Cseh Sándor: Az eredménytől függetlenül mindig akadnak tanulságok

– Vágjunk a közepébe: milyen tanulságokkal szolgált a Szingapúrban töltött két és fél hét?
– Mielőtt elkezdenénk tanulni belőle, a hálámról szeretnék beszélni, a játékosoknak és a stábomnak köszönhetően fantasztikusan alakult az elmúlt fél év – mondta Cseh Sándor, a világbajnoki ezüstérmes női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Mindig akadnak tanulságok, függetlenül attól, hogy megnyertük vagy elveszítettük az adott mérkőzést. Szingapúrban is igazolódott, hogy jól dolgoznak a lányok, az edzéseken elvégzett munka eredményeként nagyon erős csapatunk van, de még nem tartunk ott, hogy megnyerjük a világbajnokságot.

– Mi hiányzott ahhoz, hogy a csoportkör után a fináléban is megtréfálják a görög válogatottat?
– Ez komplett taktikai megbeszélést igényelne: nem kapásból kellett volna lőni, inkább rávinni a blokkra vagy kiadni a szélre a labdát, majd onnan megtörni az ellenfél védekezését. Sorolhatnám még, de egyáltalán nem hibáztatom a játékosaimat, mert mindenki százszázalékosan akart teljesíteni – és ez a legfontosabb. A görögök előrébb tartanak és összeszokottabbak. A döntőben stabilabbak voltak, jobban játszottak, rászolgáltak arra, hogy megnyerjék a világbajnokságot.

–  Az egész tornán rendkívül hatékony volt a támadójátékuk, de a görögök speciális, beállós védekezésére nehezen találtak ellenszert.
– Ugyanezt játszották ellenünk a csoportkörben, ezt láttuk tőlük az egyenes kieséses szakaszban is, nem ért minket váratlanul. Nem emiatt maradtunk alul, csinálhattunk volna másképp ezt-azt támadásban, de ezúttal nem olyan megoldásokat választottunk, mint az előző két hétben, amikor hatékonyan működött a saját játékunk.

– Hogyan emlékszik vissza a döntőig vezető útra?
– Meg kellett vernünk a görögöket a csoportban, ami sikerült is, így kerültünk az olasz ágra. Nem mondom, hogy könnyű dolgunk volt a negyeddöntőben, mégiscsak ez a mérkőzés a nagy tornák vízválasztója: bejutottunk a négy közé, ami fontos célunk volt a világbajnokság előtt. Ahhoz, hogy döntőt játszhassunk, az olimpiai bajnok spanyolokon kellett túljutunk, szerencsére nem ijedtünk meg a feladattól.

– Olyannyira nem, hogy esélyt sem adtak a riválisnak, hat góllal nyertek. Számított ilyen különbségre?
– Képtelenség előre megmondani, mit hoz az élet, milyen játékkal nyerünk vagy veszítünk. Mondhatnánk, hogy túl jól játszottunk a spanyolok ellen, de azért nem forgatnám vissza az idő kerekét – semmit sem bánok, semmit sem csinálnék másképp. Az elődöntőben mutatott teljesítményünkkel megérdemelten jutottunk döntőbe.

– Mit jelent a játékosok fejlődése szempontjából, hogy a világkupa után a világbajnokságon is ezüstérmet szereztek?
– Nem szabad sokáig siratni a döntőt, nem egy góllal kaptunk ki. Egyénileg folyamatosan fejlődniük kell a játékosoknak, ahogy csapatként is szeretnénk tovább erősödni. Nekünk, edzőknek is le kell vonnunk a következtetéseket, de egyelőre örülünk annak, amit az elmúlt fél évben elértünk. Mindkét idei világversenyen a magyar és a görög válogatott játszotta a döntőt, ez azt mutatja, hogy a megfelelő úton járunk, letettük az alapokat.

Neszmély Boglárka: Büszke vagyok az ezüstéremre

A csapat egyik legjobbja a kimagasló, 56 százalékos hatékonysággal védő Neszmély Boglárka volt, aki saját bevallása szerint jobban magáénak érzi a szingapúri ezüstérmet, mint a dohait, tavaly ugyanis második számú kapusként utazott a világbajnokságra. „Alapvetően jól játszottunk a tornán, a döntőben viszont meglepődtünk azon, hogy nekünk estek a görögök – kezdte Neszmély. – Büszke vagyok az ezüstéremre, ezzel a megfiatalított csapattal kezdésnek jó eredmény a második hely. A negyeddöntőben és az elődöntőben sem törtünk meg a nyomás alatt, és ami a legfontosabb, végig csapatként küzdöttünk. Nyilván könnyebb a kellemes élményekből töltekezni, de az elveszített döntő után is szeretettel fordultunk egymáshoz. Nincs miért szégyenkeznünk, a torna elejétől a végéig mindent kiadtunk magunkból a vízben – remélhetőleg két év múlva Budapesten aranyra színezzük az érmet.” S hogy az ezüstérem mellett mit visz magával női válogatottunk Szingapúrból? „Rengeteg értékes tapasztalatot – hangsúlyozta a 21 éves kapus. – Nagyon jól áll nekünk, hogy vagányak vagyunk, hajtunk – és senkitől sem félünk. Bízom benne, hogy ez a hozzáállás idővel átlendít minket azon, ami a döntőben történt. Persze tanulnunk kell a vereségből, már csak azért is, mert a világkupán is a görögöktől kaptunk ki, de ahogy a lányoknak mondtam, nem szabad mumusként tekintenünk rájuk.”

Tövig nyomták a gázpedált

A magyar női vízilabda-válogatott öt győzelemmel és egy vereséggel zárta a szingapúri világbajnokságot. Cseh Sándor többnyire elégedetten értékelte a látottakat, ugyanakkor azt is gyakran hangsúlyozta, hogy a megfiatalított csapat az út elején jár, ezért sokat kell még tapasztalnia. Az alábbiakban egy csokorba gyűjtöttük a legfontosabb mondatokat, amelyeket a szövetségi kapitány a torna mérkőzései után nyilatkozott lapunknak.  Magyarország–Görögország (10–9): „A jövőre nézve erőt adhat a játékosoknak, hogy megvertük a világkupagyőztes görög csapatot.” Magyarország–Japán (33–13): „Sokkal szorosabb mérkőzésre számítottam, ehhez képest a játék minden elemében jobban teljesítettünk ellenfelünknél.” Magyarország–Horvátország (22–6): „Fölényes győzelemre törekedtünk, emellett már a következő kihívásokra is készültünk, ezért játszottunk mélyebb zónát.” Magyarország–Olaszország (12–9): „A harmadik negyedben tettünk rá egy lapáttal: összezárt a védekezésünk, elöl több lövésünk ment be.” Magyarország–Spanyolország (15–9): „Minden egyes gól felemelte a csapatot, én pedig annak vagyok a híve, hogy addig nyomjuk a gázpedált, amíg lehet.” Görögország–Magyarország (12–9): „Nem volt esélyünk a győzelemre, a görögök jobban játszottak és megérdemelten nyertek.”