Vasas-óvás, jelzésképp

Jóllehet számottevő eredményt nem vár a Vodafone-Plaket VSC attól az óvástól, amelyet a napokban nyújt be a Magyar Vízilabda-szövetségnek, az angyalföldi klub vezetői úgy vélik: mindenképpen jelezniük kell, hogy szerintük valami nem stimmel.
A Vasas a bajnoki döntő negyedik mérkőzését óvja meg – esélytelenül, hiszen ezt legkésőbb a meccs másnapján kellett volna megtennie –, azzal az indokkal, hogy Horváth Csaba nem vezethette volna a mérkőzést összeférhetetlenségi okból, igaz, ez utóbbiról csak most szereztek tudomást a piros-kékek.
"Lépésünk formális, ám muszáj meghúznunk, a sportág megtisztulása érdekében – jelentette ki Németh Attila, a szakosztály vezetője. – Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy Horváth Csaba eltitkolt egy olyan tényt, amelyet elvileg fel kellett volna tüntetnie az összeférhetetlenségi nyilatkozaton. Ezt a játékvezetőknek az idény elején kell kitölteniük, év közben módosíthatják, ő azonban sem rajt előtt, sem később nem jelezte, hogy apósa kapcsolatban áll a Honvéddal. Merthogy információink szerint Horváth feleségének édesapja képviseli a klubot a Sportegyesületek Országos Szövetségében, továbbá szerepet vállalt annak idején a Honvéd és a Spartacus vízilabda-szakosztályainak egyesülésénél.”
Arra a közbevetésre, hogy Horváth vezette a bajnoki döntő első két találkozóját is, amelyeken a Vasas legyőzte a Domino-BHSE-t, Németh kijelentette: "Ezek az összecsapások nem számítottak olyan mértékben, mint a negyedik, amelyen megnyerhettük volna az aranyérmet. Ezen Horváth Csaba ötös osztályzatot kapott az ellenőröktől, azaz rosszul bíráskodott, s folyamatosan bennünket sújtott az ítéleteivel. Visszacsinálni ezt már nem lehet, mi csupán azt szeretnénk, hogy tiszta legyen a sportág, ennek pedig alapfeltétele, hogy a játékvezetők körében rend legyen. Ehhez szeretnénk hozzájárulni az óvás benyújtásával.”
"Meg nem mondom, hány éve egyesült a Honvéd és a Spartacus, apósom akkor valóban vállalt valamiféle szerepet, ám a Honvédnál sohasem volt állásban – közölte érdeklődésünkre Horváth Csaba. – Kunszt Gábor úrral, a Honvéd elnökével annak idején jóban volt, de szerepet biztosan nem vállalt, tudnék az ellenkezőjéről. Hogy a sportegyesületek szövetségében betöltött nyugdíjas állásának van-e valami köze a Honvédhoz, fogalmam sincs, erről nem szoktunk beszélgetni. Ami tény, westeles telefonom van, ezt beismerem, a mai világban alkalmasint már ez is rettenetes bűnnek számít. Egyébként pedig azt mondhatom, gusztustalan az a vádaskodás, ami a Vasas részéről folyik. A szezon előtt és alatt lehúzogatták a játékvezetőket, ezért kellett nekem négy vagy öt Honvéd elleni meccsüket is vezetnem, amelyek közül csupán egyetlenegyet veszítettek el. Ezek szerint csak azon számítottam összeférhetetlennek? Különben is, ha tényleg ellenük fújtam volna, hagyom, hogy hosszabbítás legyen a negyedik mecscsen? Ezzel kapcsolatban csak egyet mondhatok: ugyanaz a videókazetta van meg nekem is, mint a Vasasnak, végignéztem, s nekem tiszta a lelkiismeretem.”
A homályosnak tetsző részletek tisztázása végett Kunszt Gábort, a Budapesti Honvéd ügyvezető elnökét is megkérdeztük. "Annak idején a Honvéd és a Spartacus egyesülésénél csak Gombos Gyula és én vállaltam tevékeny részt. Till István – akiről az idén, az ötödik mérkőzésen árulta el nekem valaki, hogy Horváth Csaba apósa – korábban a Tungsram elnöke volt, a Tungsram és a Honvéd kosárcsapatainak egyesülésekor dolgoztunk együtt. Később, amikor a vízilabdánál is egy fúzió volt soron, tiszteletben tartván az idősebb emberek tapasztalatát, meghívtam egy ülésre, adjon tanácsot, esetleg segítsen a munkában. Ott azonban úgy alakult a helyzet, hogy nem került be az elnökségbe, ami miatt úgymond kissé sértetten távozott, azaz akár rossz emlékeket is őrizhet vízilabdacsapatunkkal kapcsolatban. Ezzel tehát a klubra vonatkozó részt lezárhatjuk: soha, semmilyen formában nem kötődött a vízilabda-szakosztályhoz. A Sportegyesületek Országos Szövetségében természetesen én képviselem a Honvédot, egyszer sem kértem meg arra senkit, hogy az én nevemben járjon el. Till úrnak a Budapesti Sportegyesületek Szövetségében van egy beosztása, ügyintézőként néha felkeres, amikor nekem mint alelnöknek és nem mint Honvéd-tisztviselőnek alá kell írnom egy-egy számlát. Ennyi, és nem több a kapcsolatunk – ebből aligha lehet bármit levezetni. Egyébként pedig úgy gondolom, az ilyen akciók helyett inkább az összefogásra kellene helyezni a hangsúlyt: nem olyan nagy a magyar sport és a magyar vízilabda, hogy megengedhetnénk magunknak a széthúzást.”