Martin György: elkészült a patraszi botránnyal kapcsolatos fellebbezés
Martin György: elkészült a patraszi botránnyal kapcsolatos fellebbezés
Igencsak hektikus idényen van túl a magyar férfipóló: a bajnokság voltaképpen nyugodtan zajlott, egészen az utolsó meccsig, akkor viszont elszabadult a pokol; két klubcsapatunk is fináléig menetelt a két legrangosabb európai kupában, a Vasas-Plaket nyert is; válogatottunk mindkét nagyobb versenyen döntőbe került, ám az egyiken a FINA, a másikon egy öt másodperccel a befejezés előtt kapott gól rontotta el az összképet (s a juniorok is másodikként zártak Eb-jükön). Azaz a sportág honi értékmérőjének számított aranyból nem jutott sok, a honi szövetségnek szánt kritikából viszont akad bőven, két napja a Vasas szakosztályelnöke fogalmazott igen keményen az MVLSZ-szel kapcsolatban. Persze, nem csupán emiatt lehet érdekes, mit mond a folyó ügyekről a szövetség vezetője, Martin György. – Voltaképpen ez az idény sem volna más, mint a többi, ha a bajnoki döntő ötödik mérkőzésén nem történik az, ami. Ezzel kapcsolatban egy motívum tér vissza unos-untalan: ha a szövetség korábban a sarkára áll a "függelemsértéseknél”, talán nem fajul eddig a helyzet. – Januárban a tatai vízilabdafórumon meghirdettük az úgynevezett statáriumot, a Szuperkupa-döntőn történt események hatására. Ez volt az a bizonyos sarokra állás: tudható volt, hogy a rendbontókkal szemben azután igen kemény eszközökkel fogunk fellépni. A döntő ötödik mérkőzéséig nem is volt baj, hiszen januártól májusig egy esetet leszámítva csak automatikus eltiltások születtek; megjegyzendő, a kivételnek számító játékos, Varga Tamás sajnos a finálé után is a fegyelmi bizottság elé került. Egyszóval minden egyes érintett tisztában volt azzal, hogy szigorúbb szabályok léptek életbe, a változást a ligaülésen egyöntetű helyeslés fogadta. Aztán ahogy az lenni szokott, amint valaki érintetté válik, rögtön nem tetszik neki a kemény retorzió. – Az országos visszatetszést hozó véres verekedést követően gyorsan meghozott, súlyos büntetéseket ígértek – csakhogy az ügy továbbra is első fokon pihen, ami nem válik az MVLSZ dicsőségére. – Erről nem én és nem a szövetség vezetése tehet: a sporttörvényt ismerők tudják, hogy a fegyelmi bizottság az MVLSZ-től függetlenül tevékenykedik, kizárólag a közgyűlésnek felel. Mi legfeljebb kérhetjük a különböző szintű bizottságok vezetőit, hogy a lehető leggyorsabban fejezzék be az eljárást. Az elsőfokú döntés meghozataláig a sebességre nem is lehetett panasz, azóta viszont jogászok kezén forog az ügy, ők pedig kihasználják a szabályok adta lehetőségeket. – Mi a véleménye arról, hogy a Vasas követeli a legtöbbet szenvedett Kiss Gergely "perbe fogását” is? – Csak azt válaszolhatom, hogy a fegyelmi bizottság az ellen folytathat eljárást, akit a versenybíróság feljelent. Kiss Gergő ellen tudtommal nem indított eljárást ez utóbbi testület, a fegyelmi bizottság viszont beidézte, tisztázandó a körülményeket, ám ő aznap épp válogatott mérkőzést játszott, így érthetően nem tudott megjelenni az ülésen. De ősszel lesz még ülés. – A Vasas szakosztályelnöke szerint közröhej, hogy az edző, Somossy József, valamint a szakosztályvezető, Méhes Jenő ellen is eljárás indult. – Minthogy a versenybíróság úgy vélte, mindkettőt fel kell jelenteni, a fegyelmi bizottságokon múlik, kapnak-e eltiltást. – Angyalföldön mostanság azt a "konstrukciót” emlegetik lehetséges megoldásként, amely szerint fél év "letöltendő” büntetés után a fennmaradó részt felfüggesztenék. – Prejudikáció volna bármit kijelenteni ez ügyben. – Ha viszont maradnának az első "körben” megállapított egy-másfél éves tételek, úgy a Vasas, legalábbis a szakosztályelnök szerint, lehetetlen helyzetbe kerül, hiszen a hazai bajnokikon is tíz embert szerepeltethetne az eltiltások hónapjai alatt, és a KEK-ben is ilyen létszámú csapattal szállhatna csupán vízbe. – A Vasas szakosztályelnöke annak ellenére, hogy csupán néhány hónapot töltött eddig a vízilabdában, egyszerűen nem lehet ennyire tájékozatlan! A KEK-mérkőzésekre a klub annyi játékost nevez, amennyit akar – természetesen az eltiltás alatt állókra nem számíthat –, a meccseken pedig tizenhárom pólóst szerepeltethet, hiszen ott a LEN fegyelmi szabályzata az irányadó, nem a magyar. Ráadásul Németh Attila ott is téved, hogy a Vasas ősztől csak tíz emberrel vívhatja meg a hazai meccseit. A 2001/2002-es versenykiírás szerint így volna, ám a most kezdődő bajnokságban már más szabályok irányadóak, azaz az illetékes testület dönthet úgy is, hogy a Vasas tizennégy pólóst küldhet csatába. A magánvéleményem az, hogy ezzel nem lesz, nem lehet probléma. Ugyanakkor az is a személyes benyomásom, hogy a szakosztályelnök az efféle kijelentéseivel a közvéleményt kívánja befolyásolni, továbbá a fegyelmi bizottságra akar nyomást gyakorolni. Ezen túlmenően kijelentette, tudja, ki irányít bennünket a háttérből – végtelenül hálásak lennénk, ha felfedné az illető kilétét, hogy mi is megismerhessük. Egyébiránt nem értem, mi végre támadnak bennünket, hiszen a Vasas igazán kedvező elbírálásban részesült az elmúlt években. – Mire gondol? – Arra, hogy játékvezetők kihúzásában végig partnerei voltunk a klubnak, jóllehet sokan úgy vélték, ezt a lehetőséget senkinek sem kellene megadnunk. Ha a Vasasban azt akarták, hogy X ne vezessen, X nem vezetett. Ha ugyanezt kérték Y-nal kapcsolatban is, őt sem szerepeltettük. Ezzel a jogával a többi klub is élt természetesen. A vége az lett, hogy a nemzetközi bírók kétharmada lekerült a listáról, majd a döntő előtt a szűkített keret még tovább szűkült, a bent maradtak pedig azt nyújtották, amit tudnak. Ennek egyébként véget vetünk, ősztől a klubok nem válogathatnak a játékvezetők között. – Szintén a bírók, igaz, a külföldiek voltak többek között a szereplői a patraszi botránynak. Ha jól számolom, egy hét maradt a fellebbezésre. – A szövegtervezet elkészült, az ügy jelentőségére való tekintettel Szecskay András ügyvédi irodáját kértük fel, mely cég a Moquet Borde and Associés magyarországi tagja, s referenciájáról tán legyen elég annyi, hogy a magyar államot képviseli a ciánperben. Egyelőre a FINA Bürótól a jó hírnevünk visszaállítását követeljük, továbbá a csökkentett pénzdíj kiegészítését, de nem kizárt, hogy a Sportdöntőbíróságra visszük az ügyet, kártérítés végett. – Végül arról, hogy értékeli a válogatott idényét? – Nem bukásként, mint egyesek. Az elnökség mindkét nagy versenyen a döntőt tűzte ki célként, a csapat pedig a vízben mindkétszer elérte ezt.