Az uszodaigazgató is a vízben

Hatalmas változásokon ment keresztül a nyáron a Tatabányai VSE. Kezdődött ott, hogy a vízilabdacsapat nem élt az OB I-es indulás jogával, mert a vezetőedző, Persely József nem találta megfelelőnek az anyagi körülményeket. A nyár végére Persely megvált a csapattól, ugyanis a Tatabányán maradandót alkotni nem tudó edző visszautasíthatatlan ajánlatot kapott egykori klubjától. Perselyt egy plusz egy évre a török Galatasaray foglalkoztatja – utánpótlásedzőként. Aki csak ezen információk birtokában volt, azt gondolhatta, hogy az idegenlégiósok távozásával megszűnik a tatabányai pólósélet, ám ez hatalmas tévedés. Persely helyére edzőt talált az egyesület, és két rutinos játékos személyében a csapat gerince is alakulni kezdhet. A csapat vezetőedzői teendőit az a Vojvoda István látja el, aki kölyökkora óta részt vesz a tatabányai pólóéletben, ám az utóbbi négy évben élvonalbeli játékvezetőként tevékenykedett."Szerencsére sikerült megállapodnom a szövetség illetékeseivel és a klub vezetőivel is, hogy december 31-éig Tátrai Péterrel én vezetem a csapat szakmai munkáját –nyilatkozta Vojvoda István. – A legutóbb az élvonalban hatalmas pofonokat kapott csapatból valamennyi nem tatabányai kötődésű játékos távozott, de nem estünk kétségbe, hiszen a fiatalok között ifjúsági válogatottak vannak, és két régi barátunkkal a rutint is visszacsábítottuk Tatabányára. Dala Tamás és Tóth László jelenléte mindenképpen doppingolja a csapatot.” Vojvoda utolsó szavai "ültek”, ugyanis a hétvégi, Békéscsaba elleni OB I B-s mérkőzésen a sírból hozta vissza két pontot a TVSE. A helyzet már-már hasonló volt, mint – ahogy azt Vojvoda István a mérkőzés után említette – 1976-ban, amikor a Kásás, Görgényi duó érkeztével az akkor Bányász vereséggel kezdte a később sikeresen zárult szezont. Most végül is győzött a gárda. A sikerhez Tóth László három, Dala Tamás két góllal jártult hozzá, de a siker valódi kulcsa a két rutinos játékos folyamatos irányítása volt. A Tatabánya egygólos hátrányát ledolgozva 9–8-ra nyerte a mérkőzést. "Igazán kínos lehetett volna, ha nem nyerjük meg ezt a találkozót, ám a fiatalok az utolsó negyedben elhitték, hogy erőnlétileg és technikailag is jobbak vendégeinknél – értékelte a találkozót a visszatért Dala Tamás. – Korábban terveink között szerepelt már, hogy kezdeti sikereim helyszínén, Tatabányán kívánom befejezni a pályafutásom. Egy évvel ezelőtt már megkerestek, hogy legyek a csapat segítségére, ám akkor úgy gondoltam, azzal a kerettel csak a pofozógép szerepe jutna számomra. Sajnos így is történt. Idén azonban kaptam egy fantasztikus lehetőséget: nemrégiben kineveztek a Nemzeti Sportuszodák igazgatójának, így nem vállalhattam el, hogy élvonalbeli csapatban szereplhessek, ezért esett választásom a Vasas helyett a Tatabányára. Igaz, hogy az élvonalbeli bajnoki álmok helyett a másodosztályba száműztem magam, ám a bajnoki reményekről így sem tettem le. Noha nem igazán ismerem a bajnokságot, és még a csapattal is ismerkednem kell, bátran ki merem jelenteni, ez a csapat ott lehet a dobogón.” Dala Tamáshoz hasonlóan Tóth László is hosszú kihagyás után tért vissza Tatabányára. A Vasas egykori játékosa, a kanadai válogatottat is megjárt Tóth, 1988-ban játszott utoljára Dala Tamással egy csapatban."Fantasztikus élmény volt újra Tonyával és a többiekkel játszani, és jó volt látni ahogyan Vojo, azaz Vojvoda István kishíján infarktust kap a medence szélén –fogalmazott Tóth László. – Szerencsére a fiatalokkal együtt át tudtuk érezni, hogy az első mérkőzés fontos a csapat számára, és győzni tudtunk. Remélhetőleg sikeres szezont zárunk, ámhogy felálljunk a dobogóra, még jónéhány mérkőzésen bizonyítanunk kell.”