén?
- Nem nagyon változtak. Egy kicsit mindenki gyengült, legalábbis olyan értelemben, hogy a szakvezetők többsége fél szemmel már a pekingi olimpiára is figyel, azaz kisebb-nagyobb mértékben fiatalított - de ez normális. A legnagyobb ellenfelünk Szerbia-Montenegró, ami egyáltalán nem garancia arra, hogy ez a két csapat vívja a finálét. Ha jól emlékszem, kilencvenhét óta első alkalommal az athéni olimpián csaptunk össze velük az aranyéremért.

- Hogy telik a nyár? Nem furcsa, hogy kívülről szemléli a felkészülést, majd a világbajnokságot?
- Úgy fogom fel, mint lehetőséget a fejlődésre, akár a pólóban is. Ahhoz, hogy egy kicsit még előbbre tudjak lépni a vízilabdában, szükségem van erre a látszólag tétlen nyárra. Új dolgokkal is tudok foglalkozni, de jólesik nekem az is, ha edzek. Nem zavar, ha hat órát edzek a Margitszigeten, ennél rosszabb, ha egy hónapot kellene Amerikában és Kanadában töltenem.