Tudnak ők magukra vigyázni

Négy éve lehetett tudni, hogy nagy ramazuri lesz. Kormányváltás után, hátszéllel léptek fel a szövetség akkori vezérkara ellen. Afféle félfordulat lett belőle. Akkor.
Most kétesélyes a parti. Nem a kormányváltás miatt. Habár ez az egybesereglés 2001-et értékeli, az idén májusban elszabadult indulatok galvanizálhatják az üléstermet. Bár a Margitszigetet bágyadt őszi napfény cirógatja, az ilyen langyos napokon szoktak hirtelen robbanni a bombák. Pénteken arról érkeztek például hírek, hogy a Domino-BHSE kirohanást fontolgat, s a közgyűlés, mint legfőbb fórum közbelépését követeli, a bajnoki döntőn kitört botrány teljes kivizsgálását, és olyan büntetéseket, amelyekre tényleg illik a májusi elhatározás: elvenni mindenkinek a kedvét a hasonló, förtelmes cselekedetektől.

Megnézhetnék a márványt

Az első benyomások vegyesek. Markovits László újdonsült Vasas-elnök egy oszlop mellett a korlátra hajolva feszes tempóban ír valamit. Válaszbeszéd volna?
A Honvéd-tábor nyugodtnak tűnik, soraikban sérült (Gergely Istvánt) és eltiltott játékost (Biros Pétert) egyaránt találni. Utóbbival kapcsolatban persze fals volna levonni azt a tanulságot, hogy ha valakit pofán rúgsz szombaton egy bajnokin, úgy a következő héten küldött leszel a közgyűlésen. Csupán arról van szó, hogy a nagyobb kluboknak rengeteg szavazatuk van, a sporttörvény szerint mindegyikhez "társítandó” egy hús-vér ember, azaz a nagyobb egyesületek szertárostól a szakosztályelnökig mindenkit mozgósítanak, aztán ha ez sem elég, a játékosok is sorra kerülnek. Legalábbis azok, akiknek nincs este meccsük.
Most akkor lesz balhé, vagy nem? Faragó Tamást mindez nem izgatja, mosolyog, mint mindig. "Kissé hektikus a hangulatom, ugyanis a válogatott edzéséről jöttem. A lányok néha összekeverik a medencét a színpaddal… Na persze, a szubretteknél ez bekalkulálható…” A férfiak szakvezetője, Kemény Dénes régi "meccsnéző” taktikáját alkalmazza ezúttal is. Később jön, előbb megy. Kapitányoknak közgyűlésen egyébként sem osztanak (szavazó)lapot, hozzá nem szólhatnak, csak a parton tehetnek azért, hogy ilyenkor harmonikus legyen a hangulat. Avagy a mester csak azért teszi tiszteletét, nehogy megkérdezhessék, miért nincs itt. Merthogy tavaly megkérdezték. Elkvaterkázik a tévésekkel, külön odamegy gratulálni a nagy elődnek, Gyarmati Dezsőnek, aztán egyszer csak eltűnik.
Gyarmati amúgy duplán ünnepelt: egyrészt a plénum tiszteleg az ötven éve, Helsinkiben olimpiai aranyat nyert együttes megjelent tagjai előtt, majd ajándékot kap minden idők legnagyobbja, elvégre október 23-án lesz 75 éves. Alkalmasint derűsebb ünnepet ül szerdán, mint ’57-ben, amikor az őt köszönteni összegyűlt társaságot tokkal-vonóval bevitték a rendőrök, ellenforradalmi megmozdulást sejtve, s csak a születési adatok egyeztetése után engedték szabadon a truppot…
Anomália adódik most is, igaz, nem Gyarmatival, hanem a helsinkiekkel kapcsolatban. Át akarnak adni egy emlékplakettet Hevesi Istvánnak is, aki viszont közli, köszöni szépen, de ő nem volt ott Helsinkiben, csak négy évvel később szerepelt a győztes gárdában. "Közgyűlési határozat kéne arról, hogy a plakettek elkészítése előtt az illetékesek menjenek le a Hajósban a földszintre, és nézzék meg a márványtáblát…” – szellemeskedik Gerendás György, míg mások csak hümmögnek, néha az is baj, ha túl sok az arany.

Sört ivott a zsűritag

Lassan az érdemi témákra terelődik a szó, elvben ilyenkor szokott az összejövetel szép komótosan unalomba fulladni. Beszámolók sorjáznak, szavazólapok mennek föl-le, mint vonó a hegedűn egy közepesen vad Beethoven-mű közben. Mindazonáltal egy-egy érdesebb hang keveredik a muzsikába, a Domino szakosztályelnöke, Bodnár Zsigmond ugyanis többször is rákérdez néhány olyan dologra, amely úgymond családon belül el szokott menni – a vízilabda egy nagy família, mint tudjuk –, az üzleti életben viszont mindig szemet szúr. A Westel gazdasági vezérhelyettesét az első két válasz megnyugtatja, harmadjára viszont azt javasolja, hogy a majd’ háromszázmilliós Eb-büdzsé átnézését a saját munkatervével ellentétben 2003-ra halasztó ellenőri bizottság jelentését ne fogadják el. A küldöttek ráharapnak, isten tudja, hány év után visszadobnak egy éves jelentést. Nofene.
Eztán Martin György elnöki expozéja következik, tavaly óta kész látványshow, elvégre egy kivetítőn mindenféle színes grafikon jelenik meg, körök, hasábok, még egy junior pólós is világosan láthatja, hogyan nőttek a szponzori bevételek (tavaly az Eb-vel megfejelve 252 millió landolt az MVLSZ kasszájában), hogyan csökkent a minisztériumi támogatás, s hogyan ugrott meg a MOB-apanázs.
Mégis kezd elszürkülni a "meccs”, egyedül Bérczes Róbert, a nemrég lemondott fegyelmi bizottság elnöke csempész némi színt a délutánba, mert bár beszámolója szintén a tavalyi évről szól (bezzeg ha az eddigi hónapokról értekezne…), 16 ügyének egyik vádlottja "egy fél üveg sört megivott zsűritag volt”, amire többen felkapják a fejüket, más kérdés, hogy nem derül ki, az volt-e az illető bűne, hogy megitta a fél üveg sört, vagy az, hogy meghagyta a másik felét.
A levegő felforrósodása elvben a következő napirendi pontnál volna várható, amikor műsoron kívül lehet határozati javaslatokat tenni. Ám a kardok a hüvelyekben maradnak. Lutter István ligaelnök csupán annyit kér a közgyűléstől, hogy kötelezze az elnökséget egy független testület felállítására, amely az elmúlt évek működési és szervezeti zavarait tisztázza, s nyolc hónap múlva a megújulást elősegítő javaslatokat tesz le a küldöttek elé – "hogy ilyesmi még egyszer ne fordulhasson elő” –, elvégre a jelenlegi helyzet nem alkalmas a tanulságok levonására. Ennyi, és nem több. Megszavazzák.
A következő ajánlás már nagyobb zavart okoz, a nemzetközi képviseletről szól, hogy a közgyűlés jelölje ki Sudár Attilát, mint leendő FINA-delegátust ("érdemeit mindenki ismeri, olaszul és angolul beszél, németül ért” – hangzik a derültséget kiváltó indoklás), minthogy azonban itt elnökségi hatáskörről van szó, némi vita kerekedik, hogy miről is szavazzanak. Egy "úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy jól gondolom” felütésű mondat tanúskodik a röpke káoszról, végül a javaslat elakad a dzsumbujban.
Annál flottabbul zajlik az elnökség újraformálása. Lutter az előterjesztés örvén tesz néhány oldalvágást ("nem funkcionált a gazdasági bizottság, a marketingbizottság, jelentős zavarok mutatkoztak a fegyelmi bizottságnál, minden Martin elnök nyakába szakadt, fizikai képtelenség volt mindezt megoldania; sportdiplomáciailag minősíthetetlen az elmúlt időszak, a nemzetközi testületek hatvan választott képviselőjéből mindössze kettő a magyar”), majd leteszi a kész akciótervet.

BBB: a profik bevonulása

Ezt három B-fel lehetne fémjelezni, azaz az új társelnök Bordás György, az ING elnök-vezérigazgatója, a két új alelnök Beck György, a Hewlett Packard elnök-vezérigazgatója, valamint Bodnár Zsigmond, tagként pedig beválasztandó Farkas Balázs, az Euroleasing főnöke, továbbá Papp Albert és Subasitz Mihály. A bágyadt napnál is világosabb, hogy kompromisszum vázoltatik fel: az első három úr a túlélést biztosítja évi 120 milliós támogatással (60-30-30 megoszlásban), Farkassal a Vasasnak, Papp-pal a Fradinak jut képviselet, míg Subasitz az egyeztetőbizottság fejeként hivatalból kap helyet. Hang sem hallik, hogy egy klubfőnökből alelnök lett, azaz csont nélkül megy át az előterjesztés , különösen, hogy a három vérprofi menedzserről kiderül, uszodai emberek: Bordás anno éveken át öttusázott, Bodnár hamvas ifjúkorában kóstolt bele a vízilabdába, Beck meg még ma is aktívan lóbál. Az általuk felvázolt jövőkép rózsásnak hat: kézben tartott gazdasági működés, gatyába rázott marketingpolitika, plusz egy ígéret: további támogatók idecsábítása, akiket a klubokhoz irányítanak.
Mielőtt mindenki rózsaszínűben látná a világot, Bodnár István, a leszavazott ellenőrző-bizottság vezetője jelzi, lemond, ami után megint zavar támad, hogy akkor most kerítsenek egy új embert, vagy nem kell annyira sietni. Végül úrrá lesznek a problémán, az egyik tag ideiglenesen vállalja az elnöki posztot, a megüresedett helyre beszavazott ifjú hölgy pedig annyira csinos, hogy egyesek még füttyögnek is. Lassan fél négy, egy "azonnali kérdésre” Martin doktor búcsúzóul vázolja a Honvéd–Vasas meccset követő fegyelmi ügymenetet, az azonban nem hangzik el, miért nyúlt ilyen hosszúra a rétestészta.
Ezt mellesleg mindenki tudja. Ez az a sportág, amelyben mindig mindenki tud mindenről. Tudja, miért tört ki a verekedés, tudja, miért húzódott ennyit az ügy. Csak nem beszél róla. Legfeljebb egymás között, a bécsi tányérhúsért sorban állva az egybesereglést követő össznépi ebéd alatt. Hírlik, a közgyűlést megelőző ligaülésen hosszas kérlelésre a Honvéd-szekció elállt a keménykedéstől, ezért válhatott családiassá a hangulat. "A szokottnál kevesebb a kaja” – von mérleget Merész András ifikapitány, akit már csak kiterjedése okán is gasztronómiai szakértőként könyvelhetünk el. Bár lehet, csupán arra gondolt, hogy nincs min csámcsogni.
Az mindenesetre megint kiderült, intelligens emberek társasága a vízilabdázóké. Amikor nagyon nagy a vész, tudnak magukra vigyázni.