Kis Steinmetz, nagy játék

- Máig előttem van a kép. Európa-bajnok édesapjával, immár kétszeres olimpiai bajnok bátyjával összeálltak a fotósok előtt az Athénból való megérkezést követő fogadáson. Milyen érzés volt, ahogy a három Steinmetz átölelte egymást egy újabb családi sikert követően?
- Természetesen megható, el is homályosult a szemem. Édesapámnak amolyan kimondatlan vágya volt, hogy egyszer így lásson minket, s lám megvalósult. Barnának talán nem volt már annyira új dolog, hiszen ő részese volt a sydneyi győzelemnek is.

A szomszéd füvet nyírt a finálé alatt

- Kemény Dénes érdekes történeteket mesélt, amelyeket különböző emberek osztottak meg vele az athéni, idegtépő finálé kapcsán. Ön is hallott furcsa sztorikat?
- Valaki mondta, hogy amikor a döntőt nézte, egyszer csak felbőgött a fűnyíró a szomszédjában. Gyorsan kisietett, és megkérdezte az illetőt: nem tudja, hogy éppen az aranyért játszik a pólóválogatott!? Az meg azt felelte neki: dehogynem, éppen ezért nyírja füvet… Állítólag félméteres gaz szokott éktelenkedni a szomszéd kertjében.
- Visszatérve a fogadásra, a legtovább ön maradt autogramot osztogatni. Alig lézengtek már a SYMA-csarnokban, de ön még az egyik asztalnál szorgoskodott.
- Ja, az egy őrült gyűjtő volt, aki legalább kilencven aláírást kért…
- Mennyit?
- Jól hallotta. Kért tízet simán, tízet vegyesen, egyet ilyen képre, egyet olyan képre. Mit ne mondjak, elég speciális helyzet volt. De az olimpia óta is vagy tizenöt levelet kaptam külföldről, főként Németországból, amelyekben aláírást kértek tőlem, csatoltak hozzá válaszborítékot és bélyeget is. Akadt olyan eset, hogy magyarul írtak nekem néhány sort, amelyen látszott, hogy szótárak segítségével igyekeztek összehozni a szöveget. Mindegyik megkeresésre válaszoltam.
- Talán azért jött a levelek többsége Németországból, mert németül hangzó neve van.
- Nem hiszem, egyik levélben sem olvastam olyat, amely a családommal kapcsolatban, annak eredetére rákérdezve érdeklődött volna.
- Egyébként német eredetű a família?
- Valóban, apai és anyai ágon is voltak német felmenők, de a szívünk és a lelkünk is magyar.
- A Vasas kiadványában a "Mire büszke az életben?" kérdésre azt felelte, hogy a magyarságára. Miért gondolta így?
- Azért, mert magyar játékos vagyok, a magyar vízilabdának és magyar edzőknek köszönhetően értem el sikereimet. Hívtak Oroszországtól Olaszországig sok helyre, de nálam mindenképpen elsőbbséget élvezett a Vasas. Végül is miért külföldön kamatoztassam a tudásomat, ha itthon is megtehetem? Úgy általában mégis megrendült a hitem, amelynek a decemberi, kettős állampolgárságról történő népszavazás végeredménye az oka. Megmondom őszintén, fájt. Azt hittem, többségében azonos módon gondolkodunk egy ilyen kérdésben Magyarországon, de csalódnom kellett. ---- - A Vasas-füzetben két választ adott a fent említett kérdésre. A másik szerint arra is büszke, hogy ismerheti klubtársát, Hesz Mátét. Gondolom, ez afféle jópofaság.
- Végül is poén, ugyanakkor Hesz Máté valóban markáns egyénisége a magyar pólónak, érdekes emberke. Azt szoktam mondani: ahogy Anettka is jelenség a médiában, ugyanúgy Móci is a vízilabdában. Ô nagyon jól tudja, miért is mondom ezt.
- Ha már Vasas… A csapat vezetőedzője, Földi László mondta, hogy Steinmetz Ádám rengeteget fejlődött a nyáron. Ez azt jelenti, hogy ha nem került volna be az olimpiai keretbe, akkor most kevesebbet tudna? Mi az, amiben a három hónap alatt észrevehetően előrelépett?
- Jó kérdés. Nos, ha az ember a világ legjobb csapatával készülhet és a világ élvonalába tartozó csapatokkal találkozik sorozatban, akkor rengeteg tapasztalattal gazdagodik. Például mindig képben voltam az ellenfeleket illetően, különösen a centerek stílusát figyeltem, és igyekeztem ellesni dolgokat. De hogy még hátrébbról kezdjem, egy tizennyolc éves játékos nem veheti fel a versenyt a nála évekkel idősebbekkel, ráadásul a centerposzt éppen az erőről és a dinamikáról szól. Egy biztos, én nem erőltettem türelmetlenül a magam előrejutását, egyszerűen bíztam benne, hogy szépen lassan beérek. Mindez rengeteg szabadidőtől fosztott meg.
- Ez így megy még jó ideig. A magas szintű játék mellett hogy bírja, hogy egyszerre hallgatója a jogi és a testnevelési egyetemnek is?
- Meglehetősen strapás, főként a május-júniusi időszak, amikor a rájátszás egybeesik a vizsgaidőszakkal. Szerencsére az egyetemen lehetővé teszik, hogy széthúzhassam a vizsgáimat.
- Kiegészíti egymást a sport és a tanulás, vagy akadályozzák egymást?
- Kölcsönhatásban vannak. Az ókori görögök is megmondták, hogy ép testben ép a lélek. Egy olyan év akadt az életemben, amikor nem tanultam a sport mellett, gondolván, ezáltal jobban tudok a vízilabdára koncentrálni, gyorsabban fejlődhetek. Nos, nem így lett, sőt jelentős hullámvölgybe kerültem. Vagyis rossz hatással volt a teljesítményemre az, hogy nem járt az agyam. De mindez fordítva is igaz. A pólóban elsajátított csibészséget jól hasznosíthatom a vizsgákon.
- Intelligens, csupa szív játékosnak tartják, de emellett higgadt is. Mi az, amitől felmegy önben a pumpa?
- Nagy bennem az igazságérzet. A sportban viszonylag tiszták a viszonyok, aki jó, az jó, aki nem, az nem viszi olyan sokra. Az életben viszont nem ilyen egyszerű a helyzet. Aki valamiben jó, egyáltalán nem biztos, hogy megbecsülést kap.
- Mondana példát?
- Nem akarok nagy bölcsességekkel előállni, csak azt tapasztalom, hogy a tisztességes munkának nincs meg a becsülete. Noha nem vagyok öreg a huszonnégy és fél évemmel, a mai fiatalok kevés munkával akarnak messze jutni. Rossz példa, amikor azt látják, milyen emberek ülnek luxuskocsiban és laknak luxusvillákban. Számomra furcsa, hogy egyre kevesebb az uszodában is az olyan ambiciózus fiatal, aki nem kiugró tehetség, de csak azért is felveszi a versenyt. ---- - Ön tehetségesnek számított?
- Igen, de voltak nálam jobb képességűek is, akiknél viszont a talentum nem párosult kellő szorgalommal. Pedig a szorgalom legalább annyira fontos, mint az adottság.
- Egy ennyire tudatos ember, mint ön, hogy képzeli el a saját jövőjét?
- Nyolc-tíz évig még játszani szeretnék, és utána sem akarok végleg szakítani a vízilabdával. Mindenesetre szeretném pótolni azt, amiről addig le kellett mondanom. Nem nagy dolgokról van szó: síelésről, hét végi kirándulásokról vagy éppen könyvolvasásról.
- Mit olvasna el a legszívesebben?
- Ha ránézek a könyvespolcomra, sok mindent. És ha majd megtehetem, azon morfondírozok, hogy milyen jó is volt, amikor még vízilabdáztam. Az ember már csak ilyen.
- Még együtt lakik a szüleivel, amin akár csodálkozhatnánk is, hiszen ha akarta volna, biztosan vett volna már magának egy kis lakást. Tudatos, hogy halogatja?
- Az a magyarázata, hogy itthon minden segítséget megkapok, el vagyok kényeztetve. Úgy gondolom, ez is kell ahhoz, hogy minden fronton, így a tanulásban és a sportban is egyszerre helytálljak. Ha befejezem a tanulmányaimat, valószínűleg változni fog ez a helyzet.
- Ilyen alapon a hölgyeket is háttérbe kellene szorítani.
- A párkapcsolatok esetében már nem annyira bölcs az ember, bár igyekszem úgy rendezni a dolgaimat, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Nem könnyű, de meg lehet szervezni. Gondolom, nem lepi meg, ha azt mondom: inkább töltöm az időt a kedvesemmel, mint hogy a törvénykönyveket bújjam.
- No meg a vasárnap délelőttjét is másképpen képzeli el, mint hogy újságírót fogadjon. Mit csinált volna, ha nem jövök?
- Az este hosszabb ideig tartó csapatösszetartás volt, így legfeljebb többet aludtam volna.
- Egyéb program?
- Két találkozóm lesz még. Az egyik a jó Istennel a templomban, a fél tizenkettes misén, utána pedig a kedvesemmel. ---- Bekerülni oda vagy bennmaradni nehezebb a világ legjobb vízilabdacsapatában?

Steinmetz Ádám: - Azt tudom, hogy milyen nehéz bekerülni. Kilencvennyolcban szerepeltem először a válogatottban, és miután kiöregedtem a juniorból, lényegében minden felkészülési időszakban ott lehettem a csapat környékén. Mondanom sem kell, a világ legjobb játékosai közé - azt hiszem, ezzel nem túloztam - rendkívül nehéz beférkőzni. Hogy mennyivel keményebb feladat megőrizni a helyemet, még nem tudom, talán egy év múlva fel lehet tenni ezt a kérdést is. Kemény Dénes mindenesetre bizalmat szavazott nekem, és reményeim szerint ezt a bizalmat talán könnyebb megtartani, mint elveszteni.

A Nemzeti Sport ajándékcsomagját Paulovics Klára bánki olvasónk nyerte. Gratulálunk!