A magyar női vízilabda-válogatott húsz góllal verte meg Japánt a vizes vb-n

VÍZILABDA
VIZES VB, SZINGAPÚR
C-CSOPORT, 2. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–JAPÁN 33–13 (8–3, 8–2, 9–3, 8–5)
Szingapúr, 80 néző. Vezette: Moller (argentin), Perry (új-zélandi) 
MAGYARORSZÁG: Neszmély – VÁLYI V. 6, KESZTHELYI 5, Sümegi, VARRÓ 4, Faragó K. 1, Leimeter 1. Csere: Torma (kapus), RYBANSKA 6, DÖMSÖDI 2, Tiba 1, Garda, HAJDÚ K. 5, Szilágyi D. 2. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor
JAPÁN: Noda – Inaba A., Ura 1, ARIMA 4, Fukuda, Nisijama 2, Kobajasi 1. Csere: Inaba H. (kapus), SZUNABE 2, Sitara, Szekine, Inoue, Ninagava 1, KAVAGUCSI 2, Szövetségi kapitány: Hazui Sota
Emberelőny-kihasználás: 8/8, ill. 13/7
Gól – ötméteresből: 4/3, ill. 7/4
Kipontozódott: A. Inaba (19. p.), Sümegi (27. p.), Varró (28. p.), Leimeter (31. p.), Tiba (31. p.)
MESTERMÉRLEG
Cseh Sándor: – Sokkal szorosabb mérkőzésre számítottam – olyanra, amelynek lehetnek nehézkes percei. Ehhez képest a játék minden elemében jobban teljesítettünk a japánoknál, aminek nagyon örülök. Elégedett vagyok a látottakkal.
Hazui Sota: – A magyar csapat a világelitbe tartozik, fizikailag erős játékosok alkotják a keretét, akik jobban is lőnek nálunk. Próbálkoztunk lefordulásokkal, de a védekezésre nem maradt elég energiánk, nagyon nehéz volt féken tartani az ellenfelünket.

Nem aludhat sokáig, aki elviselhető időjárási körülmények között szeretne sportolni Szingapúrban, napközben ugyanis a magas páratartalom mellett az izzasztó hőség is kihívás elé állítja a mozogni vágyókat. Nem véletlen, hogy a vizes világbajnokság központi helyszínéül szolgáló sportpark is a reggeli órákban népesül be igazán: vannak, akik a munka előtt kocogással kezdik a napot, mások biciklire pattannak, és akkor még nem szóltunk az öbölben evező és a parton röplabdázó fiatalokról.

Női vízilabdázóinknak is korán csörgött a vekker vasárnap: helyi idő szerint reggel kilenckor már az uszodában volt jelenésük, a világbajnokság csoportkörének második fordulójában Japánnal találkoztak. A buszra még álmoskásan szálltak fel a lányok, de a bemutatásnál már elszánt tekinteteket láttunk – a görögök elleni győztes nyitány megadta a kezdőlökést Cseh Sándor együttesének, amely nem tervezett lassítani. Nehéz is lett volna a villámgyors japán válogatott ellen, amely a nyitányon alaposan megszórta a horvátokat, futószalagon lőtte a lefordulásgólokat.

Még a japánok felállását fürkésztük (tudniillik teljesen máshogy értelmezik a posztokat, mint mindenki más), amikor Una Eruna megvillant, de pillanatok alatt fordult a kocka, a labdaszerzések és védések után egymást érték a magyar gólok. Vályi Vanda, Keszthelyi Rita és Rybanska Natasa is megtalálta a rést a szétcsúszó pajzson, míg Varró Eszter már-már menetrendszerűen szállította a centergólt, vagyis könnyedén érvényesültünk a rendezetlen védelem ellen. Hátul azért figyelnünk kellett, mert amikor Neszmély Boglárka bravúrja után eladtuk a labdát, az ázsiaiak azonnal büntetek – ha valamihez, a káoszteremtéshez nagyon értenek.

A változatosság kedvéért az első negyed végére is jutott indításgól, Vályi még az egyébként jól úszó japán védőkre is vert két testhosszt, ami azért nem kis teljesítmény. Nyolc perc alatt nyolc gólig jutott a magyar válogatott, amely kényelmes előnyből kezdte a második negyedet, de a rivális egyáltalán nem foglalkozott az állással, kellemetlen szoros védekezéssel igyekezett borsot törni a mieink orra alá. A szemfüles Hajdú Kata erre is megtalálta az ellenszert, a dudaszó pillanatában parádés mozdulattal pöckölte a labdát a kapuba, majd mértani pontossággal pattintott a rövid felsőbe.

Varró Eszter ejtése itt, Arima Jumi húzása ott – a látványos támadójáték szerelmesei nem unatkoztak, a japánok ellen megszokott adok-kapok zajlott a medencében. S ha már kimagasló egyéni teljesítmények, Neszmélyről sem feledkezhetünk meg, aki „természetesen” ezúttal is védett ötméterest, a bejátszásoknál pedig elsőrangúan dolgozott össze a mezőnyjátékosokkal. Aztán Keszthelyi Rita percei következtek, rutinos csapatkapitányunk ötven másodperc alatt lőtt kettőt, majd a japánok elővették a hét a hat elleni játékukat, de ebből is a mieink jöttek ki jobban…

Ritkán látható jelenetsor volt: két másodpercünk maradt, Tiba Panna előreívelte a labdát, amely némi tanakodás után úgy döntött, hogy gyök kettővel átbuckázik a képzeletbeli gólvonalon. A nagyszünetben így nem tíz, hanem tizenegy góllal, 16–5-re vezettünk, minden szempontból meggyőző volt, amit a magyar válogatottól láttunk.

Nem lepődtünk meg a japán kapuscserén, de Inaba Harukát is gyorsan felavatták a mieink – mentségére szóljon, hogy többnyire kiszolgáltatott helyzetbe hozták a társak. A mieinknél a vb-újonc Torma Luca váltotta Neszmélyt, miközben elöl Dömsödi Dalma villogott, két gólja között ötméterest is kiharcolt. Annyi minden történt a vízben, hogy csak kapkodtuk a fejünket: az ázsiaiak nem pazaroltak sok energiát a védekezésre, cserébe viszont minden gólnak úgy örültek, mintha ők vezettek volna 25–8-ra a harmadik negyed után.

A helyszíni műsorközlő a két ötméterest hárító Tormát és a káprázatos ejtéssel jelentkező Rybanskát méltatta, utóbbi a mieink harmincadik találatát szerezte. Nem mintha megelégedtünk volna ennyivel: az utolsó percekben még Szilágyi Dorottya, Hajdú Kata és Faragó Kamilla is beköszönt, így alakult ki a 33–13-as végeredmény. Ennél többet aligha hozhatott volna ki a találkozóból Cseh Sándor együttese, amely már a negyeddöntőre élesíti a formáját, de előbb még kedden a horvátokkal találkozik.