Miután két olimpiai bajnokunk leült Kemény Dénes szövetségi kapitánnyal, s megállapodtak abban, hogy ezen a nyáron nem tartanak a válogatott csapattal, Märcz Tamás és Varga I Zsolt szíves-örömest elfogadta Ratko Rudic invitálását. Minden idők legeredményesebb vízilabda-edzője - mint ismert - jelenleg az amerikai vízilabda felvirágoztatásán fáradozik, s ennek jegyében szokása szerint megpróbál valami sosem látott körítéssel szolgálni a helybélieknek. A június végén kezdődő Világliga előtt - melyben egy csoportba kerültünk az amerikaiakkal - például úgy próbálja felkelteni a köz érdeklődését a póló iránt, hogy a válogatott együttesnek válogatott edzőpartnereket szerződtetett egy hónapra. Jelenleg Los Angelesben nap nap után az All Star-csapattal küzdenek a jenkik, mely hírverő találkozókon Märcz és Varga is rendszeres fellépő. Rajtuk kívül az olasz bajnokság néhány remek játékosa, Ghibellini, Gerini, Mangiante, Ribic és Simenc alkotja a csillagok csapatát, kiegészítőnek pedig néhány horvát, japán és izraeli származású, a helybéli egyetemi gárdákban játszó pólós kapott helyet. "Van, hogy megverjük az amerikaiakat, máskor kikapunk tőlük eggyel, ám állandóan szoros mérkőzéseket vívunk - mondja Märcz Tamás. - Összesen húsz bemutató meccsre jöttünk ki, amelyeket közönség előtt játszunk, aztán még tíz-tizenkét kétkapus tréning szerepel a programban. Az egészet egy négyes torna zárja, amelyen még két egyetemi csapat vesz részt." Játékosaink egy hónapra csaptak fel a "vándorcikruszba", elsősorban a kaland és a nyelvgyakorlás miatt, a gázsi abszolúte másodlagos. "Meg nem akarnánk az egész nyarat kihagyni, így legalább játékban maradunk, és az sincs kizárva, hogy egy kicsit meghosszabbítjuk a tartózkodásunkat - vélekedik Märcz. - Bár ez most még nem valószínű." Igaz viszont, teszi hozzá Varga Zsolt, hogy később, meglehet, visszatérnek: "Kiépítjük a kapcsolatokat, aztán ha beindul itt is a profibajnokság, akkor nincs kizárva, hogy esetleg kiszerződünk. Noha, őszintén szólva, ez egy kicsit messze van az otthontól, azaz első hallásra ódzkodik tőle az ember, de végül is egy év beleférhet." Pusztán egy, Los Angelesnél valamelyest izgalmasabb várost kellene találni. Elvégre a nyugati part metropolisza finoman fogalmazva sem nyűgözte le fiainkat (van egy mondás amúgy: "Két dolog akadályozza a szmog megszüntetését Los Angelesben: senki sem tudja, mi az a szmog, és senki sem tudja, mi Los Angeles."). Ugyan nem először járnak arrafelé, Varga mégis amondó, nehéz értelmesen eltölteni az időt. Az még hagyján, hogy múltkor a szupertiszta belvárosból hirtelen "Mexikóvárosba" csöppentek, s egyik pillanatról a másikra elkezdtek aggódni az életükért - a kalandba ez alkalmasint beletartozik. Inkább az fáj, amit Varga eképp ecsetelt: "Múltkor megkértem az egyik helybéli srácot, hogy ajánljon valamilyen kultúrprogramot. Közölte, menjünk el Disneylandbe..."