Hátrányt jelentő döntetlen

Férfiak, A-csoport, 1. forduló

A magyarázat: az egymással hétfő délelőtt remiző magyar és horvát alakulat (amúgy mindkettő joggal kérte ki magának, hogy előző este értesítették a régi-új időpontról!), közül minden bizonnyal az nyeri a csoportot és jut be egyenes ágon a legjobb nyolc közé, amelyik nagyobb különbséggel győzi majd le a kanadaiaknál jóval erősebb (a tengerentúliak elleni eredmény fog várhatóan a FINA-szabály alapján kiesni) román vetélytársát. A rajtsorrend pedig a következő: 1. Magyarország, 2. Horvátország. Azaz, a mieink játsszák az exferencvárosi Kádár Kálmán fémjelezte Románia ellen az első mérkőzést (szerda, 9.30 – az eddigi zűrzavarok után mindazonáltal nem árt hangsúlyozni: jelen állás szerint 9.30…), és a horvátok pénteken úgy ugorhatnak a San Sebastián nevű strand homokjából "kinőtt” vadonatúj medencébe, hogy tudni fogják, mennyivel is kell majd nyerniük. Sokat számít…
Pedig olyan szépen indult: a kölcsönös fogáskeresés végére egy csodás kontra tett pontot (Kiss Gergő Kásás Tamást, az újdonsült Vasas-pólós Benedek Tibort hozta játékba, és a balkezes avatta fel Vicant), később Simenc pontos távolijára két értékesített emberfór volt a válasz. Az elsőnél Kásás harcossága és kifinomult keze ért kiállítást, valamint gólt, a másodiknál Madaras Norbert keresztpassza, Biros Péter helyzetfelismerő képessége eredményezett találatot. A 3–1-es első etap azért is tűnt felettébb biztatónak, mert az Eb-ezüstérmes ellenfél mindhárom emberelőnyös helyzetét sikerült kibekkelni.
A második felvonást viszont jobb mihamarabb elfelejteni… Barac bal felsőbe csuklózott bombája, Dogas megúszása és Szmodlaka Vári Attiláról lőtt centergólja alig több mint négy perc alatt felborított mindent, csapatunk védekezése jelentősen visszaesett, a kezdőként kapuba állított Gergely István nem érezte igazán a ritmust, és már a létszámfölötti helyzetek megjátszása sem hasonlított az előző szakaszéhoz (Biros kapufára, Kásás mellé tüzelt). Kiss ugyan bevert egy távolit, ám a három akciógóljuk után a bivalyerős Hinic által kibrusztolt, egyetlen negyedbéli előnyüket is pontosan játszották meg Zoran Roje tanítványai (Stritof elhajlásos lövése járt sikerrel), akik így 5–4-es előnnyel várhatták a derbi második felét.
Ebben többször is meg volt a lehetőségük a mieinknek a vezetés megszerzésére, de Varga II Zsolt és Molnár Tamás is kapufáig, Fodor Rajmund és az igen aktív, egy az egyben ellenfeleit megverő Benedek blokkig jutott. Az emberelőnyök megjátszása kissé anarchikusnak tűnt (később meg is említette a kapitány, hogy sok esetben nem a megbeszéltek szerint ment a figura), még jó, hogy hátul stabilan tartották magukat Steinmetz Barnáék. A jó jelző illette Molnár ravasz leváltását és ejtését, továbbá Kásás léc alá küldött löketét, nagy kár, hogy közben Dogas is túljárt Gergely eszén.

"Szecska!” – kiáltott Kemény doktor, és Szecska, azaz Szécsi Zoltán pillanatok alatt a vízben volt, ám az utolsó játékrészben ő sem bírt a vállalkozó kedvű Dogassal. Ismét kapaszkodnia kellett tehát a csapatnak, amely küzdött, hajtott, darált, s a nyitó meccs idegfeszültségéhez képest voltaképpen egész jó kis találkozót vívott ellenfelével. Három eltékozolt fórt követően a kapitány is érezte, az újabb előtt nem árthat egy rövid kupaktanács – nem ártott, lélegzetelállítóan gyönyörű figura következett, nyomban felhördült a publikum, apró szépséghiba, hogy hiába járt kézről kézre a levegőben a labda, Biros befejezése a kapufán csattant. ("De ezt legalább úgy játszották meg, ahogy kell” – emlékezett később erre a szituációra Kemény mester). A labda szerencsére jó helyre pattant, lehetett újra próbálkozni, sőt újra emberfórban, lévén Buricot megint kiszórták. Na, ekkor már Kásás nem cifrázta, kézbe vette a labdát, és mint kiderült, 3.26-al a végső dudaszó előtt védhetetlen átlövéssel döntetlenre mentette a partit. Az egy pont megszerzésében persze nagy szerepe volt Szécsinek is, aki három horvát kísérletet is hárított – Simenc egyik lövését például fejjel… Vican csak a kezeit használta, hatékonyan, sajnos, a mieink meccslabdáját is fogta (Kiss választott rossz megoldást a végén), így alakult ki a fentebb említett matematikai képlet.
Nem megoldhatatlan, tegyük gyorsan hozzá.

Mestermérleg

Kemény Dénes: – Nyögvenyelős volt, de legalább nem kaptunk ki.
Zoran Roje: – Nehéz meccs volt, hiszen véleményem szerint egyik csapat sem játszott magas hőfokon. Az eredménynek örülünk, mivel a világbajnokság egyik favoritjának tartom a magyarokat.

Kásás Tamás: Még inkább tűzbe jövünk

"Pattintanom kellett volna…” – mormolta a lefújás után Kiss Gergő, akinek a kezében volt a győzelem megszerzésének lehetősége. Olimpiai bajnokunk utólag már jól tudja, az utolsó lövésnél rossz megoldást választott, annak ellenére is, hogy Vican, a horvátok kapusa nagy bravúrral piszkálta ki a labdát.
"Benne van a pakliban” – sietett társa védelmére Kásás Tamás, aki az általa mellélőtt emberelőnyre is emlékezett: "Sütött a nap, de nem ezért hibáztam. Nem tudom, miért nem találtam el a kaput, én is csodálkoztam rajta”. Ettől eltekintve viszont remek dolgokat művelt pólósunk, aki mint elmondta, jól érzi magát. Ez pedig esetében mint tudjuk, az átlagnál is többet számít…
"Úgy érzem, jó formában vagyok, minden rendben körülöttem, vállalkozó kedvű és sikerre éhes vagyok” – magyarázta Kásás. – "Voltak hibáink, különösen emberelőnyben szórtuk el a labdákat, de én úgy gondolom, nyitásnak nem volt ez olyan rossz. Sőt, lehet hogy meglepő lesz amit mondok, de talán pont a döntetlen volt a legjobb eredmény, hiszen egyrészt így továbbra is megvan az esélyünk a csoportelsőség megszerzésére, másrészt pedig még inkább tűzbe jöhetünk attól, hogy nem sikerült nyernünk. Szóval, én bizakodó vagyok. A szervezésről viszont azt gondolom, nem kell, hogy beszéljek…”