Iramot diktált a BVSC

A Vasas októberben még csak hosszabbításban tudta legyűrni a Partizan Beogradot az Euroliga második selejtezőkörében, szombaton viszont három gólt (8–5) vert a szerbekre – ami a mindig igényes trénert is dicséretre ösztökélte:
"Valóban, a harmadik és negyedik negyedben már kezdett hasonlítani a játékunk az általam elképzelthez, míg az első két felvonásban sokat hibáztunk, többször elajándékoztuk a labdát, és a védekezés sem stimmelt – így Kásás Zoltán. – Aztán összekaptuk magunkat, a védekezésünk összeállt, az átlövések ezúttal sikerültek, nem úgy, mint Barcelonában.” Ez utóbbi műfajban az ifjabb Kásás jeleskedett, aki kétszer is mintegy kilenc méterről talált be (emellett kétszer megúszás után mattolt), de a két Steinmetz, Ádám és Barnabás is remekelt, mint ahogy Kósz Zoltán is belakta a kaput a meccs második felére.
"Amint Zoli belejött, a belgrádiak kezdték túlhelyezni a labdákat, így egyre többet hibáztak. Több góllal is nyerhettünk volna, ha nem csak három emberelőnyt kapunk, hiszen sokszor fejletépésért és befordulás után sem büntették kiállítással a hazaiakat” – tette hozzá a szakvezető.
A BVSC mestere, Gerendás György a kotori 1–8 után elbizonytalanodott csapata Euroliga-jogosultságát illetően. Vasárnap aztán vízforralóan jó iramú meccsen adtak választ játékosai.
"Ez még nem egyértelmű felelet – replikázott Gerendás –, hiszen most sem játszottunk igazán jól, ellenben küzdöttünk, hajtottunk. A gyors, pörgős irammal hibákra tudtuk késztetni a zágrábiakat, talán éppen emiatt hibáztak el három emberelőnyt is a horvátok a negyedik negyedben. Ôk elfáradhattak, mi pedig jobban bírtuk erővel a sorcseréket.”
Gerendás megemlítette azokat a bravúrokhoz szükséges adalékokat, amelyek vasárnap is nélkülözhetetlenek voltak:
"Vincze pofátlan ejtése, Németh Zsolt szabaddobásból szerzett gólja rengeteget számított, hiszen ezzel egyenlítettünk hat hatra, aztán ott van Nyéki, akinek helyén volt a szíve a vége előtt nyolc másodperccel.”
Igen, Nyéki lendítése, a zágrábi háló kiöblösödése két pontot hozott a házhoz, de hogy mi játszódott le az átlövőben, mesélje el maga:
"Emberelőnyben járattuk a labdát, egy alkalommal már majdnem lőttem, de akkor Csomakidze még időben ugrott ki, így nem mertem elvállalni. Amikor megint hozzám került a labda, szellősebbnek látszott a fal, és céloztam.”
Ilyen egyszerű ez, kérem!
Az már kevésbé, amit Szécsi mutatott a kapuban. Ha nem védett négy-öt ziccert, akkor egyet sem, emellett űzte-hajtotta a társakat az irányítóközponttá átminősült kapuból. Az volt az érzésünk, ha a feje a vízben lett volna, és kézzel tapos, a lábával is kivédte volna az ellenfél szemét.