Már megint a szerbek nyertek

Döntő
Szerbia-Montenegró–Magyarország 8–7 – hosszabbítás után
(1–2, 2–0, 1–1, 2–3, 1–1, 1–0)

Nápoly, 800 néző. V: Gomez (olasz), Naumov (orosz)
SZERBIA-MONTENEGRÓ: G. Pijetlovics – D. Filipovics 1, Janovics 1, ZLOKOVICS 1, Csuk 2, F. FILIPOVICS 3, Jokics. Cs: Todorovics, Nikics, D. Pijetlovics, Paskovics, Radjen, Prlajnovics. Szövetségi kapitány: Dejan Udovicsics
MAGYARORSZÁG: Nagy V. – VARGA DÁNIEL 3, Hosnyánszky 1, Szirányi 1, Gór-Nagy 1, Süveges, Létay 1. Cs: Decker, Varga Dénes, Szabó N., Czigány, Balatoni. Szövetségi kapitány: Godova Gábor
Gól – emberelőnyből: 10/3 ill. 5/3

A 3. helyért: Olaszország–Görögország 10–9.
Az 5. helyért: Oroszország– Spanyolország 5–4.
A 7. helyért: Horvátország–Németország 10–4.
A 9. helyért: Ausztrália–Törökország 7–5.
A 11. helyért: Egyesült Államok–Belgium 10–2.
A 13. helyért: Új-Zéland–Japán 5–3.
A 15. helyért: Kanada–Nagy-Britannia 10–8.
A 17. helyért: Argentína–Egyiptom 7–5.
A 19. helyért: Brazília–Mexikó 14–3

Végeredmény. Világbajnok: Szerbia-Montenegró, 2. Magyarország (Balatoni Máté, Czigány Károly, Decker Ádám, Gárdonyi András, Gór-Nagy Miklós, Hosnyánszky Norbert, Létay Krisz-tián, Nagy Viktor, Süveges Máté, Szabó Nándor, Szirányi Balázs, Varga Dániel, Varga Dénes, szövetségi kapitány: Godova Gábor), 3. Olaszország, 4. Görögország, 5. Oroszország, 6. Spanyolország, 7. Horvátország, 8. Németország, 9. Ausztrália, 10. Törökország, 11. Egyesült Államok, 12. Belgium, 13. Új-Zéland, 14. Japán, 15. Kanada, 16. Nagy-Britannia, 17. Argentína, 18. Egyiptom, 19. Brazília, 20. Mexikó.

Magyarok vagyunk: mindegy- milyen eseményre utazik az aktuális pólócsapat, az elvárás minimum az aranyérem. Sőt, ha lehetne, tán még több.
Ezen a nyáron ifiválogatottjaink a kívánalmaknak megfelelően haladtak is rendesen a maguk tornáin. Előbb a fiúk száguldottak a döntőig Isztambulban, sajnos a szerbek is ott voltak, és végül nyertek is. A lányok Emmenben masíroztak a fináléig, ott viszont az oroszok ünnepeltek a mi kárunkra. Kettőből nulla, kicsit frusztráló.
1995. Az eddig első és utolsó junior-világbajnoki aranyérem. Abból a csapatból olyan klasszisok kerültek ki, akik alig egy hónapja felnőtt korosztályban a világ tetejére álló magyar gárda alapemberei voltak. Ebben a csapatban is bőven akadnak olyan játékosok, akik a jövőben alapemberek lesznek, lehetnek. Most újra itt a lehetőség, hogy a dobogó legfelső fokára álljanak. A nápolyi vb-n el is indultak a férfi juniorok. Elsőre elverték a címvédő görögöket, parádéztak a németek, az argentinok, az új-zélandiak ellen, sőt a japánokat is elnáspángolták rendesen – már a negyeddöntőben. Legyűrték az oroszokat, aztán jött a második görög parti. Itt rátettek még egy lapáttal a csoportmeccshez képest, lényegében egy Hosnyánszkyval voltunk jobbak: az annyi, mint öt gól… A pár hete Firenzébe igazoló ifjonc még a gólkirályi címre is esélyes, eggyel van lemaradva a vezető, tizenkilenc gólos trió mögött. És van még egy lehetősége…
A döntőbeli ellenfél megint: Szerbia–Montenegró. Kicsit már unjuk. Ahol elindulunk, összefutunk velük. És mivel a balkáni fiatalság köztudomásúan gyorsabban érik, kicsit tartunk is a derbitől. Főleg mióta tudjuk: a szerbek egy tízessel verték meg saját medencéjében az olasz válogatottat…
Remekül kezdtek a magyar legények, 2–1-es vezetéssel mehettek pihenőre. Félidőben azonban már az ellenfélnél volt az előny. Ahogy közeledett a vége, úgy élesedett a küzdelem, de az lenne a baj, ha egy dönőben nem így lenne. Az elődöntőhöz képest hadilábon álltunk az emberelőnyökkel. Nemcsak a gólra váltás okozott gondot, hanem az is, hogy az orosz bíró sokkal jobban tolerálta a szerb centerek akciózásait. Ennek köszönhetően védelmünknek kétszer annyi lehetősége volt szembenézni a fórban felálló ellenféllel. Gond így sem volt, ugyanannyi gólt kaptunk hátrányból, mint amennyit belőttünk. Ennek ellenére négy-negyedni játékunk alapján két-három gólos fölényt kellett volna mutatnia az eredményjelzőnek. De nem mutatott. Pedig Varga Dániel, a magyar csapat egyik legjobbja mindhárom gólját a zárónegyedben szerezte. Ha még valaki betalál rajta kívül... Nem volt ha, volt viszont hoszszabbítás. Kétszer három perc. Tömény feszültség, izgalom. A gyulai felkészülési tornán már volt ilyenben részük Godova Gábor tanítványainak. Akkor a horvátokat sikerül legyőzni (ők most a hetedik helyen zártak). Három perc után továbbra sincs különbség, csak őrületes hajtás, és küzdelem. Mindenki legyőzhető! Még a szerb-montenegróiak is. Emberelőnyt kapunk. Itt a lehetőség, de nem megy be. Azonban az ellentámadásból Borisz Zlokovics, aki már több tucat ítéletet kapott, most nem szorul a bírók segítségére. Kegyetlenül bevágja egyetlen gólját Nagy Viktor mögé. A hátralévő időben már nem sikerült változtatni az eredményen, így megint meg kell elégednünk az ezüstéremmel. Szépen fog az is csillogni, de most még kicsit fájdalmas. Döntőt veszíteni a legrosszabb. Tavaly sem sikerült, az idén sem.
Reméljük, azért a junior-aranyra nem kell harminc évet várni, mint a felnőttre.

Mestermérleg
Godova Gábor: – Küzdelmes mérkőzés volt, ugyanakkor szórakoztató is. Abszolút egyenrangú partnerei voltunk a szerbeknek, igazi balszerencse, hogy most is csak egy aranyérmet osztottak.