Tovább döcög az úthenger

"Nem hinném, hogy a 12–8-as győzelem elaltatja őket. Sportemberek, tudták, mikor hibáztak, és hogy ez most belefért, de például egy Jugoszlávia elleni meccsen bizonyosan nem fog – mondta a szombatról Kemény Dénes szövetségi kapitány, aki ezúttal nem volt igazán elégedett játékosaival. – Különösen támadásban rontottunk sokat, ám a védekezés álmosságát is mutatja, hogy az első negyedben a horvátok két gólt szereztek lefordulásból, holott ezt megelőzően öt évig ha egy ilyet láttunk tőlük, ami mutatja, a fiúk mintha nem is gondolták volna az ellenfélről, hogy akár ezt is megcsinálhatja. Nem tudom, elöl talán az bizonytalanította el őket, hogy tíz perccel a kezdés előtt tudták meg, nem az általuk már ismert Percinic, hanem egy fiatal srác áll majd a horvát kapuban. Ebből is adódhatott, hogy a félidőig nem húztunk el legalább öt góllal, ha nem többel, és végig szenvedtünk, jóllehet egy idő után nehéz volt eldönteni, a mieink vagy a játékvezetők hibáznak-e többet. Mindegy, nem szeretnék kóros maximalistának tűnni, tisztában vagyok azzal, meg kell becsülni egy Dubrovnikban aratott négygólos győzelmet. Mindazonáltal azon vagyok, hogy a második meccsre normálisan összekapja magát a csapat.”
A csapat, amely három helyen változott – nem nevelő szándékkal. Azaz legkevésbé Székely, Steinmetz Ádám és Szécsi tehetett arról, hogy a vártnál szorosabb partit vívtunk az alakulgató, s néhány kulcsemberét nélkülöző hazai gárdával. Ugyanakkor mégiscsak illett kipróbálni igazán élesben Katonást és a kapuban Kovácsot, továbbá centerben megint tesztelni Bárányt, miközben a gerinc természetesen érintetlen maradt. A "kemény magot” alkotókra amúgy nosztalgikus érzések törhettek a bemelegítésnél, hiszen a hangszórókból a Mambo No. 5 üvöltött – az a sláger, amely a szép emlékű firenzei Európa-bajnokság negyedszüneteiben is bömbölt; akkor történetesen a horvátokat vertük meg a döntőben egy álommérkőzésen.
Utóbbiak egyébként megint az egyes sapka "alatt” húztak egyet: ezúttal a nem túl acélos Mornan ifjú hálóőrét, Kacicot tették a krecli elé, amiről öt perccel a bemutatás előtt értesítették a zsűrit.
Nálunk Kovács egy remek védéssel mutatkozott be hátrányban, náluk Kacic szemmel sem tudta verni Benedek előnyből elengedett kapáslövését, majd emitt Kásás Hinic kétméteres húzását blokkolta, megint hátrányban, "cserébe” gyorsan kapufára lőtte második fórunkat. Kár volt érte, Stritof – némi meglepetésre centerből – a léc alá csavart a túloldalon, majd egy rossz passzon elment egy újabb létszámfölény. Egy jó Vári-szerelést követően Benedek használta ki, hogy "lepuhultak” róla, hatról gond nélkül verte be a labdát három lóba után. Frankovicé időnél, hét méterről védhető volt, ám becsusszant Kovács keze alatt. A vezetést azért tartottuk, Bárány ereje sok volt a centerünkre keveredett szélsőnek, Primoracnak – Kásás viszont abszolút ziccert hibázott Benedek labdaszerzése és Biros talán túlzott önzetlensége után (2–3).
A négyest a második rész elején nem hibázta azért el (Molnárt takarították el egy kipattanónál), majd egy remek lefordulásgóljába fújtak bele, érthetetlenül – így Kunac előnyből pattinthatott (2–5 helyett 3–4). Kissé befagyott fórunkon Molnár segített, Biros jobb híján elengedett, lécről bepattanó labdáját segítette be közelről – igaz, a meccs szétfújását valóságos küldetésként felfogó Bras eztán Zupciccsal lövetett gólt. Nekünk ment sípszó nélkül is, Fodor nyolcról pattintott egy szédületeset, majd Benedek blokkolt hátrányban, harcolt ki fórt, és fejezte is be – a kép kezdett hasonlítani arra, amit reméltünk (4–7). Ha Fodor vagy Kiss Csaba pontosabb a kontráknál, nyugodtabban térhettünk volna pihenőre, így maradt a feszültség, hiszen Premus szép centerezése beakadt hat másodperccel a duda előtt (5–7).
Kásás labdaszerzése és a "zilálós” keresztpasszokat záró remek Kiss Gergő-lövés nyitotta a harmadik negyedet, ám Hinic előnyben bemutatott húzása sem volt rossz, Biros viszont hasonló szituációból egy rosszabb feladást vágott közelről Kacic karjába. Kásás zúdítása ezzel szemben "elmosta” a kapust, utóbbi Biros bődületes bombájánál is hiába kapaszkodott. Molnár lécre centerezett, majd kibekkeltünk egy hátrányt, viszont az előnyünknél Kásást blokkolták. Emitt Premus, akárcsak szombaton, megint betolt egy lecsorgót, holott ez a hátrány is nekünk "állt” – de legalább a meccsről is elmondhattuk ugyanezt az utolsó kilenc perc előtt (7–10).
Mellépaskolt horvát fór, két magyar kapufa és egy Kovács-bravúr ágyazott meg a negyedik játékrésznek, hogy aztán 5:13-mal a vége előtt Kiss Gergő tönkrelóbálja a horvát védőket emberelőnyben, elindítva lefelé a függönyt (7–11). Kásás húzhatta volna be a mattot, ám a kapusba suvasztott közelről, Kunac pedig még felvillantotta a reményt egy átlövéssel. Egészen addig, míg Benedek "soha ne add fel” alapon, két másodperccel a támadóidő lepörgése előtt, el nem engedte a labdát tizenkét méterről, ami bevágódott egy védő kezéről – Kásás pedig egy hátrányban bemutatott légi halászással jóvátette bocsánatos bűneit. Biros még befejezett egy kontrát – Kovács még védett egy közeli húzást hátrányban (8–13), no hát így fest, amikor az úthenger döcögve, de a munkát elvégezve a résztáv végére ér.

Mestermérleg
Kemény Dénes: – Helyzetkihasználásunk nem javult túlzottan, sokat kell dolgoznunk, hogy az idény második felében önmagunkhoz méltó csapatjátékot produkáljunk.