A BVSC megérdemelten nyert

Az átlagnál érdekesebb mérkőzésnek kedvezett, hogy nem a két ünnep között, hanem közvetlenül a bajnoki szünet kezdetét követően találkozott egymással a Honvéd és a BVSC.
Eleinte az első variáció jött be, azaz tét nélküli összecsapáséhoz hasonlított a forgatókönyv: meglehetősen sok pontatlanság csúszott be, ugyanakkor feltűnt, hogy a Szőnyi útiak harapnak jobban. Mozgékonyabbnak tűntek, többet úsztak, s nem is keltett meglepetést, hogy Kis Gábor csavarja beakadt Gergely hálójába. Szabó Gábor két góllal jelentkezett, míg a három zuglói találat okozta sokkot Kiss Gergely igyekezett előnyből enyhíteni. Aztán ahogy teltek a percek, kezdtek üzemi hőfokra melegedni a játékosok, például Várinak meggyűlt a baja Nyékivel, később pedig Deckerrel akaszkodott össze. A piros-fehérek hangulatán csak rontott Kiss Gergő elrontott négyese, Szécsi ugyanis a kapufára tolta a labdát. A csereként beálló Szívós változtatni akart a dolgok menetén, és zseniális csellel ejtette át Zoufalt, miután pedig Szécsi rossz ütemben (feleslegesen) tempózott ki a kapuból, Szívósnak nem volt nehéz az üresen maradt őrhelyre célozni. A második negyedben (később az egész mérkőzést jellemezte) rengeteg kontrafaultot ítéltek a bírók, Vári és Czigány találatát követően pedig Szécsi járt túl a ziccerbe kerülő Paján eszén. A furcsa módon háttérbe húzódó Gerendás György (helyette segítője, Derekas Szilárd meccselt) a kispad mögött a palánknak támaszkodva is piros lapot érően szólt Székely bíróhoz, és mosolyogva elhagyta az uszodát. A Honvéd részéről megint csak Szívós következett, majd egy furcsa ítélet miatt mérgelődött a BVSC stábja: Kis Gábort nem engedte labdához jutni Bereczki, mindezt a bírók úgy látták, hogy a BVSC centere nem végzi el időben a szabaddobást. Jutalomként jöhetett előre a bajnok, majd Németh Zsolt (potya)gólja és Fodor találata alakította 5–5-re a félidei állást.

A következő etapot két felejtendő mozdulat vezette be: előbb Nyéki lőtt csúnyán fölé, majd Kiss Gergő adta Gór-Nagy kezébe az ajtó-ablak helyzetben érkező társáé helyett a labdát. Zoufal kipontozódott, s amíg Derekas Szilárd hangosan értetlenkedett, Fodor már büntetett is. Aranyos jelenetként jegyezhettük fel, amikor Kis Gábor fejére, mint szerető anyuka a kisfiának, Kovács Olivér húzta fel mosolyogva a sapkát. 7–6-os Honvéd-vezetésnél Tóth Imre, a piros-fehérek másodedzője is a kiállítás sorsára jutott, Németh Zsolt pedig 7–7-re egyenlített.
Érdekes jelenetek játszódtak le kevesebb mint két perccel a negyed vége előtt. Kovács Olivérről kiállították Varjast, míg az eset kapcsán Szécsit végleg cserével küldték ki. Szívós úszott oda elvégezni a négyméterest, s előbb Vincze Balázs állt a ketrec elé, majd a cserekapus Nagy Viktor, aztán kisebb tanakodást követően (kiderült: Nagy csak utána jöhet), Vincze állt vissza – ám nem sikerült hárítania. Tehát 8–7 a Honvédnak, innentől kezdve azonban leállt a bajnok. Noha Varjasnak is végleg cserével távoznia kellett, a kettős emberhátrányt is kivédekezte a BVSC, Vincze megúszott, és a Gergelyt korábban váltó Kovács Zoltán kezének segítségével egyenlített (8–8).
A negyedik negyed egyértelműen a BVSC-ről szól, no meg Kis Gáborról, aki hihetetlen mozdulattal késztette megadásra Kovácsot. A BVSC centere a Kiss Gergővel való birkózás során már eltűnt a vízben, amikor keze megtalálta a labdát, majd periszkópként kiemelkedett, és a kifelé tempózó hálóőr fölött bepottyantotta a kapuba a labdát. S mivel előtte Nyéki kétszer is eredményes volt, eksztázisba kerültek a Vasutas-szurkolók, egyúttal elkönyvelhették a Szuperkupa-diadalt. Szívós, majd Kiss Gergely kozmetikázott az eredményen, ám a hátralévő 19 másodpercet Németh Zsolt lényegében egyedül, rutinjának köszönhetően kibekkelte csapatának.
A Honvéd tehát másodszor sem tudta megkaparintani a Szuperkupa-serleget, a BVSC pedig először örülhetett neki. A meccs után Kis Gábor a mezőny legjobbjaként, Szívós Márton pedig a legtöbb gólt szerző játékosként vehette át a különdíjat Elbert Gábortól, a Nemzeti Sportszövetség főtitkárától.

Mestermérleg
Derekas Szilárd másodedző: – Nagyszerű meccs volt, mindkét csapat kitette a szívét, lelkét, és mintegy év végi hurráhangulatban játszott.
Kovács István: – Megint csak azt vagyok kénytelen mondani, hogy néhány játékosnak el kell gondolkodnia a hozzáállásán. Függetlenül attól, hogy jó a hangulat vagy nem, hogy gálameccs vagy nem, hogy elszenvedtek-e pofonokat vagy nem, inkább a vízilabdával kellett volna törődniük. Remélem, az előttük álló szünet rendet tesz a fejükben.

Szóról szóra

Szívós Márton: – A BVSC megérdemelten nyerte a Szuperkupát. Jobban alkalmazkodott a körülményekhez, a küszöbön álló ünnepi hangulathoz, jobban fel tudott pörögni. De nem esünk kétségbe, hiszen igazából majd a tavasz számít. Csapattársaim nevében is ígérem, hogy addigra új és jobb Honvédot láthat a közönség. Mindenkinek boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket!
Németh Zsolt: – Gyengén indult, de szerettünk volna visszavágni a bajnoki vereségért. A dacból eredő hajtásnak is köszönhető, hogy első alkalommal sikerült megnyernünk a Szuperkupát.
Vári Attila: – Kemény meccs volt, sajnos akadt két-három olyan kulcspillanat, amelyből a figyelem hiánya miatt rosszul jöttünk ki. A jövő szempontjából ez a mérkőzés is hasznot hozhat, egyúttal remélem, hogy egygólos vereségeink sorozata ezzel véget ért, és az ehhez hasonlóan szoros találkozókat mi nyerjük meg.
Nyéki Balázs: – Békésebbnek, gála jellegűnek indult a meccs. Néhány szituáció hatására szerencsére felpörögtünk, és már dacból is megvertük a papíron jobb Honvédot. Remélem, a legközelebbi bajnoki találkozónkon is hasonló végeredmény születik.