Mese a 12 találatról

"Óriási dolognak tartom, hogy döntőt játszhattunk, még ha a nagy célt nem is sikerült elérni” – mondotta Kovács István, a Honvéd mestere a lefújás után. Majd rögvest hozzátette: "egyelőre…”
2002. május 25-ét írunk, percekkel korábban ért véget a Margitszigeten a Bajnokok Ligája-döntő. Fájdalom, az Olympiakosz Pireusz 9–7-es diadalával – némi öröm az ürömben: a görögök egy magyar edző, nevezetesen Kásás Zoltán irányításával jutottak fel a csúcsra. A hellének a medencében pezsgőztek, úsztak a boldogságban, a magyarok, a mieink szomorkodtak. Holott nem volt rá okuk: néhány nappal korábban magyar bajnokok lettek, a BL elődöntőjében az olasz Posillipót káprázatos játékkal múlták felül, csak az a finálé nem úgy jött össze, ahogy azt remélték.
Persze Kovács Istvántól tudjuk, egyelőre…
És most, 2003. február 15-én itt a visszavágás lehetősége. Igaz, ezúttal nem az aranycsatára hivatalos a két fél, hanem egy "szimpla” csoportmeccsre. De egy olyan csoportmeccsre, amelyen nagyon sok múlik. Ha nyerne a Honvéd (és miért ne nyerne?!), a mélybe taszítaná görög riválisát, ez esetben mérget lehetne venni a Domino, valamint a horvát Mladost Zagreb továbbjutására. A cél természetesen a győzelem, még akkor is, ha egyesek halkan megsúgják, előzetesen a döntetlenben is kiegyeznének. Elvégre azt az egy pontot is az Olympiakosztól vennék el…
Az előjelek mindenesetre biztatóak. Kétnapos esőzés után szombat délelőtt már a nap is előbújik (a 10 fokos tengerben megmártózókat, illetve a kavicsos parton monokinizőket azért tátott szájjal bámuljuk, főleg utóbbiakat…), a csapat hangulata pedig egyenesen remek. No, nem azért, mert a szokottnál korábbi, magyar idő szerint 16 órás kezdés miatt elmarad a betervezett edzés, egyszerűen ilyen vidám ez a társaság. A kései reggeli és a korai ebéd után következik a taktikai értekezlet (megnyugtató, ismerik a siker receptjét), majd egy rövid pihenő. Aztán pakolás, és indulás az uszodába. A mintegy félórás zötykölődés olyan monoton, mint egy sivatagi gyalogtúra (bár az kétségkívül örömteli, hogy a péntek esti tréninget követő hazaúttal ellentétben a jármű sofőrje most nem horpaszt be egy autót sem), egy bútorüzlet, egy lámpabolt, egy bútorüzlet, egy lámpabolt – a busz belsejéből így írható le Athén kikötőnegyede. Változatosságot legfeljebb az jelent, ha egy bútorüzletet egy bútorüzlet követ…

Ennél sokkal fontosabb hír, hogy a pireuszi nemzeti uszodában kiderül: a házigazdák jugoszláv légiósa, Petar Trbojevics nem szállhat vízbe ezen a napon, a sydneyi olimpia elődöntőjében a magyaroknak ötöt hintő szélsőt bordatörése kényszeríti távolmaradásra.
Hát akkor lássuk!
Az egész úgy indul, hogy Gergely István bravúrral véd az első görög támadásnál (jó jel, nagyon jó jel…). Aztán úgy folytatódik, hogy egy perc elteltével Vári Attila vezetéshez juttatja a Dominót. (Lásd a fenti zárójeles megjegyzést). Kalakonasz ugyan hamar egyenlít, ám gond egy szál se, hiszen a védelem szenzációs, miközben elöl sem muzsikálnak rosszul a fiúk – a helyzetek megvannak, csak nem sikerül még értékesíteni azokat. A gólcsendet a lehető legjobbkor Bereczki Miklós töri meg: 41 szekundummal az első negyed vége előtt bombázza Deligiannisz hálójába a labdát. Hét perc után 2–1 ide.
Tizennégy perc elmúltával pedig már 6–3! Fodor Rajmundé a harmadik magyar találat, Sugár Sándoré a negyedik, Biros Péteré az ötödik és a duplázó Sugáré a hatodik. (Az egyik görög lap adta hírül, hogy Nagy Sándor történetét ezúttal Hollywoodban akarják filmre vinni, de még keresik a minden szempontból hódító főszereplőt – nem csupán a stimmelő keresztnév mondatja velünk, hogy lennne egy javaslatunk…). Pszichosz és Humbert ugyan betalál a másik oldalon, de valljuk be, ennyi belefér.
A harmadik szakasz mi mással, mint egy Gergely-védéssel veszi kezdetét, majd Kiss Gergőhöz kerül a játékszer. A Honvéd hetese elindul, úszik, úszik, úszik, egészen addig, amíg az Olympiakosz kapujának előterébe nem ér. És ha már ott van, hát bevágja. 7–3 – ilyen egyszerű ez, kérem!
Vagy mégsem? Az addig "fuldokló” hazaiak ugyanis feljönnnek a mélyből, zsinórban dobnak hármat, máris 7–6. És megint ők támadnak. Ígéretes lövőhelyzet, Hatzisz nem is teketóriázik sokat, elvállalja. Már emeli a kezét, amikor észreveszi, hogy Gergely is emeli: Pista (már nem István, Pista!) óriási bravúrral a kapufára tolja a labdát. Hú… Marad a 7–6.
No, nem sokáig. A negyedik negyed elején Fodor kezén a labda, s hogy nála mindig jó helyen van, azt jelzi: néhány tizedmásodperccel később már a Domino nyolcadik találatát könyvelhetjük el. (A statisztikát kedvelőknek: ez volt a mieink negyedik, egyben az első értékesített emberelőnyös kísérlete). Hamarosan nyolcról a kilencre jutunk, hála Bárány Attila villanásának. Nem mellékes: közben odaát a másik kapura Gergely nyugodtan kitehetné a "zárva” feliratú táblát. Mindössze egyszer kegyelmez: Kalakonasz löketével szemben ő is tehetetlen (7–9). Szerencsére társai meg telhetetlenek, nem elégszenek meg a kétgólos differenciával, ha már lúd, legyen kövér alapon padlóra küldik ellenfelüket. Dr. Molnár Tamás jegyzi a tizediket, ugyanő a tizenegyediket, hogy aztán az athéni túra első napján, azaz csütörtökön a harminckettedik születésnapját ünneplő Bereczki a tizenkettedik magyar góllal befejezettnek nyilvánítsa a mérkőzést.
Azaz ennyi volt a mese a tizenkét találatról.
A többivel meg várjunk még. Legalábbis egyelőre…

Mestermérleg
Kásás Zoltán: – Úgy érzem, az első negyedben veszítettük el a mérkőzést. Ahelyett hogy elhúztunk volna két góllal, mi kerültünk hátrányba, és ez meghatározta a találkozó alakulását. Egyszer még így is visszakapaszkodtunk, felzárkóztunk egy gólra, de aztán ismét előjöttek a fegyelmezetlenségek, és így elúszott a meccs.
Kovács István: – Nagyon taktikusan, nagyon fegyelmezetten pólóztunk, miközben Gergely Pista remekelt a kapuban. Amit reméltem, az bejött: a fiúk szinte végig remekül koncentráltak a címvédő ellen. Ezzel a görögök valószínűleg elszálltak, mi pedig továbbjutottunk, de hátradőlnünk nem szabad, már csak azért sem, mert szeretnénk a csoport élén zárni.