8–2-ig tartott a varázslat

Mondjuk egy vb-arany…
De ne szaladjuk enyire előre, hiszen még több mint két hét van a barcelonai első, horvátok elleni meccsig, addig is edzés edzés hátán (a szlovákok elleni derbi délelőttjén is tréningezett a társulat a Komjádiban), néhány felkészülési, avagy Világliga-találkozóval megspékelve.
A hét végi VL előtt az Unicum nevével fémjelzett nemzetközi torna a műsoron, a túloldalon a szlovákok, akik három percig reménykedhetnek abban, hogy megtörik az átkot, a két nemzet 21. összecsapásán legyőzik riválisukat. Ha van is egyáltalán ilyen, hamar rá kell jönniük Gajdos mester tanítványainak, hiú ábrándokat kergetnek, hiszen előbb Madaras Norbert értékesíti az első fórt, majd Szécsi Zoltán védése után Molnár Tamás helyezi be az első találat szerzőjének mesteri zsugáját, később pedig Kiss Gergő süllyeszti el úgy nyolcról a Gogola helyett kapuba állított Hruskát.
A 3–0-s villámrajtot követően inkább a védekezésre helyezi a hangsúlyt a gárda – hogy hatékonyan teszi, a negyedbéli "Szlovákia 0” felirat igazolja…
A következő menet kezdése sem akármilyen: Biros Péter és Molnár növeli ötre az előnyt, macska-egér, vagy hogy a víznél maradjunk, nagyhal-kishal párviadal szemtanúja a jó kétezer fős közönség. Az Eb-n sem volt másképp, Kranjban 14–8 lett a vége, vajon ezúttal mennyi lesz közte?
Ha Steinmetz Ádámon és Kásás Tamáson múlik, biztosan több, elvégre ők lövik a hatodikat és a hetediket (szépségdíjas mind a kettő), ám Hrosik és Bruder is betalál, 7–2 a szünetben, könnyed, laza 7–2.
Könnyed, laza Kiss G. soros bombája is, már 8–2, hálás, naná hogy hálás a publikum. A nap távoztával ébrednek a szlovákok (vagy alszanak a mieink, nézőpont kérdése), Nagy és Nizy is bever egyet, kapitányunk figyelmezteti is fiait, nem kér a lazításból. Jászberényi Gábornak, az egriek büszkeségének is lehetőséget ad – a "Jasu” becenévre hallgató portásnak köszönhetjük, hogy nem 8–5 áll a táblán.

Ami persze késik, nem múlik: az utolsó felvonásban az üresen hagyott Zatovic hozza még közelebb csapatát, amely kiválóan érez rá arra, hogy kissé elaludtak a velük szemben állók. Kiss Csaba varázsol egyet, majd Nagy centerakciógólját követően Szívós Márton pattint fórban irigylésre méltó nyugalommal, újra tapsot csiholva a lelátóról. Még Kiss G. harmadik gólja srófolja a tetszésindexet, no meg az utolsó füttyszó, amely után elkönyvelhetjük a 11–8-as sikert.
Jöhetnek a németeket felülmúló auszik. Tudják, újra itt, a szigeten, a csodálatos szigeten, ahol napfény, csinos lányok a lelátón, és ahol a Kemény-csapat játssza a főszerepet…

Mestermérleg

Kemény Dénes: – A mérkőzés második felére visszaestünk, védekezésbeli, egyéni hibák voltak, nem mentek be azok a lövések, amiket máskor biztos kézzel értékesítünk. Ezért lett szorosabb. Nyolc kettőig jól játszottunk.
Gajdos András: – Az elején nem bírtunk a magyarokkal, de később felvettük a ritmust.

Szívós Márton: az elődök nyomában

A Szívós dinasztia ifjú, 22 esztendős pólósának is megérett az idő arra, hogy hivatalos mérkőzésen fejére húzhassa a magyar válogatott sapkáját. Szívós Márton, a Domino szélsője nagyon várt már erre a pillanatra, ami a második negyedben következett be. Tehetségét is megvillantotta, remekül pattintotta be csapatunk negyedik fórját – mi mást kívánhatnánk neki, mint hogy csatlakozzék az elődökhöz, az édesapához, a nagyapához, és az ő nyakába is akasszanak majd egyszer a legfényesebb olimpiai medáliából. Világraszóló, egyedi, meseszerű történet volna.