Mint egy igazi kupameccsen: nemcsak győzni kellett, az sem volt mindegy, mennyivel. A magyar csapatnak néggyel sikerült, a horvátoknak öttel kell.
Molnár (balra) két gólig jutott (Fotó: Reuters/Balogh László)
Molnár (balra) két gólig jutott (Fotó: Reuters/Balogh László)
Miután a nyitómérkőzésen a horvátok ellen 7-7-es döntetlent játszott Kemény Dénes szövetségi kapitány csapata, a csoportelsőségről, és az azzal járó automatikus negyeddöntős helyről a románok elleni gólkülönbség fog dönteni (a nemzetközi szövetség, a FINA szabályai szerint a várhatóan csoportutolsó Kanada elleni eredmény ebben a tekintetben nem számít). A horvátok abban a kényelmes helyzetben vannak, hogy megvárhatják, mi mennyit játszunk keleti szomszédunkkal, majd "csak” annyi a feladatuk, hogy több góllal nyerjenek. Ha csak három negyedet pólóztunk volna a románokkal, nem lenne nehéz feladatuk Simencéknek…
Mert az első három játékrészben szenvedett a magyar válogatott. Molnár "Papesz” kapufája után az ellenfél szerzett vezetést, amit Benedek Tibi egalizált nem sokkal a negyed vége előtt. Ennyi és nem több… A következő játékrészben ugyanitt folytattuk, azzal a különbséggel, hogy most Fodor Rajmund egyenlített 1-2-nél. Ezt megtette a harmadik hét percben is, 2-3-nál, merthogy ismét Románia került előnybe, de most végre, végre a negyed végén – jó pár kapufa után – Varga II Zsolt centergóljával vezettünk, először a meccs folyamán!
Ez szerencsére megadta az alaphangot a folytatásra, beindult a magyar válogatott szekere. Benedek büntetője és Molnár első találata már háromra növelte az előnyt (6-3), ami nehézbombázónk, Biros Péter két lökete után, kis román közbepiszkítással négyre nőtt (8-4), Molnár újabb góljának köszönhetően a végeredmény is négy maradt. Ezt így már ki lehet tenni az ablakba, igaz, Kemény Dénes hangszálait alaposan megviselte az első három negyed, amelyben dekoncetráltan, könnyelműen pólózott a magyar válogatott, s ha nincs a negyedik játékrész feltámadása, már készülhetnénk is a középdöntő pluszmeccsére. Igaz, ez a négy gól sem túl sok, így román barátaink jóindulatára és küzdeni tudására vagyunk utalva – reméljük, mindent elkövetnek Horvátország ellen azért, hogy ne szenvedjenek öt- vagy többgólos vereséget. Ha mégsem (vagy erőfeszítéseik nem hoznak sikert – erre is jelentős esély van), akkor sincs tragédia, csupán egy szabadnapot veszítettünk. Remélhetőleg.