SZOKTÁK KÉRDEZNI ILYENKOR – mármint a vesztes női pólódöntő után –, hogy félig teli vagy félig üres-e a pohár. Ha van a hajánál fogva előrángatott kép, ez az, hiszen a felvetésben a lényeg: a pohár félig van. Aztán hogy ez kiben mit szül, alkat, de leginkább – hiszen sportról van szó – indulat kérdése.
Ami engem illett, szomorú vagyok. Hangsúlyozom, nem dühös – bánatos. Hétköznapi aggyal gondolom, kérdezem, hogyha egyszer sikerült a mennyekben járni a spanyolok elleni elődöntőben, miért nem sikerült a görögök ellen a földön, de két lábbal, teljes vértezetben. A valós tudást elővezetve.
Azt is szokták mondani, hogy a nagy tét, a teher meg minden. Én ebben sem hiszek, a világ sportelitjében egy világbajnoki döntő leginkább lehetőség, ha a magyar pólóról van szó, különösen. Még azt is mondanám, hogy ilyenkor kötelező a lehető legjobbat hozni. Ha már munkaidőben ragasztottak a képernyő elé sok honfitársamat szerda délután.
Nem vitatom, hogy a világon másodiknak lenni fantasztikus, nagy dolog, jár a köszöntés, itt is megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak a lányoknak. Ugyanakkor remélem, hogy a felelősség érzete ott van bennük. Nem kívánom, hogy megosszák a közvéleménnyel, ez a magánügyük, a saját habitusuk terméke, ám nélkülözhetetlen az önelemzés – a jövő érdekében.
Nem vagyunk világbajnoki szinten – foglalta össze a lényeget Cseh Sándor szövetségi kapitány, ha lennénk, nem dobjuk ki az első támadásnál a labdát a medencéből. Cseh mester azért már megüti a világszintet, hiszen egy pillanatig sem púderezett, mentegetőzött a lefújás után, még azt is elmondta, mi lehetett a hiba a görögök ellen. Nevezetesen: érthetetlen, miért kell mást csinálni a vízben, mint ami már bevált, ami megy, arról nem szólva, hogy meg is volt beszélve.
Biztos vagyok benne, hogy komoly ember nem hibáztatja a lányokat, ám a keserűség, a bánat ott van benne. Ez pedig így van jól, nincs jobb a felszabadult örömnél.
Ami pedig a poharat illeti, az űrtartalomnál fontosabb, hogy mi van benne.
Mielőtt fenékig ürítjük.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
Nélkülözhetetlen az önelemzés – a jövő érdekében.