Akarattal a csúcs felé

Egy emlékezetes pillanata
"Zakirov bepipul, kiállítják. Ha ezt is belőnénk… Kásás, Molnár, át a másik oldalra, Benedekhez és… Tibi! Hát mit csinálsz te itt ma? Az egész tornán összesen nem lőttél annyi gólt, mint itt az oroszoknak az első két negyedben! 8–2!"
Részlet az NS 2000. október 2-ai számából
Olimpiai bajnoki döntő: Magyarország–Oroszország 13–6

A példaképek példaképe, aki megmutatta az átlagembernek, mennyit ér a kitartás. Sok-sok társától eltérően nem kódoltatott belé genetikailag a vízilabdázás, amit elért, csodálnivaló szívósságának, elképesztő munkabírásának, ellentmondást nem tűrő akaratának köszönheti. Az edzés szó valódi jelentését minden szótárnál jobban tudja, nap mint nap hajlandó úgymond "megdögleni” a vízben, megalkuvás nélküli elszántsága párját ritkítja.

Tizenhárom esztendeje mutatkozott be a magyar válogatottban, kell-e mondani, parádésan: három gólt lőtt az akkori olimpiai bajnoki címvédő jugoszlávoknak! A triplát aztán tucatszámra követték társai (a barcelonai ötkarikás játékokon ő lett a gólkirály), nem rajta múlt, hogy válogatottunk 1993-ban és 1995-ben "csak” Eb-ezüstig jutott. Klubszinten is sztárnak számított, az Újpesttel egy országot elkápráztatva menetelt, nem véletlen, hogy befogta a népszerűségi listán édesapját, hazánk egyik nagyszerű színészét, Benedek Miklóst. Az atlantai olimpia hozta az első törést, azután gyorsan Olaszországba igazolt, ahol szép fokozatosan újra régi fényében tündökölt. Kemény Dénes csapatában is húzóembernek számított, végre aranyat is nyert (1997, Sevilla, Eb), mígnem egy sportpolitikai merényletnek minősíthető doppingbotrány miatt (senki sem tudta bizonyítani bűnösségét, mégis eltiltották nyolc hónapra), úgy tűnt, darabokra hullik pályafutása. A lelki traumát követően 2000 nyarán sikerült levetkőznie gátlásait, így az olimpiára olyan formába lendült, mint addig soha. A test-test elleni játék nagymestere nem hibázott, felejthetetlenül alájátszott társainak, majd a fináléban egy világnak bizonyítva négy gólt lőtt az oroszoknak. Az előző héten betegeskedő klasszisunk csapatkapitányként vezeti válogatottunkat a vb-re, ahol a hiányzó aranymedáliáért száll harcba. Nála jobban senki sem érdemelné meg.