A nagyok tizenhét gólig jutottak a nyitányon

Chiavariban veszített pontot az elmúlt bajnokságban óriási meglepetésre negyedik helyen zárt Savona – ez volt az olasz bajnoki rajt legnagyobb meglepetése, egyébiránt az esélyesek egytől egyig gólgálát rendeztek.
A Savona döntetlenje kissé mellbevágó, bár Märcz Tamás amondó, még örülhettek is, elvégre húsz másodperccel a befejezés előtt egyenlítettek, ráadásul a Chiavari két négyméterest is elrontott a meccs során. "Ellenfelünk meglepően jó formában játszott, más iramban kezdett, mint mi, el is ment két góllal, s mi végig azért küzdöttünk, hogy ezt behozzuk – elemezte a történteket az olimpiai bajnok. – Sajnos három jó lövőjátékosunk, Simenc, Felugo és Crivelli távozott, nélkülük messze nem ugyanaz, mint tavasszal. Ha nem sikerül a holland Van der Meert honosítani, akkor aligha ismételjük meg a legutóbbi eredményünket.”
Ebben a csoportban játszik a Recco, amely címvédőhöz méltóan gólfesztivállal nyitott a Festival Nervi ellenében: a többek között a magyar Regős Áront is leigazoló vendégegyüttes 4–4-ig tartotta a lépést a szupergárdával, ezt követően aztán a genovaiak szép lassan "beszántották” vetélytársaikat. Az Ikodinovics–Vujaszinovics–Benedek hármas 13 gólt jegyzett a 17-ből – a magyar balkezes összesen négyig jutott.
Szintén tizenhétnél állt meg a májusi fináléban vesztő Posillipo. A nápolyiak nem kerültek tüdőrobbanás-közeli helyzetbe a négyszer kilenc perc során, fél gőzzel, vagy ha úgy tetszik, fél kézzel intézték le a Cataniát. "Nem igazán erre a mérkőzésre hegyeztük ki a felkészülést, merthogy az utóbbi hetekben annyit edzettünk, mint még soha” – vont mérleget a két gólt jegyző Steinmetz Barnabás. Négyig jutó barátja, Kásás Tamás szerint érződött, hogy "ólomkarokkal játszottunk a kemény edzések miatt”, ettől függetlenül majdnem sikerült tizennyolcról gólt lőnie az egyik negyed végén. "Egy felkészülési tornán, Bariban már összejött ugyanez, és most is bent láttam, de a kapus ujjheggyel kitolta.”
A nap nagy eseményére mindazonáltal estefelé került sor, amikor Kásás rezidenciáján megünnepelték Steinmetz Barna születésnapját, a csapathoz most nyáron odaigazolt két olasszal, Felugóval és Desertivel kiegészítve. A buli fénypontjaként a tetőteraszról akartak madzagon leereszteni egy műanyag asztalt a lakásba (nem fért le a szűkös lejárón), ám mielőtt Steinmetz az ablakon kinyúlva behúzhatta volna, a kötél elszakadt, a bútor pedig hatalmas robajjal a mélybe zúdult. Még szerencse, hogy épp akkoriban senki nem járt az utcán, elvégre elég furán hangzott volna a mese, miszerint "épp arra jártam, amikor a fejemre esett egy asztal…”