A védekezés összeállt, fél éve van a támadásokra a pólóválogatottnak

Nyilván két részre lehet bontani a kérdésre adott választ. Egyfelől nagyon fontos a tényleges végeredmény, hogy hányadik helyen végzett a válogatott. De talán még fontosabb, hogy ezt milyen játékkal érte el, hogyan pólóztak a kulcs- és nem annyira kulcsemberek, egyáltalán a csapat milyen teljesítményre volt képes? Mind a két aspektusból nézve a szerbiai szereplést, kijelenthető, jó volt a magyar válogatott, de van még lehetősége a fejlődésre.

HELYEZÉS

Valójában egy meccs, a negyeddöntő volt az, amely nagyon sokat számított. Tudtuk, ha bejut csapatunk a legjobb négy közé, túl nagy baj már nem érheti, ezzel szemben az ötödik vagy annál rosszabb hely egyértelmű csalódást jelentett volna. Pedig hat olyan csapat (Montenegró, Magyarország, Görögország, Spanyolország, Olaszország, Horvátország) is volt a mezőnyben, amelyek közül szinte bármelyik megverhette volna bármelyiket. És volt még a kiemelkedő szerb válogatott is...

Már a sorsolásnál kiderült, könnyen a házigazda jöhet szembe a nyolc között. Ehhez „mindössze" egy görögök elleni baleset, azaz vereség kellett volna a csoportban. A nem sok jóval kecsegtető szerbek elleni negyeddöntőt végül elkerültük (amúgy a görögök is, de ez már egy másik, „sokkal szebb” történet), a horvátok ellen játszhattunk – kiválóan. Gyakorlatilag az volt a Benedek-csapat legjobb mérkőzése a tornán. Vagy az elveszített Montenegró elleni elődöntő után a görgök elleni könnyedén megnyert bronzmeccs. Ellenfelünk maximális motivációs faktorában a záró napon azonban nem vagyunk biztosak.

Összegezve tehát: a „jegyzett” csapatok közül kettőt is, nem mellékesen a már olimpiai kvalifikációval rendelkező Horvátországot és Görögországot is legyőztük, Montenegrótól viszont kikaptunk. A spanyolok nem tűntek verhetetlennek. Azaz az Eb első két helyezettjének lehet erősebb csapata a miénknél. Illetve a montenegróiak által kiejtett Olaszországot sem tudjuk nyugodt szívvel magunk mögé helyezni. Egyelőre.

MUTATOTT JÁTÉK – A VÉDEKEZÉS

A védelem kifogástalan volt az egész Európa-bajnokságon, ezt a szegmenset nagyon összerakta Benedek Tibor szövetségi kapitány. A bekkjeink, Decker Ádám, Gór-Nagy Miklós és, ha kellett, Hosnyánszky Norbert jól tartották a centereket, sokszor szorosan fogtuk az ellenfelet, de ha kellett, a zónáink is működtek. A blokkok a helyén voltak, nagyon hatékonyan segítették Nagy Viktort, aki eszméletlen formában védte végig az Európa-bajnokságot. Nem véletlenül választották meg a legjobb kapusnak.

Ha kellett, az ellenfél klasszisa külön figyelmet kapott, Erdélyi Balázs például úgy vette ki a medencéből Sandro Suknót a negyeddöntőben, hogy a végén elszakadt a cérna a horvát olimpiai bajnoknál.

Az elődöntőben is jól zártunk hátul, a montenegrói kapitány is a „védelmek csatájának" nevezte az összecsapást. Azon a meccsen a gondok elöl kezdődtek.

MUTATOTT JÁTÉK – A TÁMADÁS

Pedig az Eb nagy részében elöl sem voltak gondjaink. Alapvetően a kreatív pólónk működött. Varga Dénes személyében a mezőny egyik legjobb játékosa volt nálunk. A centerpárosunknál, Hárai Balázsnál és Kis Gábornál sokkal jobbat nem lehet találni. Vámos Mártonnak nagyon jó bal keze van (bár néha a hosszút is megcélozhatná...), Varga Dániel kiválóan látott a pályán, igazi csapatkapitány volt, Bátori Bence magabiztosan pólózott az Eb-n, az meg, hogy a 18 éves Manhercz Krisztiánból pont az elődöntőben és a döntőben szakad ki a jó teljesítmény, a jövőre nézve hathat nagyon pozitívan.

Tulajdonképpen elöl is működött minden, csak éppen nem mindenki ellen. Elsősorban a Montenegró elleni elődöntőben szűkültek be a lehetőségeink. Látszott, hogy a fizikailag erős csapat „izomból” meg tudta tartani a támadó játékosainkat. Néha olyannyira ötlettelenné váltunk azon a meccsen, hogy már akkor is Varga Dénestől vártuk a megoldást, ha éppen ketten lógtak a nyakában.

Benedek Tibornak mindössze ezekre a szituációkra kell majd valamit kitalálnia az olimpiáig (remélhetőleg a kvalifikáció egy könnyedebb negyeddöntővel meglesz a trieszti tornán), és biztosak vagyunk abban, hogy meg is találja.

MIBEN LÉPHETÜNK ELŐRE?

Először is, égető szükség lenne az emberelőnyök hatékonyabb kihasználására – ha már tényleg klasszis centerpárosunk termeli a kiállításokat. Úgy tűnt, hogy a kapufánál álló emberek megjátszása volt az elsődleges célunk fórban, s ha ez nem jött össze, akkor lőttük csak el a labdát hátulról. A falba azonban – és ez a póló sajátossága – nem a legvirtuózabb pólósok kerülnek. Tehát ha meg is játszottuk őket, nem volt biztos a gól. Emlékezzünk csak Gór-Nagy Miklós kihagyott helyzeteire az elődöntő elején. De Decker Ádámnak sem lesz mindig annyi ideje, hogy átvétel után megforduljon, és lőjön, mint a görögök elleni bronzmeccsen.

Volt, hogy nagyon jó lövőhelyzetbe kerültünk, de inkább mégis továbbjárattuk a labdát, hátha a következő „körben" meg tudjuk játszani a falban az embereinket. Amikor ez ismét nem sikerült, akkor már lőni kellett, de nem biztos, hogy ekkor ezt már a legjobb helyzetből tettük.

A hivatalos statisztika árulkodó. A kieséses szakaszban csak két válogatottnak volt rosszabb a lövési hatékonysága emberelőnyben. 32 kísérletből csak 15 ment be. Fontos megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy majdnem ötvenszázalékos volt a fórkihasználásunk, hanem hogy emberelőnyben hány gól született a lövéseinkből!

Tegyük fel, hogy a kapitány a belgrádi tizenháromban gondolkozik az olimpián is, ez esetben a fórmegjátszásokat tényleg rogyásig kell gyakorolni. Esetleg néha más szemlélettel kell befejeznünk azokat.

Más, esetleg rutinosabb játékosok be-, illetve visszahívása is felpörgetheti a támadójátékunkat. Bár azt nem hisszük, hogy Benedek Tibor az olimpia előtt sokat változtatna. Azt azért megjegyezhetjük, hogy rossz kéz szélen kissé vékonyak vagyunk. Vámos egyedül kevés, Erdélyi meg jobbkezesként nem tud egyelőre sok pluszt hozzátenni a támadójátékhoz azon az oldalon. Egy néhány évvel ezelőtti Madaras Norbertért mit nem adnánk!

A CSAPATSZELLEM

A csapatszellemnek sem biztos, hogy jót tenne a változás a keretben. Ezen a tornán ugyanis szembetűnő volt, hogy mennyire együtt voltak a játékosok. Varga Dénes olyan mértékű „medencén kívüli" összetartásról beszélt – bár részleteket nem árult el –, ami más válogatottakra nem jellemző. Ez olyan pluszt adhat, ami a legnagyobb célok eléréséhez segíthet.

Ha ezt a szellemiséget továbbvisszük, a védekezésünk megmarad belgrádi szinten, a támadójátékunk pedig még egy szintet lép, akkor nem csak a dobogó elérése lehet a cél Rióban. Annál több.

Féltettük a magyar pólót az Európa-bajnokság előtt. De a női válogatottunk aranyérme mellett a férficsapatunk teljesen megérdemelt bronzérme is nyugtatóan hatott. Ha van is egy-két csapat, amelyik jelenleg jobb nálunk, tudatos munkával ez a hátrány ledolgozható.

És akkor egy szerbek elleni meccsnek is neki lehetne menni. Mondjuk, az olimpiai döntőben...

AZ EB VÉGEREDMÉNYE
1. Szerbia
2. Montenegró
3. MAGYARORSZÁG. Kapusok: Nagy Viktor (Szolnoki Dózsa-Közgép), Bisztritsányi Dávid (A-Híd-OSC-Újbuda). Mezőnyjátékosok: Gór-Nagy Miklós, Decker Ádám, Bátori Bence (mindannyian A-Híd-OSC-Újbuda), Hosnyánszky Norbert, Erdélyi Balázs, Hárai Balázs (mindannyian ZF-Eger), Kis Gábor, Vámos Márton, Varga Dániel, Varga Dénes (mindannyian Szolnoki Dózsa-Közgép), Manhercz Krisztián (Szeged-Diapolo). Szövetségi kapitány: Benedek Tibor
4. Görögország
5. Spanyolország
6. Olaszország
7. Horvátország
8. Oroszország
9. Franciaország
10. Románia
11. Németország
12. Hollandia
13. Szlovákia
14. Grúzia
15. Málta
16. Törökország

A FÉRFITORNA ÖSSZES EREDMÉNYE!