„A sokadik utolsó” – interjú Felipe Perronéval
Tényleg ez az utolsó?
Igen, a sokadik utolsó – mondta mosolyogva a spanyol férfi vízilabda-válogatott 39 éves világklasszisa, Felipe Perrone, aki a szingapúri világbajnokság után befejezi pályafutását. – Az előző két-három vébére már úgy utaztam el, hogy megfordult a fejemben a visszavonulás gondolata, de ezúttal végleges a döntésem. Doha után beszélgettem David Martín szövetségi kapitánnyal, aki azt mondta, jó lenne, ha a szingapúri tornát még vállalnám, hogy zökkenőmentes legyen az átmenet. Még mindig szívből szeretem a játékot, úgyhogy örömmel jöttem.
Hogyan kezeli az érzelmeit?
Nehezen, de muszáj elvonatkoztatnom attól, hogy ez a világbajnokság más, mint az eddigiek, mert nem tudok egyszerre játszani és sírni… Olykor felszínre kerülnek az érzelmek, de egyelőre próbálok nem gondolni a visszavonulásomra, csak élvezni a vébét, ahogy az eddigieket.
Hihetetlenül hangzik, de ez a tizenharmadik világbajnoksága. Mennyit változott a szemlélete az elsőhöz képest?
Sokat, mert mindig igyekeztem alkalmazkodni az adott helyzethez. Az volt a dolgom, hogy rájöjjek, miként tudom a lehető legjobban támogatni a társaimat. Előfordult, hogy pozíciót váltottam, most például a bekkelés mellett már többet játszom a pálya jobb oldalán. Néha több szerepköröm is volt egyszerre, máskor szokatlan feladatokat vállaltam, de mindent azért csináltam, hogy a csapatnak jó legyen, mert mégiscsak ez a legfontosabb.
Minden szavából süt a szerénység és az alázat, miközben két évtizede a legmagasabb szinten játszik. Hogyan tudott már fiatalon vezérré válni?
Nézze, én nem vagyok olyan nagy és erős, mint a legtöbb vízilabdázó, szóval fel volt adva a lecke, hogy érvényesüljek ellenük. Nem maradt más esélyem, mint alázatosan dolgozni, minden edzésen koncentrálni, hogy folyamatosan fejlesszem a saját játékomat. Napról napra ez hajtott, ez vitt előre.
Visszavonulás ide vagy oda, nehezen tudom elképzelni, hogy lassítson.
Biztosan aktív maradok: szeretek szörfözni és a dzsúdzsucu is közel áll hozzám, örülök, hogy több időm és energiám lesz ezekre a mozgásformákra.
Egyelőre azért a természetes közegében, a vízben láthatjuk. A játékából kiindulva jól megértik egymást a fiatalokkal, de mi a helyzet az öltözőben?
Nagyon bírom őket, az elmúlt években már összecsiszolódtunk. Azóta változott a szerepem, mert vannak olyan játékosok, mint Marc Larumbe vagy Alberto Munárriz, akik már a harmincas évek elején járnak és kellően tapasztaltak. Itt az idő, hogy ők vezessék a brigádot, tudatosan hagyok teret nekik, és csak akkor szólok, ha valami miatt hiányérzetem van. Nagyon élvezem, hogy támogathatom a srácokat. Alberto tizennyolc éves volt, amikor Pamplonából Barcelonába jött, akkor játszottunk először együtt. Most harmincegy, ő a kapitány, ám még én is itt vagyok – ez nagyon felemelő érzés.
Olyan érzésem van, mintha önért is küzdenének a csapattársai ezen a világbajnokságon.
Nem kérdés, hogy szeretnénk megnyeri a vébét, de mondtam nekik is, hogy a pályafutásukat nem egy-egy világverseny határozza meg. Ami engem illet, a legjobb tudásom szerint küzdöttem a vízben, az edzéseken és a mérkőzéseken is mindent kiadtam magamból. Olykor volt szerencsém győzni és a srácokkal együtt ünnepelni, máskor csalódást kellett átélnünk, ám az élet mindig megy tovább, új célok és küldetések következnek.
A csoportkör zárásaként magyar–spanyol csúcsrangadót rendeznek. Mit vár a szerdai mérkőzéstől?
A magyar vízilabdázásnak csodálatos hagyományai vannak, mindig erős a válogatottjuk – ezúttal sincs másképp. Mindkét csapat nagyon várja a meccset, és bár a felkészülés során kétszer is játszottunk egymás ellen, a világbajnokság teljesen más. Akik szeretik a sportágat, biztosan élvezik majd a mérkőzést, mert hozzánk hasonlóan a magyarok is a szó szoros értelmében játsszák a vízilabdát.
| „Szinte mindent a vízilabdázásnak köszönhetek” |
Ha összegzés, akkor emlékek: kíváncsiak voltunk rá, hogy mi hiányzik majd a legjobban Felipe Perronénak, miután szögre akasztja a sapkát. „Azok az élmények, amelyeket a sportolói közösség tagjaként szereztem – hangsúlyozta a világbajnok pólós. – Persze eszem ágában sincs hátat fordítani az uszodai közegnek, de mégiscsak nagy változást jelent, ha már nem játékosként tekintenek rám. Az elmúlt csaknem harminc évben a sportolás határozta meg az életemet: rengeteg időt töltöttem a medencében, évről évre új célokért küzdöttem klubszinten és a válogatottal is. Szinte mindent a vízilabdázásnak köszönhetek, így az emberi kapcsolataimat is, a barátaim többsége valamilyen formában kötődik a sportághoz. A családomtól viszont éppen a versenysport miatt kellett távol lennem nyaranta, nagyon várom, hogy a jövőben több időt tölthessek velük.” |
| NÉVJEGY |
| FELIPE PERRONE ROCHA Született: 1986. február 27., Rio de Janeiro Állampolgársága: brazil, spanyol Sportága: vízilabda Posztja: szélső-átlövő Klubjai: Barcelona (spanyol; 2002–2005), Barceloneta (spanyol; 2005–2007, 2008–2010, 2012–2015; 2017–2025), Savona (olasz; 2007–2008), Pro Recco (olasz; 2010–2012), Jug Dubrovnik (horvát; 2015–2017) Kiemelkedő eredményei klubjaival: 3x Bajnokok Ligája-győztes (2012, 2014, 2016), 3x európai Szuperkupa-győztes (2012, 2014, 2016), Eurokupa-győztes (2004), 16x spanyol bajnok (2004–2007, 2009, 2010, 2013–2015, 2018–2024), 2x olasz bajnok (2010, 2011), 2x horvát bajnok (2016, 2017), 15x Spanyol Kupa-győztes (2003, 2006, 2007, 2009, 2010, 2013–2015, 2018–2024), Olasz Kupa-győztes (2011), 2x Horvát Kupa-győztes (2016, 2017) Kiemelkedő eredményei a spanyol válogatottal: világbajnok (2022), 2x vb-2. (2009, 2019), 3x vb-3. (2007, 2023, 2024), Európa-bajnok (2024), 2x Eb-2. (2018, 2020), 2x Eb-3. (2006, 2022) |
VÍZILABDA
FÉRFIAK, CSOPORKÖR
3. FORDULÓ
A-CSOPORT
7.45: Olaszország–Dél-Afrika
10.00: Szerbia–Románia
B-CSOPORT
4.35: Ausztrália–Japán
14.45: MAGYARORSZÁG–Spanyolország (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
C-CSOPORT
3.00: Kanada–Brazília
13.10: Szingapúr–Egyesült Államok
D-CSOPORT
6.10: Montenegró–Kína
11.35: Görögország–Horvátország
| A B-CSOPORT ÁLLÁSA | ||||||
| 1. Magyarország | 2 | 2 | – | – | 41–24 | 6 |
| 2. Spanyolország | 2 | 2 | – | – | 32–23 | 6 |
| 3. Japán | 2 | – | – | 2 | 34–45 | 0 |
| 4. Ausztrália | 2 | – | – | 2 | 13–28 | 0 |
A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Csoma Kristóf (Endo Plus Service-Honvéd), Mizsei Márton (VasasPlaket)
Mezőnyjátékosok: Angyal Dániel (Marseille – Franciaország), Burián Gergely, Vigvári Vince (mindkettő Barceloneta – Spanyolország), Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Manhercz Krisztián, Molnár Erik, Nagy Ádám, Nagy Ákos, Vámos Márton, Vigvári Vendel, Vismeg Zsombor (mind FTC-Telekom), Kovács Péter (BVSC-Manna ABC)
Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
(A játékosok neve mellett azt a klubot tüntettük fel, amelyből kiharcolták a válogatottságot.)
