A harmadik euroligás kvóta a tét. Ezért még érdemes harcolni, ha úgy vesszük, erre találták ki tizenöt év után újra a bronzpárharcot a magyar bajnokságban.
A Fradinak lehetett nagyobb kedve hozzá, hiszen alapszakasz-negyedikként amolyan bónuszlehetőséghez jutott, s fogadkoztak is rendesen a játékosok, hogy meglesz a bronz. A másik oldalon furcsán hatott, hogy a mindkét vállát fájlaló Vincze helyett Czigány viseli a 10-es sapkát, s a vasutasok doyenje civilben csiholt tüzet a kispadon ülőkben. Ennek ellenére nem izzott a medence, édes semmittevéssel teltek a percek az első negyedben. A Fradi mindenáron Tóthot akarta helyzetbe hozni, de Németh jól semlegesítette, és a várt kiállítások is elmaradtak. A kapusoknak összesen ha háromszor akadt dolguk. Az egyetlen gól az átlövésből eredményes Lehmann nevéhez fűződött. A rövid szünetben hallottuk a legnagyobb tapsot, amikor is az egyik hazai játékos a ráúszáshoz beállított kosárba dobta a labdát messziről. Az amúgy emlékezetes mozzanat mintha önbizalmat adott volna a hazaiaknak, s előbb Gór-Nagy előnyből egyenlített, majd Dabrowski távolról találta meg a rést. Tóth László is örülhetett, tudniillik dobhártyaszakadása után először szállhatott vízbe Szirányi Balázs, így jóvoltából alkalomadtán pihenhetett is a nagy öreg. Érdekes epizóddal indult a harmadik felvonás: 27 másodperc után lepleződött le, hogy hét fradista mezőnyjátékos rajtolt el a ráúszásnál, de mert nem a meccs közben számolták el magukat a zöld-fehérek, négyes helyett újrakezdés következett – azaz a játékvezetőknek kellett magukra vállalniuk a bakit. Harmadszor is a Fradi hozta el a labdát a mérkőzésen, ám ennél fontosabb volt, hogy Weszelovszky előnyből egyenlített. Így sem akaródzott igazán felfrissülniük a vendégeknek, hiszen egy megúszásnál előnyben érkezett az ellenfél kapujához a BVSC, s Varjas bevarrta a labdát a rövid felsőbe, később pedig Létay pontos keresztpassz helyett kis híján kidobta a labdát a medencéből. Weszelovszky ennél sokkal precízebb volt, és kissé oldalról kivezetett dobással megtalálta az utat a vasutasok kapujába, a Szécsi előtt felpattanó labda besurrant. Nem sokáig maradt egyenlő az állás, mert Takács II kiállítását követően Nyéki rögtön büntetett, azaz 4–3-as vezetéssel vonulhatott az utolsó szünetre a BVSC.
Igencsak sûrû kézerdô védte a BVSC kapuját, mégis négy átlövésgólt kaptak a vasutasok (Fotó: Czagány Balázs)
A sérült Vincze – az eltiltását töltő Gerendás György helyébe lépő – Derekas Szilárd munkáját segítvén, lelkesen osztogatta a tanácsait a partról. Ez nem volt elég arra, hogy végre egyszer ellopja a labdát a ráúszást követően a vasutascsapat, ellenben játékosai rendszeresen blokkolták a Fradi megszaporodó bombáit – vagy Szécsi volt a végállomás. Négy és fél perccel a vége előtt, egy időkérést követően fórból mattolta Szécsit Weszelovszky, aki három góljával a meglehetősen lapos mérkőzés kiemelkedő figurájává lépett elő. A centerek továbbra is tehetetlenül vergődtek, és már-már mindenki elkönyvelte a döntetlent. Rosszul tették, mert egy másodperccel a vége előtt Fülöp egy kornert követően betalált. Más kérdés, hogy a zöld-fehérek minden egyes jelenlévő vezetője megkérdőjelezte a találat jogosságát, mondván, hogy előzőleg későn indították el az órát a zsűriasztalnál. A BVSC végül is egygólos előnnyel mehet a Népligetbe a pénteken esedékes visszavágóra. ---- L ---- &