Kínok közt is veretlenül robognak a magyarok

Nyolcból nyolc. Az, hiszen soros Világliga-meccsét is megnyerte Kemény Dénes válogatottja, így egyrészt huszonnégy pontjával magasan vezeti csoportját, másrészt immáron ezerszázalékos résztvevője az augusztus eleji patraszi négyes finálénak.
Az ember már hallja is a kétkedők hangját: "Ugyan, mi ebben a pláne, hiszen állandóan gond nélkül nyernek ezek a fiúk, miért lenne ez most másként.” Nos, nekik üzenjük, próbálják csak ki, vagy csak gondoljanak bele, milyen az, amikor naponta, kétnaponta kell vízbe ugrani, ugyanazon csapat ellen, ráadásul nem a megszokott 28, hanem 36 percen át kell gürizni. Együttesünk nem teheti meg azt, hogy lazít, tőle mindig, mindenhol győzelmet várnak. És az a legjobb az egészben, hogy ők maguk is mindig, mindenhol győzni akarnak. Legyen szó vízilabdameccsről vagy akár egy egymás közti lábtengópartiról. A pihenő azonban nem vitás, néha nekik is kijár. Azaz kijárna…
Az újabb magyar–oroszt követően a kapitányok is kitértek az embert próbáló feladatra, nem túlzás, még a kínzás szó is elhangzott. Mindentől függetlenül pólósaink ezúttal is kitettek magukért. A játékot felvállaló, nem bunkerpólót játszó oroszokat ezúttal is a találka első felében lépték le. Molnár Tamás kezdte a gólgyártást: centerünk előbb a Benedek Tibor által kapufára lőtt labdát pöccintette be (lehet, hogy nem ért a játékszer teljes terjedelmében a képzeletbeli gólvonal mögé, abban a pillanatban tűző napon lehetetlen volt ezt megállapítani, ám a magyar gólbíró résen volt, nem úgy, mint egy nemzetközi kupameccsen kollégája…), majd egy kontrát fejezett be elsőrangúan. Ekkor Kiss Gergő tálalta neki a labdát bámulatos ütemben, bámulatos pontossággal. A vendégek ekkor még mindig egyenlíteni tudtak, Stratan ugyanúgy, mint Molnár, kétszer ért révbe.
No de ekkor jött Fodor Rajmund. Ez jó, nagyon jó jel volt. Jó, mert bajnokunk hazai meccseken eddig el-eltűnt a mezőnyben (persze halkan jegyezzük meg: a legjellemzőbb rá, hogy észrevétlenül is ki tud magaslani a mezőnyből, elvégre kevesen tudják nála precízebben "kiszedni” az ellenfél legjobbját). Most pedig ő is megvillantotta igazi tudását. Iriscsevet állíttatta ki magáról, és a fórt oly magabiztosan helyezte a Makszimov helyett védő Fedorov kapujába, mintha a világ legegyszerűbb, legtermészetesebb feladatát hajtotta volna végre.
A második negyedben ismét Molnár (újabb pöci, ami szemfülességét dicséri), utóbb Bárány Attila következett. Az állandó válogatottbéli helyre aspiráló középcsatár csodálatos centerakciógólt szerzett, amit látván Kemény Dénes kapitány is csettintett egyet. A két centergól között Kiss Gergő süllyesztette el az egész orosz védelmet – balkezesünk formája gyönyörű ívben közelít a csúcs felé.
S láss csodát, 6–2 után is magyar gólnak örvendhetett a szépszámú közönség, ráadásul olyannak, amit a statisztikai mutatók szerint nem láthat egyhamar újra. Madaras Norbert ugyanis jobbal iratkozott fel a góllövők közé. Igen, jobbal, a "sutább” kezével.
"Utoljára az ifik között sikerült ez”– mosolygott a Vasas tehetsége, aki egy támadás végén Vári Attila Kásást idéző hanyag, de annál elegánsabb passzát helyezte jobbal a kapuba.

Biztos előnyét elsősorban védekezésének köszönhette a csapat: egészen fantasztikus, hogy immáron sorozatban remekel falunk, ez a zóna, amit Kemény Dénes játszat, bámulatos összhangban működik, és hát a kapusok. Hol Szécsi Zoltán, hol Kovács Zoltán kergeti az őrületbe a támadókat – ezúttal utóbbin volt a sor, aki 18–15-re nyerte a védési versenyt Fedorovval szemben.
18–15, irtó nagy számok, amik szintén jelzik, rengeteg a támadás, fáradnak a játékosok. A találkozó második felében egyébiránt nagyot esett a színvonal, inkább birkóztak a csapatok, mintha mindenki a végét várta volna. Mondom, érthető, annak kellene ennyit vízben lennie, aki kitalálta ezt az egészet…
Mindenesetre arra figyeltek játékosaink, hogy még véletlenül se érje őket meglepetés, Molnár, Kiss és Fodor is újabb gólt szerzett, csupán a záró felvonásban maradtunk magyar gól nélkül. Sebaj, majd ezt a kilencperces szünetet az amerikaiakon verik le a fiúk – merthogy pénteken és vasárnap a tengerentúliak következnek. Ez már tényleg kínzás…

Mestermérleg

Kemény Dénes: – Mindkét csapatnál a vártnál hamarabb érkezett a holtpont, ami mutatja, ezt a rendszert nem a vízilabdások találták ki. Mindenesetre emelem kalapom a csapatom előtt, ugyanúgy, mint az oroszok, utolsó erőtartalékaikat használták fel a fiúk. Mindkét csapatnak sok helyzete volt, szerencsére mi többet használtunk ki ezekből. Az utolsó negyed hibáit nem tudom másra, mint az idegi fáradtság számlájára írni.
Alekszandr Kabanov: –Most jobban játszottunk, mint az előző mérkőzésen. Terv szerint haladunk előre, végezzük a munkánkat. Örömteli, hogy ezúttal jóval több helyzetünk volt, igaz, ezeket jó lett volna bedobni. Gratulálok a magyar csapatnak, nagyon jól játszik.